Édesvízi tízlábú rákfajok felmérése
Kelet-Magyarországon

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai 2017. év őszi vegetációs időszakában megkezdték az Országos Rákállomány Felmérése tárgyú projekttel kapcsolatos terepei felméréseket és mintavételezéseket, ami „A Magyarország 2017. évi központi költségvetésről szóló 2016. évi XC. törvénynek az „Állami halgazdálkodási feladatok támogatása” című fejezeti kezelésű előirányzat 2016. évi maradványa terhére (ÁHT343128) a HHgF/678/2016. számú keretfelosztás” keretében nyújtott támogatásból valósul meg. Az egész országra kiterjedő felmérés nyomán mind az őshonos, mind az idegenhonos és inváziós rákfajok előfordulásáról recens adatokkal fogunk rendelkezni egész Magyarországra vonatkozóan.

Kecskerák (Astacus leptodactylus)      Fotó: Sallai Zoltán

Magyarország rákfaunájában jelenleg három őshonos és több idegenhonos, inváziós fajról van tudomásunk. Az őshonos folyami rák (Astacus astacus), kecskerák (Astacus leptodactylus) és kövirák (Austropotamobius torrentium) természetvédelmi oltalom alatt állnak. Egykoron mindhárom őshonos faj jóval nagyobb elterjedésű volt hazánkban, azonban a folyószabályozások, a vízterek elszennyeződése, a rákpestis és az inváziós fajok terjedése miatt állományuk jelentősen lecsökkent.

Cifrarák (Orconectes limosus)      Fotó: Sallai Zoltán

Jelenlegi ismereteink szerint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén az őshonos és természetvédelmi oltalomban részesülő kecskerák (Astacus leptodactylus) mellett az észak-amerikai eredetű, inváziós cifrarák (Orconectes limosus) fordul elő. A cifrarákot a XIX. század végén telepítették be Németországba, amikor a rákpestis következtében az őshonos rák-állományok mérete drasztikusan lecsökkent. Az azóta eltelt időszakban további telepítéseknek és a faj spontán terjedésének következtében szinte egész Európában, így hazánkban is megtelepedett és az őshonos fajoknak élőhely- és táplálék kompetítorává lett. Életfeltételeit a gyors folyású, köves vagy kavicsos aljzatú hegyi patakok kivételével szinte mindenhol megtalálja. Fontos megjegyezni, hogy a faj nem csak kiszorítja az őshonos fajokat az eredeti élőhelyükről, hanem a rákpestis (Aphanomyces astaci) nevű gombabetegség hordozójaként és terjesztőjeként is veszélyezteti a hazai őshonos tízlábú rákfajok állományait.

 A kecskerák (Astacus leptodactylus) (a) és a cifrarák (Orconectes limosus) (b) határozó bélyegei (forrás: Pöckl, M., Holdich, D. and Pennerstorfer, J. 2006. Identifying native and alien crayfish species in Europe. European project CRAYNET.)

 A kecskerák (Astacus leptodactylus) szinezete általában világosbarna, páncélja finoman márványozott. A cifrarák (Orconectes limosus) általában sötétebb alapszínű és a potrohon jellegzetes, barnásvörös foltok láthatók. A kecskerák hátpajzsán, a szemek mögött két-két kitinléc, míg a cifrarák hátpajzsán a szemek mögött egy-egy kitinléc található. A cifrarák ollói a testméretéhez viszonyítva kisebbek, mint az őshonos fajoké, valamint az ollók tövénél, a belső oldalon egy tüske található.

 Az Igazgatóság munkatársai a felmérést a Tiszán és a tiszántúli folyóvizeken kezdték meg egy aggregátoros rendszerű elektromos halászgépről üzemelő keretes fenékhálóval, ún. elektromos kecével. Az eszköz használata – ellenben a közhiedelemmel – nem jár a kifogott halak és egyéb vízi szervezetek pusztulásával, a halakban és a makrogerinctelen szervezetekben mindössze maximum néhány percig tartó kábulást okoz, ezt követően magukhoz térnek és elúsznak.

