Nagycserei Kőrises Arborétum

A területegység Debrecentől keletre, a 48. sz. út északi oldalán, Nagycsere településrésztől északra található. Az erdő lelkét egy idős tölgy-kőris-szil ligeterdő állomány képezi, melynek mélyebb, tavasszal vízben álló részein a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. danubialis) jutott túlsúlyba. Ez az állomány a Nyírség legszebb ligeterdői közé tartozik. Átfolyik rajta egy nyírvízlecsapoló csatorna, melyen a vízmegtartás lehetősége érdekében Debrecen Önkormányzata egy zsilipet hozott létre.
 

Tavasszal vízben áll a ligeterdő

Szabó Pál erdőmérnök itt kezdett egy arborétum kialakításába 1954-ben. Ennek köszönhető, hogy kisebb örökzöld állományok is csatlakoznak az őshonos erdőhöz. Az erdészek ma is „Szabó Pál emlékerdő” néven ismerik, és egy fából készült emlékmű őrzi az alapító emlékét. Az öreg erdőhöz nyugaton fiatal tölgyesek és nyarasok csatlakoznak.

Az erdő alján jégkori maradványként találkozhatunk a fehér zászpa (Veratrum album) kisebb állományaival. Akár másfél méter magasra is megnövő lágyszárú nagy, kanalas levelei redőzöttek,  virágait vaskos fürtben hozza.
 

Fehér zászpa (Veratrum album)

Szálanként fordul elő a szárazabb térszíneken a nagyezerjófű (Dictamnus albus) és az erdei borkóró (Thalictrum aquilegiifolium). Előbbi növényről az a legenda járja, hogy meleg, szélcsendes időben a növény által termelt illóolaj gőzeiből álló, a növény körül kialakult felhő meggyújtható. Utóbbi növény lila virágot mutat, ezt a lila színt azonban a zöldes lepellevelek közül hosszan kinyúló porzói adják. A fiatalabb nyáras aljnövényzetében alig lehet észrevenni egyik zöld virágú orchideánkat, a békakontyot (Neottia ovata). Két tojásdad, a földön fekvő levelet hoz, erről virágtalan állapotban is jól felismerhető. A tölgyes és nyaras közötti nyiladékon kerül elénk a télen is zöldellő kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia). Virágtengelye vékony, egyenes, egy centiméteres fehér virágai apró harangokként csüngenek rajta. Az odvas- és ujjas keltike (Corydalis cava, C. solida), - bár nem védett növény – csodálatos, fehér-rózsaszín-lila virágszőnyeget terít a talajra kora tavasszal. Legközelebb csak a debreceni Nagyerdőn fordulnak elő.
 

Kora tavasszal a virágzó keltikék

A terület madárvilága gazdag. Előfordul itt vérmes, vakmerő ragadozó madarunk, a héja (Accipiter gentilis), a fehér rokonánál jóval rejtettebb életmódot folytató, félénk fekete gólya (Ciconia nigra), és legnagyobb harkályfajunk, a varjú méretű fekete harkály (Dryocopos martius). A környéken ez az egyetlen ismert hely, ahol már rendszeresnek mondható a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) fészkelése, bár néha egy másik fajjal, az örvös légykapóval (Ficedula albicollis) áll párba.

Fekete gólya (Ciconia nigra) fiókák  a fészekben   

Frissen kirepült fiatal fekete gólya

A területre korábban rendszeresen hulladékot raktak le és munkagépekkel is összevágták a talaját. A legszebb, idős erdőrészt a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészeti Igazgatóságával közösen – a károsítások elkerülésének érdekében – bekerítettük. A hulladék összegyűjtésére ma már csak a kerítés mentén van szükség. A ligeterdő jó vízellátásának biztosítása alapvető fontosságú, amit a zsilip segítségével tudunk megoldani. A tisztásokon két özönnövény is jelen van: a szíriai selyemkóró és a magas aranyvessző. Visszaszorításuk  mechanikai módszerekkel történtik.