Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Védett területek
Nemzeti parkTájvédelmi körzetekTermészetvédelmi területekEx lege védett területekNatura 2000 területekBioszféra rezervátumErdőrezervátumVilágörökségi területRamsari területekNemzeti Ökológiai HálózatMagas Természeti Értékű TerületekVédelemre tervezett területek
Kezelési tervek, fenntartási tervek, fajmegőrzési tervek, látogatási szabályzat
Országos jelentőségű védett területek természetvédelmi kezelési terveiNatura 2000 területek fenntartási terveiVilágörökségi Terület Kezelési TerveFajmegőrzési tervekKezelési terv tervezetekLátogatási szabályzat
Aktív védelmi tevékenység
Fajmegőrzési programokÉlőhelyvédelmi programokPentezugi Vadlórezervátum"FECSKÉINK FÓKUSZBAN" program - 2019
Webkamerák
Rétisas webkameraGólyafészek kameraKék vércse webkamera
Mocsarak, mocsárrétek, nádasok

Mocsarak, mocsárrétek, nádasok

 

A Tájvédelmi Körzetben a többé-kevésbé állandó, nagyobb állóvizeket a folyószabályozás során levágott nagy kanyarulatokból kialakult holtágak, régi holtmedrek, kubikok és egyéb anyagnyerőhelyek képezik. A hullámtéri holtágak között különös jelentőségűek a régebbi időben természetes úton lefűződött holtmedrek, amilyen a Pélyi Madárrezervátum területén található Patkós nevű morotva, ami a XIX. század elején még az élő folyóhoz tartozott. Korábbi mellékágak maradványai a vezsenyi és a tiszakürti hullámtérben található „Kis-Tisza”. Törökszentmiklós-Óballa környékén találjuk a Pityóka nevű kopolyát, ami természetes vagy részben természetes úton, kimosódással keletkezett hullámtéri vízállás. Hasonló, eredetileg jelentős vízmélységű tartós víztestek vannak Tószegnél, a Gerje-torkolat alatti folyószakaszon. A kopolyák keletkezése egy-egy korábbi nagy árvíz idején a sebesen áramló folyóvíz munkájához köthető. Az említettek mellett igen fontos élőhely még, a szintén természetes eredetű Csukás-fertő a tiszakürti mentett ártéren.

A Tájvédelmi Körzethez kívülről csatlakozó ún. mentett oldali mesterséges holtágak: Kisköre térségében a Kiskörei-Holt-Tisza (Kanyari-Holt-Tisza), a Fegyverneki-Holt-Tisza, a Szajoli-Holt-Tisza, az Alcsi-Holt-Tisza, a Cibakházi-Holt-Tisza, a Tiszakécskei-halastó (Tiszakécskei-Holt-Tisza), a tiszaugi Holt-Tisza, a Lakitelki-Holt-Tisza (Szikrai-Holt-Tisza), az Alpári-Holt-Tisza, a Gyovai-Holt-Tisza, a Mámai-Holt-Tisza, és a Lófogó vagy más néven Ellés-parti-Holt-Tisza. A Cibakházi-Holt-Tisza két ága jelentős víztestet képez a hullámtérben is. Ez a Közép-Tisza-vidék legnagyobb holtága egyben kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (Natura 2000) is és mivel szervesen csatlakozik a folyó hullámteréhez, fontos eleme a Tájvédelmi Körzet kibővített területének.

A hullámtéren belül található ún. mentetlen holtágak: a Tiszasülyi-Holt-Tisza (más néven Csatló), a Tiszaroff és Tiszabő között a Góitói-Holt-Tisza, Besenyszög és Tiszapüspöki határában a Karcsai-holtág (Szórói-Holt-Tisza), Szolnok, Besenyszög és Szajol határában a Feketevárosi-Holt-Tisza (Kovácsi-Holt-Tisza). A felsorolt négy holtág az ún. „szentély” típusú holtmedrek közé tartoznak és kiemelt természetvédelmi jelentőségük folytán természetvédelmi vagyonkezelésbe is kerültek.

 

Szórói-Holt-Tisza kiszáradva

 

Az ártér egykor kiterjedt mocsaraiból, a folyó áradásaival táplálva csak a Pélyi Madárrezervátumban található Gónát-mocsár maradt meg. E jelentős kiterjedésű, inkább mocsárrét jellegű élőhelyeket őrző terület lecsapolására az ötvenes évek derekán sikertelen kísérletet tettek. 1977-ben a HNPI kezdeményezésére a rét mesterséges lefolyását megszüntették, természeti állapota többnyire kielégítő. A holtágak feliszapolódott szakaszain, úgy a hullámtérben, mint a mentett ártéren kialakuló kisebb-nagyobb mocsár és mocsárrét jellegű élőhelyeknek főleg a madárvilág szempontjából van kiemelkedő jelentőségük.

