A rekonstruált őstulok
marha fajta bemutatása

Az őstulok az eurázsiai nagytestű fűevők csoportjába tartozott, de a 17. században kipusztult. Rekonstruálására több próbálkozás történt. Az elmélet az volt, hogy az őstulokhoz hasonló bélyegeket hordozó házi szarvasmarhák keresztezésével létrejöhet egy olyan fajta, ami hasonlít magára az őstulokra. Ilyen kísérletet tettek az 1920-as években a Heck testvérek. A második kísérlet zajlik az ún. Tauros program keretében. A harmadik a német ‘Verein zur Förderung der Auerochsenzucht’ (őstulok tenyésztők egyesülete), amely saját, nemzetközi törzskönyvet vezet. Ennek a tenyészprogramnak az egyik legnagyobb állománya található a Hortobágyi Nemzeti Park Pentezugi Vadló Rezervátumában. Ezen kívül számos európai természetvédelmi terület kezelésére is heck marhákat, ill. rekonstruált őstulkot használnak.

Rekonstruálási kísérletek

A Heck marha

Az 1920-30-as években, két német állatkert igazgató Heinz és Lutz Heck kísérletet tettek arra, hogy visszakeresztezzék az őstulkot. Számos marha fajtát kereszteztek, és ezek utódait a szerintük jónak ítélt tulajdonságok alapján kiválogatták. A következő marhafajtákat használták: skót hegyi marha, chillingham marha,  magyar szürke marha, korzikai marha, camargue marha, spanyol viador marha és chianina.

Tauros program

Ez a program a Holland Stichting Tauros alapítvány és számos egyetem összefogásával jött létre. Céljuk a ridegtartást jól tűrő és küllemben őstulokra emlékeztető fajták keresztezése és szelektálása, hogy egy őstulokhoz hasonló marha fajta jöjjön létre. A következő robosztus, primitív jellegeket hordozó marhákat keresztezik: sayaguesa marha, maremmana primitivo, pajuna marha, limia marha, maronesa, podolóniai marha és felföldi marha.

Hortobágyon

1997-ben a Hortobágyi Nemzeti Park elhatározta, hogy egy minimális emberi beavatkozást igénylő, fenntartható füves pusztát hoz létre magterületén, a 2470 ha-os Pentezugban. A füves puszta fentartásához 2 állatfajtát választottak: a Przewalski lovat, és a rekonstruált őstulkot. Az első marhák 1999-ben érkeztek, ezek főként Heck marhák ill Heck marha s magyar szürke hibridek voltak. Mind ezek az egyedek, mind utódaik sok tulajdonságban eltértek az őstuloktól. Ezért új fajták kerültek be a tenyésztésbe, mint amilyen a watussi, sayaguesa és a chianina.

A Hortobágyon tenyésztett rekonstruált őstulok marhafajta tulajdonságai

A rekonstruált őstulok jelenleg is szelektálás alatt áll Hortobágyon. Sok tenyésztési célt még nem sikerült elérni, és a jövőben sem lesz egyszerű ezek megvalósítása. A bikákból csak a legjobbak maradnak tenyésztésben. A bika borjaknak mintegy 10 százalékát hagyjuk meg minden évben, és ezekből csak egyet választunk ki tenyészbikának kb. 4-5 éves korában. A tehenek viszont nem esnek olyan szigorú elbírálás alá, mivel még ha ők maguk nem is tartoznak a legjobb tulajdonságot hordozó egyedek közé, utódaik között gyakran vannak megfelelő egyedek.

A majdnem 20 éves szelekciós munka során elért eredmények:

• minden borjú az őstulok borjakhoz hasonló vöröses barna színnel születik
• a fiatal állatok színe változik, ahogy idősödnek
• csaknem minden egyednek van fehér orr körüli területe
• csaknem minden bikának szíjalt háta van (akiknek nem azokat kizárjuk a tenyésztésből)
• a borjak kis súllyal születnek, így a tehenek könnyen ellenek
• az újszülött borjak súlya az első néhány hónapban gyorsan növekszik
• a legtöbb egyed jól alkalmazkodik a zord téli körülményekhez, amelyek nem, azokat nem használjuk a további tenyésztéshez
• Azok a tulajdonságok amelyeket még javítani kell:
• sok egyed szarva felfelé mutat
• a tehenek és a bikák is kisebbek, mint az őstulok volt, a lábuk hosszát még növelni kell
• a tehenek színe nagyon változó, a világos szürke és a krém szín nem jellemző az őstulokra, a tenyésztés kezdeti szakaszában bevont magyar szürke marhákra vezethető vissza