Mikor és hogyan kell kaszálni?
 

„Tikkasztó melegben, gyöngyöző homlokkal megáll a magyar kaszás, a kinek a világon sehol sincsen párja; előbb letörli homlokáról az izzadságot, aztán letűzi a kasza nyelét, kiveszi tokjából a fénkövet és elkezdi a fenést; erre a hangra mintha felelne, mintha versenyre kellne a surgyé madár; nagy buzgón hallatja buzgó énekét, míg a haris alig pár lépésnyire bujkál a magas fűben és folyton hallatja „kétkét—kés-kés”-szerű szavát. Ha közel van a kaszáló széle, ekkor a kaszások sora összenéz, aztán kettőzött erővel és szaporasággal vág be a fűbe, a sorvezető pedig elkiáltja magát: szorítsd a harist! Mert az az ügyesen bujkáló, jól futó madár, a meddig füve van, nem kél ám szárnyra; de a mikor a kaszások sora előtt mindig keskenyebbé válik a füves pászta, szorul a haris kapczája és utóvégre is támolygó- imbolygó röpüléssel szárnyra kap; a ki pedig először látja, elkurjantja magát és a sor arcza földerül. Mert a haris kiszorulása a nehéz munka végét is jelenti. Ekkor az emberek fölmarkolnak egy marék füvet, végig törlik a kasza pengéjét és aztán megfalatoznak. A kinek családja van, elvon a szájától egy-két falat kenyeret, hogy hazavihesse apró cselédjének, mint „madárlátta kenyeret” Jó szívre mutató szép szokás ám ez!” (Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, 1901)

A múlt század elejéig, amikor még a kaszálás gépesítése nem kezdődött el, a kaszálás lassú ütemű munkafolyamat volt, ami kézi szerszámmal és emberi erővel történt. A betakarítás lassan haladt, egy nagyobb területen akár hetekig elhúzódhatott, így létrejöttek frissen kaszált, le nem kaszált, illetve különböző mértékben újrasarjadt foltok, kialakítva a legkedvezőbb mozaikosságot. Ezáltal minden állat megtalálhatta az optimális élőhelyet, a növények magot tudtak érlelni. Ez a természetes módszer akaratlanul is garancia volt az élővilág változatosságának megőrzésére.

Azonban manapság a gépesített mezőgazdaság korában már egészen más a helyzet. Hogy a száz évvel ezelőtti természetes állapothoz hasonlót elérjünk, nagy odafigyelés szükséges nem csak a természetvédelem, de a gazdálkodó részéről is.
 

Mindent a maga idejében
 

Mikor kaszáljunk? Ezt elsősorban a fű érettsége és az időjárás határozza meg, ám a gazdálkodó elképzelését fontos természetvédelmi tényezők is árnyalják: a gyep aktuális állapota, az ott élő fajok igényei stb. Éppen ezért védett területen a kaszálás bejelentés- illetve engedélyköteles (lásd a mellékelt táblázatokat). A természetvédelmi szakembernek így lehetősége van felülvizsgálni egy adott terület állapotát a kaszálás előtt, hogy annak feltételeit és idejét meghatározhassa.

 Az alábbi táblázat ezekről ad vázlatos tájékoztatást.

Natura 2000 területeken a kaszálás bejelentés köteles. Gyakori probléma a kaszálás bejelentők beküldésének módja és ideje. Fontos megjegyezni, hogy nem 5 naptári, hanem 5 munkanappal a kaszálás előtt kell a kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt bejelenteni! A bejelentést írásban kell megtenni a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság (NPI) felé. Ha nem tudjuk, melyik NPI illetékes a területen, segítséget nyújthat az interneten szabadon elérhető OKIR web alkalmazás. Az alkalmazásban Nemzeti park igazgatóságok működési területe dobozt bejelölve a térképen megjelenik az NPI-k országos kiterjedése.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén gazdálkodók számára a kaszálás bejelentéséhez szükséges formanyomtatvány és a beküldéssel kapcsolatos hasznos információk ide kattintva érhetők el. A gyorsabb ügyintézés érdekében javasoljuk az elektronikus beküldési módot előnyben részesíteni.

Élni és élni hagyni
 

A kaszálás a gyepterületeken végrehajtott drasztikus beavatkozás, legalábbis a fűben élő élőlények szempontjából bizonyosan. Éppen ezért az sem mindegy, milyen kaszatípust használunk. Az erre, és a következőkben tárgyalt vadriasztó láncra vonatkozó kötelezettségeket és ajánlásokat az alábbi táblázat tartalmazza.
 