A folyószabályozási beavatkozások során az ártér csatornázása és szétdarabolása gátakkal, vízelvezető rendszerekkel, valamint az élő folyó leválasztása, az eredetileg rendszeres árvizekkel táplált mocsarakat érintette a legnagyobb mértékben. Mindemellett ezeknek az élőhelyeknek különböző változatai az Alföld kiemelkedően nagy fajgazdagságú életközösségeinek adnak otthont, és a megtermelt biomassza tekintetében is élen járnak. Az egykor óriási területeket borító természetes mocsarakhoz manapság a folyó mentén megmaradt, bár egyre jobban pusztuló, morotvák illetve holtágak állnak legközelebb. A mentett ártéren több, országosan is jelentős mocsárszerű terület található. A részben szikes tónak is minősített fertők (Csépai-fertő, cserkei Nagy-fertő, Csapcsáló) mellett a viszonylag jó ökológiai állapotban fennmaradt morotva a Csukás-fertő, továbbá a Cibakházi-Holt-Tisza. Aggasztó, hogy ma már a folyók hullámterén kívül eső vizes élőhelyeket is különböző agresszíven terjedő jövevényfajok (pl. süntök, gyalogakác, alkörmös) veszélyeztetik. A morotvák és holtágak feliszapolódott részein, a gátak menti kubikgödrökben és egyéb vizenyős helyeken a változatos mocsári életközösségek tenyésznek. Ezek az élőhelyek a legtöbb helyen kisebb-nagyobb mértékben ki vannak téve a káros antropogén hatásoknak. A leggyakoribb a száraz növényzet (nád) leégetése, ami főleg tavasszal okoz jelentős pusztulást e területek élővilágában. A hullámtéri mocsaras területeken (kubikok, holtágak hullámtéri ágai) uralkodó életfeltételek lényegesen különböznek az árvízvédelmi töltéseken kívüliekétől. A hullámtér mocsári életközösségeit alkotó fajok többsége árvíz idején, amikor akár több hónapig áramló folyóvíz tölti ki a gátak közötti területet, nem találja meg életfeltételeit a több méter mély friss folyóvízben. A hullámtér vizes élőhelyei tehát, jóval nagyobb dinamizmussal jellemezhetők, mint a mentett oldal nyugodtabb vízterei.

A mocsári életközösségeket nagy regenerációs képesség jellemzi. A vizes élőhelyek természetes biocönózisainak gyors megtelepedése és szukcessziója a hosszantartó csapadékos időszakokban jól nyomon követhető. Az ilyen években az egykori medrekben vagy egyéb mélyfekvésű helyeken erőszakolt szántókon, rövid idő (egy-két év) alatt, többé-kevésbé komplexnek mondható mocsári életközösségek telepedtek meg.

A nagyobb stabilitású mocsár vagy mocsárrét jellegű élőhelyeket leginkább a mentett ártér olyan vízterein találunk, mint a Csukás-fertő vagy a Cibakházi-Holt-Tisza. Ezzel szemben a hullámtéri holtágakon azok nagymértékben ingadozó vízszintje és az időnkénti teljes elöntés következtében inkább időszakos és nehezen tipizálható társulások telepednek meg.

Az ilyen élőhelyek jellemző növényzeti típusa a mocsárrétek, amelyek főleg mély fekvésű, vizenyős helyeken, sokszor a mentett oldali töltésláb mentén, egykori anyagnyerő helyeken, komplex kiteljesedéssel főleg tartósan csapadékos időszakokban alakulnak ki. A típusra legjellemzőbb növénytársulásokat leginkább a jó vízellátottságú helyeken találjuk meg, míg a gyorsabban kiszáradó területeken leginkább csak nyomokban. A tájvédelmi körzetben a mocsárrétek kora, állapota, természetessége, vízellátottsága, kezelése igen változatos, és jellegzetes növényzetük főleg a hullámtérben sokszor erősen átalakult. Kedvező körülmények között mozaikos szerkezetben viszonylag fajgazdag társulások találhatóak rajtuk, amelyekben főleg generalista mocsári-, mocsárréti-, réti-, nádas-, magassásos elemek vegyülnek. Védett növényfajként jellemző a debreceni torma (Armoratia macrocarpa). Szárazabb időszakokban az ilyen élőhelyeket kaszálják, a kezeletlen részeken pedig a gyalogakác (Amorpha fruticosa) térhódítása jellemző.

A felhagyott anyagnyerő helyeken, mélyebb laposokban, mentett oldali holtágakon és a tartósan vizes csatornákban mocsárréttel, magassásossal körülvett, több esetben időnként felszántott környezetben találhatóak nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások. A hullámtéren inkább nyomokban fordulnak elő, de a mentett ártér holtágain és más tartósan vizes élőhelyen életerős, többnyire jó természetességű kiterjedt állományokat találunk. A Cibakházi-Holt-Tiszán kiterjedt nádasok és gyékényesek vannak.

