
Noha vizes élőhelyek itt már csak elvétve találhatók, az árvízszabályozások előtt a szeszélyes Zádor-ér táplálta vízzel a térség mocsarait. A közlekedés biztosítása állandó nehézséget jelentett, ezért 1804-ben Karcag elöljárói szükségesnek látták, hogy a vízfolyáson keresztül a régi töltés helyett állandó kőhidat állítsanak, mely az év minden szakában lehetővé teszi az átjárást. A jelenleg is álló híd alapkövét 1806 november 27-én rakták le, és 1809-ben adták át a forgalomnak. A híd eredetileg kilenc lyukú volt, és mintaként szolgált az 1833-ban elkészült hortobágyi kőhídhoz. A Zádor-híd húsz évig viselte a vizek ostromát, de az 1830-as áradás elsodorta két-két szélső pillérjét. Az újjáépítést követően nyerte el mai ötlyukú formáját. Az állandó vizek azóta eltűntek, s napjainkban már meglepő látvány ez a "partravetett híd".
A Karcag várostól északkeletre, a régi Pest-Szolnok-Debrecen postaút mentén található műemlék Zádor-hidat és a környező szikes pusztát 71,5 ha-os kiterjedésben 1976-ban nyilvánították védetté. A terület védetté nyílvánításának célja nem csak a kultúrtörténeti értékként is jelentős híd megóvása, hanem a jellemző hagyományos pásztorkodás eredeti környezetben történő bemutatása is.
A védett területet réti szolonyec és sztyeppesedő réti szolonyec talajok jellemzik. A vízrendezések után a terület kiszáradt, ami a talajok tulajdonságának másodlagos megváltozását eredményezte. Klímája mérsékelten meleg, száraz, az átlagos évi hőingás: 24,3 oC. A napsütéses órák száma 2000 óra körüli.
A természetvédelmi oltalom alatt álló területet néhány száz méteres szakaszon kettészeli a Karcagi-I-es számú belvízcsatorna, melynek medre az egykori Zádor-érre merőlegesen került kialakításra, így vize - meglehetősen groteszk módon - a műemlék híddal párhuzamosan folyik.
A réti szolonyec talajon a száraz szikesek társulásai közül legjellemzőbb a cickafarkos szikes puszta és az ürmös szikes puszta. A híd közvetlen környezetében, főleg a rámpákon foltokban előkerül a heverő seprőfű és a seprűparéj is. Az év jelentős részében üde, nedves foltokon az ecsetpázsitos rét is jellemző. A környező csatornákban keskenylevelű gyékény, széleslevelű gyékény és a nád állományai az általános társulásalkotók.
A térségben néhány védett és fokozottan védett madárfaj jó táplálkozó helyet talál. A csatornák és laposok környékén kutat zsákmány után a nagy kócsag, a fehér gólya, és a szürke gém. A túzok ma is, a székicsér pedig néhány éve még költött a közeli szántókon. A Karcagi-I-es számú belvíz csatornában "vizes években" több helyen előkerül a mocsári teknős. A hídról körültekintő ember nyáron gyakran láthat vadászgató barna rétihéját, egerészölyvet, vörös vércsét, vagy kék vércsét is.
Múzeumok, kiállítások, látnivalók
Szállás, étkezés
Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek
Fejlesztések, projektek
Turista információ
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
4024 Debrecen, Sumen u. 2.
Telefon: +36 52 529 920
Mobil: +36 30 383 1612
E-mail: hnp@hnp.hu