Jelentős eredmények fokozottan védett lepkefajok kutatásában a HNPI működési területén

Lezárult a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság által 2014. évben koordinált lepkészeti felmérések adatainak összesítése, továbbá megkezdődtek az idei kutatások is, mely eredményekről egy rövid összegzés formájában az alábbiak szerint számolunk be.

Keleti lápibagoly – Arytrura musculus (Ménétriés,1859)

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 2014-ben kutatási programot indított azzal a céllal, hogy lehetőség szerint teljes képet alkothassunk a nemzeti park működési területén korábban csak néhány élőhelyről kimutatott, fokozottan védett keleti lápibagoly nyírségi elterjedését illetően. A program keretében elvégzett éjjeli mintavételek felölelték a faj teljes rajzási időszakát és 55 potenciális élőhelyként lehatárolt lápterület vizsgálatát foglalták magukban (a 2014. évi kutatás legészakabbi pontja a Teremi-erdő, míg legdélebbi pontja Létavértes település volt). Annak ellenére, hogy az időjárási körülmények jellemzően nem voltak ideálisak, a munka mégis rendkívül sikeresnek bizonyult, hiszen a felmérést végző kutatók, Sum Szabolcs és Polonyi Vilmos 21 – eddig nem ismert – élőhelyről, illetőleg 44 új mintavételi pontról mutatták ki a lepkefajt, összesen 79 példányban, mely eredménnyel (valamint Sum Szabolcs 2004-2012 közötti időszakból származó kutatási adataival, illetőleg az általa 2013-ban feltárt, a faj jelenlétét igazoló további 24 új lokalitással) a korábbi ismeretekhez képest számottevő mértékben nőtt a keleti lápibagoly kutatottságának mértéke a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. Itt említjük meg továbbá, hogy ugyancsak 2014-ben a lepkefaj viselkedésének megismerése céljából végzett vizsgálatok során, a jelölés-visszafogás módszerének alkalmazásával értek el eredményeket Ambrus András és munkatársai a Kék-Kálló völgyében. 

Sztyepplepke – Paracossulus thrips (Hübner [1810-1813])

Az ugyancsak fokozottan védett sztyepplepkét hazánkban hosszú időn át mindössze néhány élőhelyről ismertük. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a lepkefaj első példányát Sum Szabolcs találta meg 2001-ben a Darassa-pusztán végzett kutatásai során. E kutatások folytatásával, sokéves terepi munka eredményeként a közelmúltban végül ismertté vált a sztyepplepke életmódja és tápnövénye, mely információk elengedhetetlenül fontosak voltak a további, szélesebb léptékű felmérések tervezéséhez, illetve lebonyolításához. A faj újabb előfordulásainak igazolása céljából 2014-ben a Hortobágy területén 41 mintavételi pont került kijelölésre, melyek közül a fő rajzási időszakot átívelő vizsgálatok során Sum Szabolcs és Polonyi Vilmos (SzJMLE) 18 új tereppontról, illetve 9 különálló – eddig nem ismert – élőhelyről mutatták ki a lepkefajt, összesen 50 példányban (a kutatás legészakabbi pontja Újszentmargita, míg legdélebbi pontja Berekfürdő település volt). A felmérés eredményei értékes tapasztalatokat szolgáltattak egyebek mellett például a faj számára szükséges élőhelyek kiterjedésével, továbbá a tápnövény-állományok tőszámával kapcsolatban. Ezek az új adatok azért is különösen jelentősek, mivel most már arra is megalapozottan engednek következtetni, hogy jelenlegi ismeretek szerint a sztyepplepke világállományának döntő része a Hortobágy területén, Magyarországon él.

Magyar tavaszi fésűsbagoly – Dioszeghyana schmidtii (Diószeghy,1935)

Mivel az utóbbi évek során a fokozottan védett magyar tavaszi fésűsbagoly több alföldi élőhelyről is előkerült, ezért a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság idén tavasszal igyekezett kiemelt figyelmet fordítani működési területén a faj kutatására. A felmérés Esztár, Konyár, Pocsaj, Hencida, Nagykereki, illetőleg Kismarja térségében található erdőkre (jellemzően tölgyes állományokra) terjedt ki. A felmérés során Sum Szabolcs, Szél László és Józsa Árpád Csaba – 14 kijelölt helyszín közül, összesen 97 példány regisztrálásával – 10 olyan mintavételi ponton mutatták ki a lepkefaj jelenlétét, melyekről ez idáig nem volt tudomásunk, míg 4 további élőhelyen sikerrel erősítették meg a korábbi előfordulási adatokat.