Halápi- és Bodzás-víztározó

A két mesterséges tó Debrecen-Haláptól délnyugatra fekszik. Vízellátásukat a Guti-ér és a Bodzás-ér biztosítja. Mindkét tavat régi lápterületekből alakították ki 1976-ban, mégpedig úgy, hogy a természetes domborzat nyújtotta medret mesterséges töltésekkel egészítették ki. A Halápi-tározó területe 67, a Bodzás-tározóé 34 hektár. A kettő közötti összekötő csatorna mentén található még egy egészen kis meder is. Az erdős homokbuckák közé zárt tavak sekélysége miatt a tározókat gyékényesek és nádasok borítják, itt-ott néhány rekettyefűzzel, a partok mentén kisebb fűz- és nyárligetekkel. A védett területhez a tavak mellett erdőkkel, mocsárrétekkel, néhány szántóval és rekettyés fűzláppal mozaikos részek is tartoznak.

A Halápi-tározó madártávlatból

A terület zoológiai értékei közül elsőként talán a madarakat kell szóba hoznunk. A fokozottan védett vörös gém (Ardea purpurea) néhány párja rendszeres fészkelő a tavak nádasában. Ez ugyancsak elmondható a nádasban rejtőző, búgó hangú bölömbikáról (Botaurus stellaris), vagy a szintén többnyire csak röptében megfigyelhető törpegémről (Ixobrychus minutus).

      Vörös gém (Ardea purpurea)  

Bölömbika (Botaurus stellaris)

Az itt költő récék legritkább képviselője a világszerte veszélyeztetettként számon tartott cigányréce (Aythya nyroca). E vörösbarna réce gácsérjának jellegzetessége, hogy szeme rikítóan fehérlik.

Cigányréce (Aythya nyroca)

A Bodzás-tározón rendszeresen kialakul a dankasirályok (Larus ridibundus) zajos fészektelepe. Kicsit később csatlakoznak hozzájuk a törékeny tutajfészkeket építő fattyúszerkők (Chlidonias hybrida). Ezek a kecses, villás farkú madárkák repülés közben a vízre le-lecsapva szedik össze táplálékukat. A fészektelep harmadik társbérlő faja a piros szemű feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis). Szintén úszó fészket épít, de ennivalóját búvárkodva szedi össze. A feketenyakú vöcsök mellett a többi három, hazánkban fészkelő vöcsökfaj is költ a területen.

Költési időszakban nagy a forgalom a fészkelőtelepen

Az énekesmadarak közül talán a barkóscinege (Panurus biarmicus) a legszínesebb. Egész évben a tavak gyékényeseit és nádasait lakja, és fészkét is az avas gyékény letört levelei közé építi. A hímek öreg korukra hosszú, fekete bajuszt növesztenek. A függőcinege (Remiz pendulinus) is állandó madár. A gyékény, a nyárak és füzek magjának repítő gyapjából készített zárt fészkét a fűzfák víz fölé lógó ágvégeire függeszti.

A tavak jellemző, védett hala a réti csík (Misgurnus fossilis), mely kiegészítő béllégzésével az oxigénszegény mocsári vizekben is megél. Kiváló életfeltételeket találnak a kétéltűek is. Különösen a vöröshasú unkák (Bombina bombina) és a barna ásóbékák (Pelobates fuscus) szaporodnak itt nagy számban. A mocsári teknősök (Emys orbicularis) egy kopár homokdomb oldalába járnak tojást rakni. Sajnos sok fészküket kiássák a szőrmés ragadozók. Téli álmukat a víz alatt alusszák, annak ellenére, hogy tüdővel lélegeznek. A vidrát (Lutra lutra) nem könnyű itt megpillantani, többnyire csak nyomaival találkozunk a jégen, vagy a zsilipek be nem fagyó vizénél, illetve a rendszeresen használt vízbe csúszási helyét is felfedezhetjük. A terület rovarvilága kevéssé kutatott. Mostanában vált ismertté a védett lápi szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) előfordulása, a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) viszont már régóta ismert lepkéje a mocsárréteknek.

A növényvilágot tekintve a Halápi-tározó egyik érdekessége a kolokán (Stratiotes aloides), ami a Dél-Nyírségben máshol nem is fordul elő. Ez talán a Soó Rezső által a 30-as években leírt állomány maradványa, mely átvészelte a természetes lápvidék belvíztározóvá alakítását. Valószínűleg hasonlóan régi eredetű a két tóban a kúszó vagy lápi csalán (Urtica kioviensis) előfordulása is. Jól felismerhető a vízben indázó, tövénél elfekvő száráról és széles, domború pálháiról.

Kúszó csalán (Urtica kioviensis)

A területen három orchidea faj is megtalálható. A nedves réteken helyenként sűrűn virít a liláspiros pompás kosbor (Anacamptis palustris subsp. elegans). A fehér virágú kétlevelű sarkvirágot (Platanthera bifolia) és a szintén két levéllel rendelkező, de zöld virágú békakontyot (Neottia ovata) a nyirkosabb talajú tölgyesekben találjuk.

Pompás kosbor (Anacamptis palustris subsp. elegans)

A védett harasztokat legnagyobb számban a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) képviseli. Komolyabb állományát egy nagyobb rekettyés fűzláp vizében figyelhetjük meg.

Sajnos a behurcolt özönnövények terjedése ezt a területegységet sem kerüli el. Jelen van már itt a szíriai selyemkóró, az aranyvessző, a bálványfa, a zöldjuhar, a gyalogakác, és a kései meggy is, irtásuk sürgető feladat. Néha nagyobb mennyiségű szemét gyűlik fel a kevés, horgászásra alkalmas partszakaszon, ami főleg az engedéllyel nem rendelkező horgászoknak tulajdonítható. Ilyenkor a fokozottabb ellenőrzések mellett a hulladékgyűjtést is megszervezzük. A ritka vízimadarak megtelepedését mesterséges fészekalapok építésével segítjük elő.