Az újlétai Kis-erdő és környéke

A Hajdúsági Tájvédelmi Körzet újlétai területe Létavértes és Újléta között helyezkedik el, kiterjedése több mint 300 ha.

Változatos, párját ritkítóan mozaikos táj került védelem alá a két község határában. A tavasszal vízzel borított lápmedrektől kezdve a kiszáradó lápréteken és a száraz homoki legelőkön keresztül a buckatetői pusztai tölgyesekig sokféle élőhellyel találkozhat az erre sétáló. Sok és sokféle természetes élőhelyfolt keveredik itt, otthont nyújtva számos növénynek és állatnak.

A víz szerepe kiemelkedő a területegység „működésében”, növénytársulásait leginkább a víz határozza meg. A legmélyebb térszíneken kialakult fűzlápokban tavaszonként akár combig érő vízborítás is kialakulhat. Különösen szép az a patkó alakú lápmeder, hajdani folyómeder, amely közel egy kilométer hosszan kanyarog.

A létavértesi Csohos-tó

Egyes részein sűrűn álló, félgömbös bokrú, hamvaszöld rekettyefüzek (Salix cinerea) alkotnak fűzlápot, más részein nyílt, könnyebben járható, különféle sásfajok uralta sásréteket találunk. A rekettyefűz leveleit több védett hazai lepkénk fogyasztja. Közülük az egyik legszebb a vörös rókalepke (Nymphalis xanthomelas), amely az utóbbi években terjeszkedőben van.

Vörös rókalepke (Nymphalis xanthomelas)

Egy kisebb, mintegy 200 m²-es láptó is kialakult a rekettyefüzek takarásában, ahol lápi csalánok (Urtica kioviensis) és békaliliomok (Hottonia palustris) nőnek. Az előbbi növény a három hazai csalánfaj egyike, kúszó és kievi csalánnak is nevezik. A másik két csalánhoz hasonlóan szúrós növény, viszont velük ellentétben igényli és bírja is a vízborítást. A békaliliom a gyökerező hínár tagja, a nyári melegben és a téli jégborítás alatt is üde zöld. Levelei öttagú örvökben helyezkednek el, májusban nyíló, víz fölé emelkedő, látványos virágai fehérek vagy rózsaszínek, sárga torkúak.

Békaliliom (Hottonia palustris)

A lápmedernek egyik különleges lakója a fokozottan védett elevenszülő gyík (Zootoca vivipara). Életmódjában különbözik a többi hazai gyíktól, hiszen a hűvös területeken is megél, és a víz alatt is ügyesen mozog.

Kicsit magasabb térszínen találjuk Nagy-Ócsa kaszálóját. Kiszáradó láprétek terülnek itt el több mint 30 ha-on. Látványos, színpompás virágú növények jellemzik ezt az élőhelytípust. Májustól nyílik egy szép hazai orchidea, a pompás kosbor (Anacamptis palustris ssp. elegans). Magjaik aprók, szinte lisztfinomságúak, a szél terjeszti őket, csírázásukhoz gombapartner jelenléte szükséges.

Pompás kosbor (Anacamptis palustris ssp. elegans)

Szintén kora nyáron virágzik a szibérai nőszirom (Iris sibirica). A tövek mérete évről évre növekszik, egyre terebélyesebb és terebélyesebb lesz. A nagyobb tövek akár ötven-hatvan, ibolyáskék, kéken erezett külső lepelcimpájú virágot is hozhatnak. A láprét legtömegesebb védett virága a buglyos szegfű (Dianthus superbus). Júliustól virágzik, rózsaszínű, illatos virágai rojtosak-sallangosak. Él itt egy nagy termetű, akár másfél méteresre megnövő kutyatejféle is, a fényes kutyatej (Euphorbia lucida). Jelenléte abból a szempontból fontos, hogy a védett magyar szitkár (Chamaesphecia hungarica) lárvája a növény szárában fejlődik és onnan bújik elő minden május végén. A fajnak a Kepecs-tag környékén található az egyik legerősebb állománya.

Magyar szitkár (Chamaesphecia hungarica)

A terület legészakibb részén, egy szegélybucka-vonulaton találjuk az újlétai Kis-erdőt. Hajdanában ezt a térséget tölgyes borította, amely manapság már csak foltokban, akáccal elegyesen található meg. A pusztai tölgyesekre jellemző gazdag, védett növényfajokban bővelkedő aljnövényzet erősen megsínylette a teljes talajelőkészítéssel történő erdőfelújítást, a kitermelések utáni mélyszántással a legtöbb jellemző növényfajt teljesen kipusztították vagy állományát megtizedelték. Szerencsére a Kis-erdőben még több védett növényfajban gyönyörködhetünk. A terület legnagyobb értéke az ország második legnagyobb egyhajúvirág állománya (Bulbocodium vernum). Ennek a kora tavasszal nyíló, fokozottan védett kikericsfélének több ezres állománya virít itt minden tavasszal. Toktermését június elejére érleli meg, magjait gyorsan széthordják a hangyák. Egy másik, itt élő ritkaság a szintén fokozottan védett, bennszülött magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica). A kerti, nemesített nőszirmoknál jóval alacsonyabb, mindössze 30 cm magasra nő. Virágai egy-másfél nap alatt elnyílnak. Valószínűleg a tisztások virága volt, az erdőtelepítésekkel került be a fák alá. Szép állománya van a Kis-erdőben a turbánliliomnak (Lilium martagon). Akár méteresre is megnő, virágzata laza fürt, virágai bókolók, rózsaszínek, sötéten foltozottak.

                        Egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)   

Magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica) 

Turbánliliom (Lilium martagon)

Az itteni élőhelyek természetes állapotban való megőrzésének egyik legfontosabb pillére a terület vízállapotának fenntartása. Az ármentesítő, termőföldnyerő munkálatok során a legtöbb lápmedret lecsapolták, vizüket csatornákba vezették. A szárazodás az értékes, vízhez kötődő élőlények és élőhelyek lassú vagy gyors eltűnését eredményezte. A káros folyamatok megállítása, a víz visszatartása ezért elsőrendű fontosságú. Éppen ezért a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi célú vízvisszatartó műtárgyakat üzemeltet a területegységen. Szintén fontos az idegenhonos, agresszíven terjedő növényfajok elleni küzdelem. Az újlétai területen különösen az amerikai eredetű akác, kései meggy és amerikai kőris térhódítása jelentős. Az akác a pusztai tölgyeseket és a gyepeket is tönkreteheti, utóbbi kettő inkább az erdőkre jellemző. Mindhárom „invádort” fajspecifikus módszerekkel tartjuk kordában.

Az invazív kései meggy  terjedése „gyűrűzéssel” megakadályozható

A hagyományos gazdálkodás visszaszorulásával a láprétek kaszálása is zavart szenvedett, a becserjésedésük megindult. Záródásuk megakadályozása is nélkülözhetetlen eleme az itt folyó természetvédelmi munkának.