A Tisza folyó, mint élőhely

A tájvédelmi körzet és egyben az Alföld e térségének úgy tájtörténeti, mint ökológiai tekintetben, vagyis az élő rendszerek kialakulása és megmaradása szempontjából meghatározó a Tisza és annak mellékvizei. A folyó ökoszisztémáját az egymással interakcióban lévő víztest és a meder, valamint azok élő rendszerei alkotják. A számos veszélyeztető tényező (mederátalakító beavatkozások, ún. partvédelem, szennyezések, stb.) ellenére folyó élővilága kisebb mértékben sínyli a hullámterekben ható természetes és antropogén folyamatokat. Az elmúlt évszázad során a Kárpát-medencében szinte mindenütt, a vízfolyások az ármentesítés és egyéb vízrendezési beavatkozások következtében elveszítették természetes arculatukat. Az Alföldnek ezen a táján, a Tisza rendkívül gazdag élővilága viszonylag jól megőrződött, annak ellenére, hogy a kanyarulatok átvágásával a folyó hossza jelentősen csökkent, az „élő ártér” pedig mára csak a viszonylag keskeny hullámtérre korlátozódik. Az ökológiai folyosóként betöltött élővilág-védelmi szerepe mellett, rendkívül nagy a folyó tájesztétikai jelentősége is. A folyómederre irányuló árvízvédelmi és a vízi közlekedést támogató beavatkozások során kívánatos lenne, ha a kitűzött célokat a jövőben nem a még megmaradt természetközeli állapot rovására valósítanák meg. Pótolhatatlan veszteség lenne, ha veszendőbe mennének az élő folyó tájformáló munkája nyomán kialakuló természetes geomorfológiai elemek (zátonyok, homokstrandok, morotvák, szakadópartok, kanyarulatok stb.), amelyek egyben egyedi, jellegzetes élőhelyek is.

A Tájvédelmi Körzet területén a folyót, főleg a mellékvizek közvetítésével különböző szennyezőanyag emisszió éri. A szennyezőanyag terhelés a legnagyobb a Dobai-főcsatorna torkolatánál, a szolnoki vegyi üzemnél, a Gerje-Perje és a Körös-ér torkolatánál. Ezeken az érintett szakaszon a folyó vize halélettani szempontból I-II. osztályú. A vízminőség jelenleg javuló tendenciát mutat, amely részben a csökkenő mértékű szennyezőanyag terhelések következménye.

A Tisza ezen szakasza, mint jó természetességű élővíz a Kárpát-medence egyik legnagyobb biodiverzitású és számos egyedi elemmel rendelkező élő rendszerei maradtak fenn. A legjelentősebb, és egyben közismert természeti érték a folyóban a tiszavirág (Palingenia longicauda), amelynek az utóbbi évtizedben számos rég nem tapasztalt tömeges és igen látványos rajzása volt tapasztalható. Kevésbé ismert védett ízeltlábú a folyómederben fejlődő, és teljes életciklusával a folyóhoz kötődő sárgás szitakötő (Stylurus flavipes), valamint több rokonával együtt a védett és a Natura 2000 terület kijelölésénél is alapul vett tompa folyamkagyló (Unio crassus).

A Tájvédelmi Körzet területéről eddig 52 halfaj ismert, közöttük 10 védett és 3 fokozottan védett. Elterjedésük, állományviszonyaik és ívóhelyeik részben feltáratlanok. Stabil önfenntartó állománya alakult ki a kecsegének (Acipenser ruthenus) (Élőhelyvédelmi Irányelv V. függelékében szereplő faj), főként a Szolnoktól északra lévő folyószakaszon. Ugyancsak jelentősnek nevezhető a balin (Aspius aspius) és a garda (Pelecus cultratus) populációja a Kisköre és Csongrád közötti szakaszon, mindkettő jelölő faj a Natura 2000 területnek. A halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) nagy egyedszámú önfenntartó populációval rendelkezik, a teljes 160 km-es folyószakaszon végig jelen van. Szerencsére ugyanez mondható el bennszülött faunaelemünk, a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) közép-tiszai elterjedéséről és populációnagyságáról. Szintén jelentősnek nevezhető a védett széles durbincs (Gymnocephalus baloni) állománya, a felmérések során elsősorban a partvédelmi kövezéseken találkoztunk a fajjal. A védett bolgár csíkot (Sabanejewia bulgarica) először itt a Közép-Tiszán találták meg faunaterületünkön, Kőteleknél, 1948-ban, egy kisebb egyedszámú állománya él a védett folyószakaszon. A Tisza kiemelkedő halfaunisztikai értékét képviseli a magyar bucó (Zingel zingel) és a német bucó (Zingel streber) állománya. Mindkét faj szórványos előfordulású a Közép-Tiszán, bár az utóbbi faj jóval ritkább.