Székicsér (Glareola pratincola) fajvédelmi összefoglaló 2024

Kiss Ádám^1,2, Monoki Ákos^1
1Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
²DE Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék 

Gyűrűs székicsér
Fotó: Szilágyi Attila

Bevezetés

A székicsér az 1980-as évek második feléig jellegzetes fészkelője volt az Alföld legeltetett szikespusztáinak. Jelentősebb kolóniái voltak a Kiskunságban, Dél-Alföldön, Kardoskút térségében, a Nagykunságban és a Hortobágyon. A faj kedvelte a szarvasmarhával és juhokkal intenzíven legeltetett terüteleket, fészkelőhelyeiket ott választották ki, ahol a közelben sekély-és nyiltvizű élőhelyek voltak találhatóak. A II. Világháború után a legelő jószágállomány fokozatosan el kezdett csökkenni, melynek folyományaként a természetes élőhelyek kondíciója is el kezdett változni, melyre a székicsérek állománycsökkenéssel reagáltak. A populációcsökkenés odáig vezetett, hogy az állomány 10-20 párra csökkent az 1990-es évek közepére, majd teljesen eltűnt a természetes szikespusztai fészkelőhelyeiről. Az utolsó fennmaradt kis fészkelőtelepek a Dél-Hortobágyon voltak. Ezzel a jelenséggel párhuzamosan fészkelőpárok jelentek meg kisebb-nagyobb számban a közeli Nagykunságban, de ők már intenzíven használt szántóföldi környezetben próbálkoztak. Ezeken a jellemzően kapás-, vagy tavaszi vetésidejű kultúrákban megjelenő párok közvetlenül ki vannak téve a mezőgazdálkodási gyakorlatok direkt-és indirekt hatásainak,mint például a tojásos fészkek és a fiókák munkagépekkel történő eltaposása.

A populációcsökkenés odáig vezetett, hogy 2012 körül mindösszesen 16 pár volt az országos ismert állomány. Szerencsére a fészkelőpopuláció azóta folyamatosan emelkedik és erősödik, melynek hátterében egy, a térségi gazdálkodókkal kialakított szakmai kollaboráció áll. A megtalált fészkek körül biztosított direkt fészekvédelem és a székicsér biztonságos fészkelőhelyre történő “elcsalogatása” érdekében kialakított feketugaroltatási rendszer eredményként tíz év alatt közel megnégyszereződött a hazai állomány, melynek jelentősebb eredményeit a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található székicsér-élőhelyeken lehetett felmutatni.

Székicsér család 
Fotó: Monoki Ákos

2024-es év beszámolója és eredményei

Ezévben a fészkelő populáció becsült mérete a megtalált fészkelések alapján 65-70 pár körül alakult. Kisújszállás és Karcag térségében összesen nyolc helyszínen sikerült költő telepeket találni. A költések közel 80 százaléka sikeresen, kisfiókák kikelésével zárult, mely hasonló értéket mutat az előző évek költési sikereivel.

A Nagykun 2000 Mezőgazdasági Zrt. közreműködésével két helyszínen közel 90 hektáron sikerült székicsérbarát feketeugarokat kialakítani, melyek a tárcsázás és a rögtörő hengerezős kezelés után zavartalan költőhelyeket biztosítottak. A megtalált fészkek kétharmada ezen az élőhely-típuson volt, így a székicsérek biztonságos költőhelyre “csalogatása” idén az elvárthoz képest lényegesen jobban alakult. A székicsérek mellett a fokozottan védett, rendkívül megritkult nagy goda (Limosa limosa), piroslábó cankó (Tringa totanus) és bíbic (Vanellus vanellus) védelmét is sikerült ezekkel az intézkedésekkel támogatni.

Törekvéseinket nem csak a helyi gazdálkodók támogatják, hanem 2024. júniusától az MBH Bank Nyrt. is segítséget nyújt a faj fenntartásában és élőhelyének védelmében, négy évre kiterjedő pénzbeli támogatásával. Az MBH Bank Nyrt. támogatásából digitális nyomkövetőket szerzünk be. 2024-ben három eszközt, 2025-ben további 7 eszköz vásárlását, majd ezt követően felhelyezését tervezzük, melyek adataiból a fajra és élőhelyeire vonatkozó pontosabb információkat nyerhetünk ki.

A transzmitter első 3 darabját a nyári időszakban szereztük be, ezt követően az időszak már nem tette lehetővé, hogy az eszközöket öreg egyedekre felhelyezzük. A jeladó eszköz 2 grammos tömege meghatározza, hogy csak 90 gramm feletti, azaz kifejlett korú egyedre kerülhet, melynek természetvédelmi, jogszabályi és állatvédelmi háttere is van. Az eszközök érkezésekor már gyülekezőhelyeken voltak a madarak, ahol a befogásuk nagyon nehéz és körülményes. Ennek ellenére több alkalommal is megpróbáltuk az öreg egyedek befogását, sajnos sikertelenül. Bízunk benne, hogy a tavasszal visszaérkező, fészkelésbe kezdő egyedek közül minél többet tudunk majd ezzel az adatgyűjtő rendszerrel megjelölni, így juthatunk páratlan adatokhoz ennek a rejtélyes madárfajnak az életéről.
 

Székicsér
Fotó: Kiss Ádám 
 

A székicsér fajvédelmi programról Kapocsi István általános igazgatóhelyettes és Kiss Ádám természetvédelmi őrkerület-vezető beszélgetett a Kossuth Rádió adásában Gyarmati Péter vezető szerkesztővel. Az interjú meghallgatható az alábbi linkre kattintva: 
 

Letölthető hangfájl

Fotó: Monoki Ákos