Nyugati földikutya kimentés a Hajdúság-Dél-Nyírség Tájegység területén

Az erdélyi földikutya (Nannospalax (leucodon) transsylvanicus) a kárpát-medencei és balkáni sztyepterületeken bennszülött, hazánkban fokozottan védett. Jelenlegi ismereteink szerint a nyugati földikutya fajcsoporthoz tartozó emlősök az egyedüli olyan szárazföldi gerinces kisfajok, melyek a Kárpát-medencében alakultak ki és az egész világon kizárólag itt fordulnak elő.

Teljes mértékben földalatti, rejtett életmódot folytat, melyhez testfelépítése is jól alkalmazkodott: Zömök feje csaknem egybeolvad hosszú hengeres testével, melyet tömött bunda borít. Szőrzetének uralkodó színei hamuszürkétől palaszürkéig változó, amely a test bizonyos részein vörhenyes árnyalatú lehet. Fülei a fej két oldalán elzárható fülnyílásként lelhetőek fel, csökevényes, gombostűfej nagyságú szemeit pedig bőr és szőr takarja. Másik szembetűnő bélyege a szájából kiálló hatalmas metszőfogai, melyeknek járatai kiásásában is nagy szerepe van.

Egy szabadonengedésre váró nyugati földikutya (Nannospalax (leucodon) transsylvanicus)
Fotó: Tóth Pál

A földikutyák tehát csak nagyon ritkán jönnek a felszínre, életük döntő részét a járataikban töltik. Földalatti életmódjukból következően látás nélkül is jól megvannak, a sötétben kitűnő szaglásuk, kiváló hallásuk és a föld mágneses terének érzékelése révén tájékozódnak. Mivel a párzási időszakon kívül igencsak kerülik egymást, így mindegyik állatnak külön járatrendszere van, amely akár több szár méteres csatornahálózatot is jelenthet. A járataiban külön épít fészket, éléskamrát és ürülékgödröt is magának, járatai hosszúsága elsősorban a talaj táplálékellátottságától függ. Táplálékukat főként növények hagymái, gumói, gyökerei és gyöktörzsei képezik.

A biztonságos szabadonengedéshez szükséges félig kész járatrendszer
Fotó: Tóth Pál

A földikutyák egykor Magyarország egész területén előfordultak, azonban a legelőterületek eltűnése, illetve egyre nagyobb területek szántóvá alakítása beszűkítette életterüket, az állományok zsugorodtak, elszigetelődtek egymástól, és számos állomány sajnálatos módon végleg megszűnt létezni. Ez a folyamat egészen az egykor a Dunántúlon élő szerémségi földikutya (Nannospalax (transsylvanicus) syrmiensis) kipusztulásáig vezetett. A kárpát-medencei földikutyák napjainkban Európa legveszélyeztetettebb emlősei közé tartoznak, hazánkban mára csak szórvány töredékpopulációk maradtak fenn.

A legtöbb földikutya-állomány pusztulását tehát élőhelyeik átalakítása, megszűnése okozza. Ez a veszély fenyegeti az egyik ismert populációt is Debrecen határában, így az állomány megmentése érdekében a szakemberek az állomány kimentése mellett döntöttek.

A Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei nemzetközileg elismert szakértők közreműködésével 2014-ben világviszonylatban elsőként hajtottak végre földikutya áttelepítést a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet területén. Az egyedülálló akció fontos szerepet játszik az egész világon kizárólag itt előforduló, hazánkban fokozottan védett erdélyi földikutya fennmaradásában. A jelen természetvédelmi akció keretében befogott egyedek a Létavértes határában lévő ún. Löszletörésre (Kopasz-dombra) kerülnek át.

A szakemberek minden egyedet egyedi chippel látnak el
Fotó: Tóth Pál

Földikutya szabadon engedése a kialakított járatrendszerbe
Fotó: Tóth Pál