Cégénydányádi-park TT

A természetvédelmi terület megalapítása, kiterjedése

• Az Országos Természetvédelmi Tanács 856/1959. számú határozatával nyilvánította védetté Cégénydányádi-park Természetvédelmi Területet

„A védettség indoka és célja a területen található, természettudományi és esztétikai szempontból rendkívül értékes növénygyűjtemény megőrzése, valamint az élővilág természetközeli életfeltételeinek biztosítása.”

• 2011-ben a 126/2011. (XII. 21.) VM rendelet (a Cégénydányádi-park Természetvédelmi Terület bővítéséről) értelmében a természetvédelmi terület 1,38 hektárral bővült, így jelenlegi kiterjedése 14,28 ha.

Elhelyezkedése

Cégénydányád a Szamosháton, a folyótól mindössze pár száz méterre elhelyezkedő ősi szatmári település. Már a tizenkettedik században monostorral büszkélkedhetett, melynek alapítója Kölcse ispán volt, akit mind a Kölcsey, mind a Kende család közös ősnek tekintett. A két egymástól különálló falu Cégény (eredetileg Czegen) és Dányád (eredetileg Danyan) 1912-ben egyesült és vált egységes lakóhellyé.

Szamos-folyó
(Fotó: Habarics Béla)

Tájképi kert

A XIX. század elején, a reformkorban a magyar érzelmektől fűtött arisztokrácia nem csupán szavakban juttatta kifejezésre politikai nézeteit, hanem igyekezett ezt egyéb külsőségekben is reprezentálni. Ennek egyik megnyilvánulása volt a parképítés, amely ekkor már nem a geometrikus elrendezésű, barokk stílust, a bécsi divatot követte, hanem az angol mintára létrehozott tájképi kertet. Kende Zsigmond báró lelkes növényszerető és-gyűjtő ember volt, az építkezés helyszínének kiválasztásakor sok egyéb szempont mellett nagy hangsúly kapott a természeti környezetbe való beágyazódás is.

Őszi lombszíneződés
(Fotó: Habarics Béla)

Az egykori Szamos ártér őshonos tölgy-kőris-szil állományát alapul használva, idős fáit, cserjéit megőrizve, angol tájképi stílusban kezdődött el a park fejlesztése. Ekkor a még több mint ötvenhektáros parkba főleg lomblevelű fák kerültek: platánok, vérbükk, mocsártölgy, babértölgy, tulipánfa, egylevelű kőris fajokkal gazdagította a fásszárúkat. Nagy részük a mai napig megtekinthető, azonban kétségkívül egyik legterebélyesebb, legszebb példányuk a kastély mögött látható, több mint hétméteres törzskerületű platán.

Platán
(Fotó: Habarics Béla)

Később unokája folytatta a gyűjteményes kert bővítését. Figyelme a tűlevelűek felé fordult, ekkor került be a tiszafa, kolorádófenyő, a duglászfenyő, az erdei fenyő, a simafenyő, a páfrányfenyő, a mocsárciprus és a hamisciprus mára hatalmassá nőtt egyedei. A kiterjedt park fejlesztésekor a kertépítő az őshonos virágos növények megőrzésével és újak betelepítésével tette színpompássá a gyűjteményét. Leghamarabb a téltemető, népies nevén a kikeletnyitó bújik elő időjárástól függően január legvégén, február első heteiben. A terület keleti harmadában a cserjések visszaszorításával párhuzamosan egyre nagyobb részeket hódít meg, virágzáskor a több mint tízezer példány sárga virágszőnyegként borítja a kert alját.

Téltemető (Eranthis hyemalis)
(Fotó: Habarics Béla)

Hóolvadás után pompázik a fehér virágú hóvirág és tavaszi tőzike, az előző fajtól eltérően ezek a növények feltételezhető, hogy az eredeti vegetáció részeként maradtak fenn. A régen gyógynövényként használt odvas keltike százas állománya mellett közeli rokona az ujjas keltike néhány példányát is megfigyelhetjük. Régi leírásokból tudjuk, hogy a hazánkban őshonos, főleg hegyvidéken előforduló erdei ciklámen pár példányát a báró az ÉK-i Kárpátokból hozta. Jelenleg egy virágzó egyedet tartunk számon. Szintén telepített virág a tavasszal nyíló halványkék szirmú a csinos szellőrózsa, jelenléte árnyékos, nedves élőhelyen a mogyoróbokrok közelében tömeges.

A gazdag és háborítatlan növényegyüttes ritka állatfajok megjelenését eredményezi. Az egyik simafenyő csúcsán több évtizede fészkel egy hollópár, a platánok kiodvasodott törzse csókáknak nyújt költőhelyet. A fekete harkály hangos kiabálása mellett hallható a jóval csendesebb hamvas küllő elhalló hangja is.

Hamvas küllő (Picus canus)
(Fotó: Habarics Béla)

Denevérfajok közül nem ritka a fokozottan védett csonkafülű és a folyó mentén vadászó tavi denevér.

