Hatalmas madárseregeket figyelhettünk meg az utóbbi időben

Még a madárvilág iránt kevésbé érdeklődő embereknek is bizonyosan feltűnt, hogy az utóbbi időkben a városi területeken is seregélyméretű madarak nagy csapatai tűntek fel. Ha valaki vette magának a fáradságot és alaposabban szemügyre vette ezeket a gyakran elég bizalmas viselkedésű madarakat, megfigyelhette, hogy különösen szép tollazatú rigókról van szó. Ezek a madarak a védett (természetvédelmi értékük 25.000 Ft.) fenyőrigók (Turdus pilaris), melyek gesztenyebarna hátukkal, vállukkal, hamuszürke színű fejükkel, nyakukkal, farcsíkjukkal, rozsdássárga nyakoldalukkal igen elegáns benyomást keltenek. Jellegzetes hangjuk leírására leginkább a „csakk” szócska alkalmas.

Főleg telente találkozhatunk a fenyőrigóval (Fotó: Koczka András)
 

A fenyőrigó eredetileg Európa és Ázsia északi területein volt honos, azonban mára Magyarország vált a faj elterjedési területének egyik legdélibb határává. Tőlünk északabbra a zárt, sűrű erdők kivételével a tundráktól a hegyoldalakon át egészen a mocsaras nyír-, éger-, és fenyőerdőkig és a városi parkokig sok helyütt fészkelnek. Magyarországon főleg középhegységi területeken, olykor az Alföldön is kis számban, de rendszeresen fészkel, becsült állománynagysága 30-100 párra tehető.

Legelső bizonyított hazai fészkelése Molnár Lajos által 1901-ben nyert bizonyítást Molnaszecsődön.

A tőlünk északabbra költő madarak téli vendégekként érkeznek hozzánk így októbertől márciusig kisebb-nagyobb számban találkozhatunk velük. Különösen kemény teleken az északi állományok nagy csapatai húzódnak le hozzánk táplálkozni, de olykor még délebbre is eljutnak. Az ilyen – időjárás és táplálékellátottságtól függő – években jelennek meg a fenyőrigók csapatai.

A kemény telek a belvárosokba is behajtják a táplálékot kereső csapatokat (Fotó: Koczka András)
 

Mielőtt azonban bárki megrettenne, ki kell jelenteni, hogy ezek a madarak semmiféle kárt nem okoznak, sőt. Télen leginkább mindenféle bogyót termő növények terméseivel táplálkoznak. A kedvelt eledeleik közé tartozik a madárberkenye (Sorbus aucuparia), a magyal (Ilex aquifolium), a tűztövis (Pyracantha coccinea), a tiszafa (Taxus baccata), a kökény (Prunus spinosa) vagy a galagonya (Crataegus) termése. Városokban gyakorta ültetett (jól bírja a szennyezett levegőt), sajnos kivadult növény az Észak-amerikai eredetű nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), melynek bogyóit nagy számban fogyasztják a nálunk vendégeskedő fenyőrigók. Bogyók hiányában rengeteg ízeltlábút, férget, álcát fogyasztanak el, gyakran lehet látni vizenyős területeken, legelőkön, szántókon táplálkozó csapataikat. A tél elmúltával sietnek vissza költőterületeikre, ahol májusban (Skandinávia távoli, északi részein csak június-júliusban) rendszerint már a tojásos fészekaljon kotlanak.

Mit tehetünk e kellemes külsejű, védett madarak érdekében? Három dolgot is ki tudunk emelni. Az első és talán legfontosabb, hogy ne zavarjuk, bántsuk őket (tekintve, hogy természetvédelmi oltalom alatt álló fajról beszélünk, ez törvénybe is ütközik).

A második dolog, hogy konkrét etetéssel is segíthetjük őket: szívesen fogadják például az ágakra tűzött, talajra helyezett félbevágott almát (ilyenkor kiváló fotótémát is nyújthatnak nekünk).

A harmadik dolog már konkrétabb. A városi közegbe húzódó fenyőrigócsapatokra (és más madarakra is) nagy veszélyt jelentenek a nagy irodaházak, épületek visszatükröződő üvegfelületei. Különösen ahol bogyót termő fák állnak az épületek közelében lehet ez súlyos probléma. A madarak az égboltot vagy a fáknak a tükörképét látva gyakran az üveg felé repülnek, menekülnek. Ezt kiválthatja akár egy petárda hangja, vagy egy arra vadászó karvaly is. Az üvegnek ütköző madarak általában nem élik túl a balesetet és egy-egy ilyen helyen (különösen kemény teleken) a fenyőrigók rengeteg példánya áldozatul eshet.

A nagy, városi üvegfelületek halálos veszélyt jelenthetnek a madarakra (Fotó: Koczka András)
 

A következőket teheti minden természetbarát: már a nagy csapatok megérkezése előtt fel kell hívni az ominózus ingatlanok tulajdonosainak figyelmét erre a jelenségre és amennyiben lehetséges, megtenni a szükséges óvintézkedéseket a halálos ütközések elkerülése érdekében. Ezek lehetnek az üvegfelületekre kiragasztott ragadozómadár sziluettek, vagy átmenetileg hálóval való borítás alkalmazása. A sziluettek kihelyezésénél számít a méretarány, az alak, az irányultság, így kihelyezéskor sokszor legjobb szakember véleményét kikérdezni. Ezek az üvegek természetesen egész évben szedik az áldozatokat a legkülönfélébb madarak közül, míg csekély anyagi ráfordítással megelőzhetjük, csökkenthetjük a bajt.

Természetesen a legjobb megoldás az ilyen üvegfelületek száműzése lenne, vagy olyan üvegek alkalmazása, melyek tejüveg csíkokkal ellátottak, vagy matt felületűek. Külföldön már vannak olyan technológiák, melyek során olyan elemi szálakat építenek az üvegbe. Ezek csak UV fényben láthatóak számunkra, a madarak azonban kiválóan érzékelik és elkerülik azokat.

Amennyiben ablaknak ütközött még élő madarat találnánk, helyezzük kis dobozba és nyugalomba az állatot és azonnal értesítsük a legközelebbi állatmentéssel foglalkozó szervezetet vagy a helyileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóságot.

Az ilyen apró dolgok szem előtt tartásával nagyban segíthetjük ezeknek a kedves északi madárvendégeknek a téli túlélését. 

Szöveg és fotók:

Koczka András