Folyópart

A folyó gyér növényzetű vagy teljesen növényzetmentes partján, amely változó szélességben a part menti galériaerdő és a víz között húzódik, általában pionír élőlényegyüttesek élőhelyének tartják. Ezzel együtt e sok szempontból egyedi környezetben számos jellegzetes, és máshol meg nem található növény és állatfaj él. Ez az egyébként is dinamikusan változó élőhely, napjainkban a legveszélyeztetettebbek egyike. A folyó ezen szakaszán a vízállást a kiskörei  duzzasztómű üzemeltetési rendje jelentős mértékben befolyásolja. A vízszint élővilág számára esetenként követhetetlen hirtelenséggel és kiszámíthatatlansággal bekövetkező ingadozásai, a vízpart és a föveny jellegzetes élőlény-együtteseinek életfeltételeit nagymértékben nehezítik. Száraz években, mint például az 1990-es évek első fele, a 2001-2004 és a 2011-2014 közötti időszak, a folyók vízszintje a vegetációs időszak során nem ingadozott drasztikus mértékben, és a parti föveny nagy szélességben hónapokig szárazon volt. Az ilyen kiegyensúlyozott vízállású periódusokban a folyóparton igen változatos ízeltlábú, főleg pók- és rovar-együttesek figyelhetők meg. A vízparti zóna zoocönózisát alkotó fajok egy része kizárólag ezen az élőhelyen fordul elő. A csapadékban gazdag, hosszantartó áradásokkal fémjelzett években, amikor akár az egész tenyészidőszak alatt a teljes meder, egészen az övzátonyig víz alatt van, ezeknek a fajoknak a többsége visszahúzódik. A folyópartokon jellemző és általában feltűnő, nagytestű védett pókfajok a parti vidrapók (Dolomedes plantarius), de olykor előfordul a szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) is. Gyakran találkozunk erre az élőhelyre jellemző különböző futóbogárfajokkal, amilyen nagy homokstandokon esetenként nagy számban, igen élénken mozgó foltos sziki homokfutrinka (Lophyridia littoralis nemoralis) vagy az egzotikus megjelenésű gömböc futó (Omophron limbatum).

A Tájvédelmi Körzetben 6 hüllőfaj előfordulása ismert. Közülük a zöld gyík (Lacerta viridis) csak Tiszakécskénél a mederszéllel határos homokháton fordul elő egy, eltűnőfélben lévő mikropopulációban. Jóval gyakoribb, olykor még a hullámtér belsejében is a fürge gyík (Lacerta agilis).

A Közép-Tisza folyóparti füzeseinek jellegzetes madártani értéke a déli elterjedésű halvány geze (Hippolais pallida), melynek stabil állománya fészkel a Közép-Tiszán. A természetes folyószakaszokon a szakadópartok jellegzetes fészkelői a parti fecske (Riparia riparia), a jégmadár (Alcedo atthis) és olykor a gyurgyalag (Merops apiaster).