Régebben felhagyott anyagnyerő helyeken (Bivalytói-öblözet), tartósan elöntött helyeken (Anyita-tó), holtágakon és vizes csatornákban megjelenik a harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet. Leginkább sekély, gyorsan felmelegedő, de a nyár végére gyakran kiszáradó élőhelyeken jelentkezik. Olyan mocsári növényfajok által meghatározott társulások terjednek el bennük, minta a vízi harmatkása (Glyceria maxima), békabuzogány (Sparganium erectum), mételykóró (Oenanthe aquatica), amelyek általában hínár- és egyéb mocsári növényzettel váltakozó állományokat alkotnak.

Az előzővel váltakozva ill. mozaikolva fordulnak elő a vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak, leginkább ugyanazokon a vizes élőhelyeken. Az ilyen állományokban is a hínár- és egyéb mocsári növényzettel színezve fordultak elő a típusra jellemző olyan fajok, mint a csetkáka (Elocharis palustris), vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica) és virágkáka (Butomus umbellatus). Tartósan csapadékosabb időszakokban jelentős területeket foglalnak el a mentett ártéren is, és ha tartósan megmaradnak fajgazdaggá válnak.

Az előző két típussal mozaikolva, a holtágak nyílt, mélyebb vizű részein fordulnak elő az állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár állományok. Az általánosan elterjedt karakterfajokon, a tócsagazon (Ceratophyllum spp.) és a békalencsén (Lemna spp.) kívül olyan védett fajok is megjelennek rajtuk, mint a rucaöröm (Salvinia natans), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) és a sulyom (Trapa natans) sokszor igen nagy állományokban.

A mocsár, és mocsárrét jellegű élőhelyeken sokszor jellemző kedvezőtlen életkörülményeket (antropogén tényező, kiszáradás, vízszintingadozás, tájidegen flóraelemek térhódítása) a természetvédelmi szempontból jelentős gerinctelen állatfajok közül a legjobban a futóbogarak képesek tolerálni. A mocsaras területek tocsogós, iszapos partjain feltűnően gyakran találkozhatunk olyan védett futóbogarakkal, mint a szárnyas- (Carabus clathratus auraniensis) és a mezei futrinka (Carabus granulatus). Nedves években számos, egyébként ritka, és természetvédelmi szempontból értékes futóbogárfaj jelenik meg feltűnő gyakorisággal, sőt egy-két helyen tömegesen. Ilyen faj a díszes bűzfutó (Chlaenius festivus), az atlasz futó (Drypta dentata) és az ingoványfutó (Odacantha melanura). A vízinövényeken élő bogárvilág jellegzetes növényevő bogarai a sásbogarak (Donacia) jellegzetes életmódjuk és ritkaságuk miatt érdemelnek figyelmet. Jellemző védett faj az elsősorban a mocsári kutyatejen fejlődő védett magyar kutyatejcincért (Oberea euphorbiae).

A holtágak, kubikok és mocsaras élőhelyek ritkulóban lévő, veszélyeztetett faja a réticsík (Misgurnus fossilis). A kubikokban áradások levonulta után nagyobb tömegben maradhatnak vissza a védett vágócsíkokkal (Cobitis elongatoides) együtt. Főként állóvízi élőhelyeket, holtágakat népesít be az ázsiai eredetű amurgéb (Perccottus glenii), gradációja folytán a legtöbb holtágba eljutott. Az amurgéb terjeszkedése súlyos természetvédelmi problémát jelent az őshonos halfajokra gyakorolt negatív hatása miatt.

A védett területen 12 kétéltű faj előfordulása ismert. A hullámtéri erdők és kubikok jellegzetes, de kisszámú fajai az erdei béka (Rana dalmatina), hosszúlábú mocsári béka (Rana arvalis wolterstorffi) és a barna varangy (Bufo bufo). A vöröshasú unka (Bombina bombina) állománya évenként, a csapadék és vízviszonyok függvényében jelentős ingadozást mutat. A dunai gőte (Triturus dobrogicus) előfordulásáról szórványadatok állnak rendelkezésre.

A mocsári teknős (Emys orbicularis) ritka, de több holtágban, megfelelő vízjárás esetén a kubikokban és alkalmanként a folyón is előfordul. A vízisikló (Natrix natrix) mindenütt előfordul, bár nem gyakori.

 

Vízisikló narancsszín fülfolttal

 

A vidra (Lutra lutra) előfordulások csak szórványosan észlelhetők a folyó mentén. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a térségben sok helyen található halastó, illetve halastóként hasznosított holtág a védett terület határain kívül, amelyek komoly vonzerőt jelentenek a vidrák számára.

 

Vidra

 

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