A kece vontatása      Fotó: Nagy Gábor

A felmérés elsődleges célja, hogy információt nyerjünk az őshonos és védett kecskerák állományairól, valamint, hogy képet kapjunk az inváziós, idegenhonos rákfajok terjedéséről. A felmérést ezidáig a Tiszán, a Tisza-tavon áthaladó Tisza-szakaszon, a Hortobágy, a Hortobágy-Berettyó, a Berettyó, a Kösély, a Körös (Hármas- és Kettős-Körös), a Fekete-, a Fehér és a Sebes-Körös folyókon végeztük el. Ezidáig mintegy 80 mintavételihelyen végeztük el a felmérést, amelyek közül 51 mintaszakaszon sikerült tízlábú rákokat fognunk. Az idegenhonos cifrarák egyedei 45 mintahelyről, míg a védett kecskerák egyedei mindössze 11 mintahelyről kerültek kézre. Az összesen a 182 cifrarák és 13 kecskerák egyed zsákmányolásán túl összesen 37 halfaj egyedei kerültek elő.

Magyar bucó (Zingel zingel)      Fotó: Sallai Zoltán

 A Tisza-tavi folyószakaszon előkerült egy fokozottan védett, adult magyar bucó (Zingel zingel) és egy fiatal selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) egyede, jelenlétük a duzzasztott folyószakaszon igen jó eredménynek számít. Itt több szakaszon megtaláltuk a bennszülött, védett bolgár csíkot (Sabanejewia bulgarica) is. A Közép-Tiszán a Kiskörei duzzasztómű alatt a magas vízállás miatt szerények voltak az eredmények, de mindezek ellenére a fokozottan védett magyar és német bucóval (Zingel streber), valamint a védett selymes és széles durbinccsal (Gymnocephalus baloni) több szakaszon is találkoztunk.

Balkáni csík (Sabanejewia balcanica)      Fotó: Sallai Zoltán

Bolgár csík (Sabanejewia bulgarica)      Fotó: Sallai Zoltán

Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser)      Fotó: Sallai Zoltán

Széles durbincs (Gymnocephalus baloni)      Fotó: Sallai Zoltán

 A Hortobágyon és a Kösélyen több mintaszakaszon tömegesen fordult elő a védett halványfoltú küllőt (Romanogobio vladykovi), a mederfenékről több száz példánya került elő. A vizsgált folyószakaszról több esetben is előkerültek a védett széles durbincs egyedei.

Halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) (forrás: Harka, Á., Sallai, Z., 2004. Magyarország halfaunája. Nimfea Természetvédelmi Egyesület. Szarvas. 269 pp.)

A Fekete-Körös felső szakaszán nagy egyedszámban fogtuk a védett balkáni csíkot. A Fehér-Körösből nagy meglepetést okozott a ritkaságszámba menő, védett selymes durbincs előkerülése. A Körösökön jelentősen érezhető volt a duzzasztók negatív hatása. Erre utal, hogy a duzzasztók felvizén több idegenhonos fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) és ezüstkárász (Carassius gibelio) is a hálónkba akadt.

Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) tömeg      Fotó: Sallai Zoltán

 Az eddig elvégzett felmérések során a kecskerák a Tisza-tavi folyószakaszról, a Hortobágy, a Kösély, a Körös és a Berettyó folyókból került elő. A cifrarákot ellenben valamennyi folyóban, a mintaszakaszok döntő többségben észleltük. A felmérést az Igazgatóság munkatársai 2018-ban is folytatják.

Kecskerákok (Astacus leptodactylus)      Fotó: Kovács Zoltán

Cifrarákok (Orconectes limosus)      Fotó: Patalenszki Adrienn

Természetmegőrzési Osztály