Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Védett területek
Nemzeti parkTájvédelmi körzetekTermészetvédelmi területekEx lege védett területekNatura 2000 területekBioszféra rezervátumErdőrezervátumVilágörökségi területRamsari területekNemzeti Ökológiai HálózatMagas Természeti Értékű TerületekVédelemre tervezett területek
Kezelési tervek, fenntartási tervek, fajmegőrzési tervek, látogatási szabályzat
Országos jelentőségű védett területek természetvédelmi kezelési terveiNatura 2000 területek fenntartási terveiVilágörökségi Terület Kezelési TerveFajmegőrzési tervekKezelési terv tervezetekLátogatási szabályzat
Aktív védelmi tevékenység
Fajmegőrzési programokÉlőhelyvédelmi programokPentezugi Vadlórezervátum"FECSKÉINK FÓKUSZBAN" program - 2019
Webkamerák
Rétisas webkameraGólyafészek kameraKék vércse webkamera
Bánki láprétek és erdők

Bánki láprétek és erdők

 

A Bánki láprétek és erdők Debrecen közigazgatási területén belül, Bánk településrésztől délkeletre találhatóak. A terület nyugati részét a Mézeshegyi-tölgyes elnevezésű erdőtömb foglalja el, melynek jelentős része valóban a nyírségi területekre jellemző tölgyerdőkből áll, de – mint mindenütt a Debreceni Erdőspusztán – akácból, fenyőből és nemesnyárból álló ültetvények szabdalják szét az őshonos fafajok alkotta élőhelyeket. A tölgyerdők közül az úgynevezett gyöngyvirágos tölgyesek találhatók nagyobb kiterjedésben, míg a száraz buckákra jellemző pusztai tölgyesek tipikus állományai helyén már többnyire akácosok és fenyvesek vannak. A tölgyesektől keletre a Nyárfa-lapos-dűlő szántókkal, rétekkel, magassásosokkal, rekettyés fűzláp- és erdőfoltokkal, fasorokkal mozaikos térsége fekszik. Északi részén egy oxidációs tó is látható, északkelet felől pedig a Pályi-ér folyik rajta keresztül.

 

Láprét virágzó őszi vérfűvel

 

Az erdők jellemző kora tavaszi geofiton (talajszint alatti képlettel áttelelő) virága a csíkos leplű tarka sáfrány (Crocus reticulatus), mely az akácosokban él nagyobb számban.

 

Tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

 

Sajnálatos, hogy a fokozottan védett egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) már csak apró szórványokban fordul elő. A gyapjas levelű, piros virágú bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria) a nyíltabb, pusztai tölgyes jellegű részekre jellemző. Szintén a kissé felnyíló tölgyesekben találjuk a magas növésű erdei borkórót (Thalictrum aquilegiifolium).

 

Bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria)

 

Az idős, jobb vízellátottságú tölgyesekben több orchideafaj is él. Közös jellemzőjük, hogy életük szorosan függ a gyökerükhöz kapcsolódó gombák lététől. A gombáknak legjobban kiszolgáltatott faj a madárfészek (Neottia nidus-avis), mely nem is rendelkezik zöld színtestekkel, tehát képtelen a napfényből való táplálkozásra. Az egész növény világosbarnás színű.

 

Madárfészek (Neottia nidus-avis)

 

A nagyobb számban előforduló, zöldes-rózsaszínes virágú széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), és a fehér virágú kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) már nagy, zöld leveleket is visel. A fiatalabb tölgyesekben telepedett meg a kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), ami szintén fehér virágú orchidea. A nyáras erdőfoltokban a Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii) virít nyár végén.

Az erdők bogyós cserjéseiben jár élelem után az éjjeli életmódot folytató rágcsáló, a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius).

 

Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)

 

A hüllőket az erdőszéleken a zöld gyík (Lacerta viridis) képviseli. Hímjei nászidőszakban égszínkék torkúak.

 

Zöld gyík (Lacerta viridis)

 

Állandó fészkelő leggyakoribb ragadozó madarunk, az egerészölyv (Buteo buteo), a hártyásszárnyúak lárváival táplálkozó darázsölyv (Pernis apivorus) viszont nem minden évben rak itt fészket. A macskabagoly (Strix aluco) az idős tölgyesek odvaiban tanyázik. Nyár eleji éjjeleken pirregő hangja árulja el a lappantyút (Caprimulgus europaeus).

A nedves rétek orchideája a lilás virágú pompás kosbor (Anacamptis palustris subsp. elegans). A csapadékos években a vizenyős gyepeken költő haris (Crex crex) fészkelőhelyeit rejtett életmódja miatt csak az éjjel hallatott, recsegős hangja alapján tudjuk azonosítani. Az ilyen területek jellemző védett lepkéje a nagy tűzlepke (Lycaena dispar).

 

Nagy tűzlepke (Lycaena dispar) hím 

 

                   Nagy tűzlepke (Lycaena dispar) nőstény

 

Az északi homokbuckák tövében megbújó fűzláp is számos védett növény lakhelye. Néhol szőnyeget alkot a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), ami között szórványosan a szálkás pajzsikát (Dryopteris carthusiana) is megtaláljuk. A víz szélén a ritka molyhos nyírfa (Betula pubescens) kisebb csoportja áll,  rekettyefüzek árnyékában pedig a sallangos levelű hínár, a békaliliom (Hottonia palustris) emeli rózsaszín virágait a víztükör fölé. Itt pillanthatjuk meg a sűrű növényzetben ügyesen bújkáló karvalyposzátát (Sylvia nisoria) és itt énekli monoton dalát a berki tücsökmadár (Locustella luscinioides).

Az oxidációs tó növényi tápanyagokkal terhelt vizének talán legnagyobb értéke a jelentős mocsári teknős (Emys orbicularis) állomány. Rendszeresen fészkelnek itt a bíbicek (Vanellus vanellus), és néha a fokozottan védett piroslábú cankó (Tringa totanus) egy-egy párja is revírt foglal. Vonuláskor számos vízimadár pihen meg a vízen.

A réteket ma már kizárólag a kaszálás tartja fenn, mivel a közeli tanyákon az állattartás szinte teljesen megszűnt. Fenyegető veszélyt jelent ezekre az élőhelyekre az amerikai származású Solidago (aranyvessző) fajok megjelenése, hiszen igen gyorsan képesek átvenni őshonos gyepalkotó növényeink helyét. A tölgyesekben szintén az Amerikából behurcolt növények jelentik a legfőbb veszélyt. A kései meggy ma már a Nyírség szinte minden erdejében előfordul és igen gyorsan szaporodik. Az akác szintén jelen van mindenütt – hiszen a Nyírségben erre cserélték le az erdők túlnyomó részét – és gyökérsarjai útján bekúszik a szomszédos tölgyek közé. E két fásszárú évek alatt igen komoly pusztítást vihet végbe az őshonos aljnövényzetben. Ezért is kezdtük meg a kései meggy irtását a tölgyesekben. Az idősebb tölgyesek itt sarj eredetűek, ezért nem élnek olyan hosszú ideig. A kiszáradó foltokon így időnként szükségessé válik a mesterséges erdőfelújítás. Ahol az aljnövényzet jó állapotú, az erdészet egy úgynevezett pásztás talajelőkészítéses felújítási módszert használ. Az ültetett fák sorai között ilyenkor a talajműveléstől mentes sáv marad, ami sok erdei növénynek ad esélyt arra, hogy átvészelje az erdőfelújítás traumáját.

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