Klasszicista kúria

A Szamos folyó közvetlen szomszédságában, árvízi szempontból mégis biztonságos magaspartra az ún. gorondra telepítette Kende Zsigmond Szatmár megyei alispán a családi fészekként szolgáló úri lakát. Az ezenyolcszázas évek elején elkezdett építkezés sem helyszínében, sem szándékában nem előzmények nélküli, ugyanis az ősi, korabeli dokumentumokban említett Kende kastély is a közelben állhatott, bár ennek pontos helyét, formáját nem ismerjük. A gondosan megtervezett építkezés több fázisból állt, melynek első, 1833-ban befejezett részéről így ír rokonának az építtető: „A' házam készüll édes Ferim: könyörgök a' megigért magyar inscriptioért.”

A kúria nyugati homlokzata
(Fotó: Habarics Béla)

Kölcsey Ferenc pár hónappal későbbi válaszában ezekkel a szavakkal vezette be írását:

„Édes lelkem Zsigám,… Házadra egy felírás ime itt megyen:
 

M.DCCC.XXX.III.

Alkota munkás kéz engem; ’s a’ szőke Szamosnak

Partjain a’ költő lát vala ’s zenge felém;

Ház, örökűlj! ’s vídám békével tartsad öledben

Gazdád; ’s gyermekeit, ’s hív unokáji sorát!"

A „felírás” azóta is az épület nyugati homlokzatát díszíti. Ekkoriban az épület kialakításában, méretében eltért a napjainkban láthatótól, jelenlegi alakját a soron következő bővítések alkalmával nyerte el. A tervezést és a munkák szakmai irányítását Hültl Dezső, a kor neves építésze, elismert szakembere végezte, tervei nyomán vált teljessé a klasszicista stílusú kastély.

A kúria nyugati homlokzata
(Fotó: Habarics Béla)

Az épület állami tulajdonba kerülését követően a fejlesztéseket nem annyira a stílushűség, mindinkább a funkcionalitás vezérelte. Állami Gyermeknevelő Otthon 1958-tól működött itt, kezdetben kisebb létszámú leánynevelde, később több mint száz fő befogadására alkalmas koedukált intézmény kapott helyett a patinás ház falai között.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az országos védelem alatt álló területen elhelyezkedő kastélyt 2003-ban vásárolta meg, majd röviddel ezután részleges állagmegóvási munkák keretében műemlékpala héjazat kialakításával biztosította a megőrzését a teljes felújítás megkezdéséig.

A felújított épület
(Fotó: Habarics Béla)

A rekonstrukciót több éven át tartó, sok szakember bevonásával végzett előkészítő munka alapozta meg. Művészettörténészek, régészek, műemlékvédelmi szakemberek dolgoztak azon, hogy a rekonstrukció megfelelő szakmai tervek alapján, hiteles módon készüljön el. A terveket a specialisták mellett a település idősebb embereinek a visszaemlékezései, történetei, valamint Kende Gábor közreműködése segítette, aki gyerekként itt élt és nevelkedett. Az ő emlékei, a nagyapjától kapott fényképalbuma alapul szolgáltak az épület finom részleteinek a kidolgozásához.

A várva várt megújulásra 2015-ben elnyert megyei turisztikai pályázat biztosított forrást. A „cégénydányádi kastély látogatóbarát fejlesztése” által az ősi Kende fészek megnyitotta kapuit a látogatók előtt és a gondosan kivitelezett munka eredményeként megszépült épület a bemutatás, az ismeretterjesztés, a környezeti nevelés és a kulturális élet színtere lett.

Az ide érkező érdeklődő jól felkészült tárlatvezetők segítségével, állandó kiállítások révén megismerheti a Kölcsei-Kende család történetét, kapcsolatát Kölcsey Ferenccel, bepillantást nyerhet egy korabeli szalon hangulatába. 

A különleges természetföldrajzi adottságú Szatmári-sík egyedi gasztronómiai örökségét egy interaktív elemekkel színesített bemutató ismerteti.

Természetesen az épületben helyet kapott a vidék páratlan természeti kincseit bemutató természetrajzi kiállítás is, melynek egyik legnépszerűbb eleme az alkonyattól pirkadatig aktív élőlényeket felvonultató sötétszoba.

A báró által megálmodott, majd utódok segítségével továbbfejlesztett angol tájképi kert, a maga nemében egyedülálló fa- és cserjegyűjteménynek, növény- és állatvilágnak ad otthont. Többek között ez indokolta, hogy a kor jeles szakembere Jávorka Sándor akadémikus kezdeményezte a terület védetté nyilvánítását, ami 1959-ben megtörtént. Igazgatóságunk arra törekszik, hogy a pótlások, ápolási munkák során a kert a család eredeti elképzeléseinek megfelelően fejlődjön és szépüljön.

A település által körülölelt park, a szépen fejújított kastély remek lehetőséget kínál kikapcsolódásra, feltöltődésre, ismeretszerzésre egyaránt. A tiszta levegő, a madárdalos, évszakonként más-más arcát mutató változatos szín- és formavilágot felvonultató kert a Szatmári-sík egyik méltán közkedvelt kirándulóhelye.