Védett természeti területen igen fontos, egyúttal betartandó előírás a kaszálást végző gép haladási sebessége (max 4-5km/h). A gép kezelője így észlelheti a talajon lévő fészekről megugró, felrepülő madarat (pl. túzok), és ezáltal ki tudja kerülni a fészket vagy a fiókákat, másrészt, ha a munkagép tempója lassabb, akkor az erre képes állatoknak több esélyük van kitérni előle.

Az alkalmazott kasza típusának megfelelően vadriasztó láncfüggönyt is szükséges a gépre szerelni. A megfelelő sebesség betartásával együtt ez már jelentősen növeli a kasza útjában lévő élőlények túlélési esélyét. Az országos védett és Natura 2000 területeken a vadriasztó lánc használata minden esetben kötelező (használata ugyancsak kötelező apróvadas vadászterületen található táblák kaszálása során is).

Na de mióta is van velünk ez az eszköz?
 

Legelső prototípusainak leírása még a lóvontatású fűkaszákhoz készültek. Érdekesség, hogy Pennsylvania (USA) államban már 1937-ben a „Game News” magazinban leírták és lerajzolták a műszaki paramétereit, sőt egyes helyszíneken kötelezték is a gazdálkodókat a használatára.
 

Maga az eszköz paraméterei és annak leírása 87 éve változatlan! Azonban manapság az eszköz felszerelésének módja kiemelt figyelmet érdemel. A nem megfelelően felszerelt láncok nem töltik be funkciójukat és a legtöbb esetben balesetveszélyesek is. Mivel ilyen feltét – szabvány hiányában – kereskedelmi forgalomban egyelőre nem kapható, a gazdálkodó feladata ennek helyes kivitelezése és felszerelése. Ebben segít a következő magyarázó ábra:
 

Talpalatnyi menedék
 

A kaszálás térbeli menete a gyepen élő állatok biztonsága szempontjából meghatározó. Legkedvezőbb a terület középpontjától kifelé haladó kaszálás, mert ekkor az állatok a kaszálatlan részek felé tudnak menekülni. Ezt nevezzük kiszorító kaszálásnak.

Ha egy időben nagy területen végezzük a munkát, azzal búvóhelytől és táplálkozási helytől fosztjuk meg az állatokat. Ezért is fontos a kaszálatlan részek, az úgynevezett búvósávok meghagyása, amelyek menedéket biztosítanak a gyepek állatvilágának a kaszáláskor és azt követően. A kaszálatlanul hagyott területek aránya Natura 2000 esetén 5-10%, magas természeti értékű területek (MTÉT) esetén 10-15% kell legyen.

Egy nagyobb tábla esetén alkalmazható ökölszabály, hogy 60-100 méterenként kaszálatlanul hagyunk egy-egy 6 m széles sávot. Kisebb, keskenyebb táblák esetében a búvósávokat a terület adottságai szerint kell kialakítani. A kaszálatlan terület akkor fejti ki legjobban hatását, ha a búvósávok összefüggő hálózatot alkotnak a kaszált területen.

Bizonyos fajok (pl. haris) jelenléte esetén a kaszálatlanul hagyandó területet célzottan kell kijelölni az illetékes természetvédelmi őr útmutatása szerint.

Nagy területek (20 hektárnál nagyobb) esetében a búvósávok fennhagyása helyett/mellett célszerűbb a mozaikos kaszálás alkalmazása. Ebben az esetben a kaszálandó területet nem egyszerre, hanem időben eltolva, 2-3 részletben kaszálják le. Fontos, hogy a kaszálások között legalább egy hónap teljen el, hogy az elsőként lekaszált területen a növényzet újra sarjadhasson, mielőtt a fennhagyott rész kaszálása megkezdődik. Bővebben a hagyássávokról itt tájékozódhat.

A kaszálási és legeltetési módokkal kapcsolatban, valamint a jogszabályi értelmezési kérdésekben további információkért keresse fel a Gyepvédelmi Tanácsadói Szolgálat, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársait!

A Grassland-HU LIFE integrált projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése.

A Grassland-HU LIFE integrált projekt (LIFE17 IPE/HU/000018) az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu)

Kapcsolódó tartalmak:

Gyepgazda naptár és kisokos 2024.

Tavaszi készülődés gyepeinken

Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság