Tiszaigari Arborétum TT

Fekete István Pepi-kert című művében lelhetünk rá a következő sorokra:

“De jöttek növények hazai fáskertekből és parkokból is ajándék, csere vagy vásárlás útján Malonya, Tiszaigar, Tiszakürt, Gyula, Tápiószele, Kámon, Szombathely és Budapest kertészeteiből is.”

A rekonstrukciós tevékenység eredményeként 1976-ban 20,1 hektárnyi részét természetvédelmi területté nyilvánították. Turisztikai szerepe, különösen a Tisza-tó létrehozása után, jelentősen megnőtt.

Tiszaigar Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Tiszafüredtől délre, 10 kilométernyire fekszik. Hajdan itt folyt a névadó folyó, melynek elhagyott és feltöltődő medre mentén alakították ki az arborétumot. Kialakítását az Alföld egyik legszárazabb vidékén 1867-ben Széky Péter földbirtokos, okleveles hadmérnök kezdte el, igen nagy szakértelemmel. Célja egy 2 hektáros sétakert kialakítása volt, amelyhez a tájra jellemző, a legkönnyebben meghonosítható, és a környéken is fellelhető fafajokat és cserjéket használt fel. Ekkor ültették az első kocsányos tölgy-, fehér nyár- és fekete nyár-, magas kőris-, kislevelű hárs-, berkenye- és tiszafapéldányokat, amelyek közül néhány még ma is jó egészségnek örvend. A "hortobágy-széli oázis" megvalósítását a viszonylag friss öntéstalaj, annak jó vízellátása s az ezekből fakadó kedvező mikroklíma segítette.

A kert bővítését az alapító Péter nevű fia folytatta 1874-ben, aki a területet 9 hektárra növelte, s megkezdte a hazai középhegységi fajok és külföldi egzóták betelepítését. A munkát jelentősen előrevitte, hogy a tulajdonos az 1880-as évek elejétől szoros barátságot kötött a Szarvasi Arborétum gazdájával, Bolza Pállal. Fél évtized múltán Springer Antal kertész irányításával faiskola is működött itt. A sétakert fenntartására és növényeinek terjesztése érdekében létrehozott csemetekert kiváló minőségű szaporítóanyagát már 1887-ben nyomtatott árjegyzékben hirdették. Számos nagyvárosunk parkját ma is az innen származó fák díszítik. Innen vett anyagot az Erdőtelki Arborétum gyarapítására Kovács József. A debreceni Kossuth szobor háta mögött itt nevelt jegenyetölgyek álltak őrt és innen származnak a budapesti Margit-sziget amerikai mocsártölgyei, de jutott még sokféle fa és cserje a Zirci Apátság parkjába is. Azt csak kevesen tudják, hogy az 1890-es években a Szarvasi Arborétumba is szállítottak innen csemetéket.

A kert kezelésének irányítását 1917-ben az unoka, Széky Ilona képzett kertész (a Német Dendrológiai Társaság tagja) vette át és gyakorlatilag befejezte a telepítéseket. Ekkor már 270-280 féle fa- és cserjefaj, -alfaj illetve -változat volt található itt. 1920-ra az arborétum építése kényszerűen véget ért. Érdekes módon az első, sőt még a második világháború sem - ellentétben más parkokkal - okozott itt semmiféle kárt. Az államosítás során kijelölt új "gazdái" nem rendelkeztek szakmai tudással, így a megfelelő ápolás hiányában számos faj, például a havas szépék (Rhododendron) legtöbbje kiveszett. Az 1950-es évek elején a Szolnoki Erdőgazdaság - a terület kezelője - újra megindította a csemetenevelést, és a pusztulások pótlására telepítésekkel is próbálkozott. Papp József neves kertész-botanikusunk 1954-ben még 269 fa- és cserjefajt (változataikkal együtt) szed kataszterébe. 1955-ben újra megindult a díszfaiskolai termelés. Az ekkor még 9 hektáros területet az 1956-os erdészeti üzemterv már természetvédelmi rendeltetésűnek tüntette fel, és 1958-ban a kertet 20 hektárra, 1983-ban pedig 25,3 hektárra bővítették. A rekonstrukciós tevékenység eredményeként 1976-ban 20,1 hektárnyi részét természetvédelmi területté nyilvánították. Turisztikai szerepe, különösen a Tisza-tó létrehozása után, jelentősen megnőtt.

Az arborétum jelenlegi, 20 ha-os területén - az 1985-évi felmérések alapján - 373 lombhullató és örökzöld fa- és cserjefaj (alfajai és változatai is) található. Közülük 147 lombos fa, 114 cserjeféle, további 112 tűlevelű és örökzöld.

Tölgy-gyűjteménye jelenleg 15 fajból- illetve változatból áll, amelyekből külön is érdemes megemlíteni a fehértölgyet, a fűzlevelű tölgyet,a babérlevelű tölgyet, a paratölgy és a perzsatölgyet. Néhány, évszázados kort megért kocsányos tölgye közül nevezetes az az ikerágú példány, amelynek törzsátmérője meghaladja a 200 centimétert.

A kert értékeinek említésekor ne feledkezzünk meg az atlaszcédrusról, a cirbolyafenyőről, a himalájai selyemfenyőről, a mamutfenyőről, az öreg tulipánfáról, az amerikai ámbrafáról és a sárgafáról. 100 évnél idősebb tiszafái, még inkább virginiai mocsárciprusai mely fafaj két és fél hektárnyi tiszta állománya unikális, valóban ámulatot kelt a látogatóban. Kedvesek a nagy vadgesztenyék és a jól termő törökmogyorók. A pompázó liliomfák kora tavasszal, még a rügyfakadást megelőzve, kibontott virágdíszükkel a japán és kínai kertek messzi keleti hangulatát lopják ide, a Hortobágy mellékére.

A szép juhargyűjteményben 8 fajból 18 változatot, illetve alfajt találunk. Hasonlóan értékes a bükk-állomány is, amelyből 7 változat, a fűzkollekcióból 8 faj található a kertben.

A buján zöldellő kert gazdag fészkelő- és vonuló madárállományával a természet még színesebb képét mutatja. A hatalmas fák gyógyászaként említendő a fekete harkály, míg a énekesmadarak közül a színpompás sárgarigót vagy a nagy számban fészkelő erdei pintyet emelhetjük ki.

Az arborétum jelenlegi kezelője - a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság - nagyarányú rekonstrukcióba kezdett, amelynek során a területet jelentősen bővítették, a gyomként feljövő fákat és cserjéket kiirtották, a hiányzókat újakkal pótolták, a növényeket magyarázó- és névtáblákkal látták el, majd hangulatos pihenőket alakítottak ki. Az így megújult terület a természetvédelmi ismeretterjesztést is méltón szolgálhatja.