Kúszó csalán (Urtica kioviensis Rogow)
– új edényes növényfaj megtalálása a Hortobágy Tájegységben
 

A kúszó vagy más néven lápi csalán nem ismeretlen növényfaj a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. Recens előfordulási adatai ismertek a Szatmár-Beregi-sík néhány pontjáról, a Rétközből Dombrád mellől, a Nagykunság peremén Fegyvernek határából, a Biharban pedig Pocsajról. Igazgatóságunk működési területén leginkább mégis a Nyírségben élnek állományai. A bátorligeti Fényi-erdőben szinte klasszikusnak számít az előfordulása, de az elmúlt 20 évben számos újabb helyszínen is előkerült. Legtöbb esetben a Dél-Nyírség lápjain, vizes élőhelyein találták meg kollégáink a növényfaj egyedeit (Demeter L., Szél L. (2022)).
 

2024. május 25-én terület ellenőrzés során a Tiszacsege határában lévő Keményháti-erdőben (másik nevén a Kunok-erdejében) kerültek elő a növények. A régi holtmeder mostanság jelentős vízborítással bír, bár az elmúlt 20 évben többször volt szinte teljesen kiszáradva. A vízből kiálló, élénk zöld csalán hajtások szembetűnőek és egyből a figyelem középpontjába kerültek. Mivel a Hortobágyi Nemzeti Park törzsterületének tájegységeiből mindössze egy korábbi adatáról tudunk a fajnak (Tiszaderzs, Bartus nevű morotva vízállásos területe), így mindenképpen érdekesnek számít a növény jelenléte. Bár a faj irodalmában a holtágak – több, más típusú vizes élőhely mellett - egyértelműen annak adekvát biotópjaiként szerepelnek, ezen a vidéken idáig ilyen helyszíneken nem találtuk ennek a taxonnak egyedeit.
 

Jellegzetes kép a kúszó csalánnal az élőhely közepén

A mederben állva a növények faji hovatartozásának gyanúja azonnal megfogant, de a biztonság kedvéért a határozás megerősítéséhez Demeter László kolléga segítségét kértem, aki az elmúlt húsz évben nagyon sok állományt látott testközelből és a növényt jól ismeri. Ezúton is köszönet illeti segítségéért!

A kúszó csalán fontosabb bélyegei közé tartozik, hogy a hajtás felső részében a pálhák alapjaikon összenőttek, a növény levelei pedig inkább világos zöldek és fénylők, nem matt a felszínük. Alaposan (elsősorban nagyítóval) megnézve tűnhet fel, hogy a gyengén négyélű szárat a csalánszőrök dúsan borítják, azonban serteszőrök – a nagy csalántól (Urtica dioica) eltérően – nem találhatóak rajta.
 

Habitus kép a kúszó csalán hajtásáról

A Keményháti-erdőben a holtmeder jelentős kiterjedésű (több km hosszú), így az élőhelyi adottságok akár nagyobb kúszó csalán állomány jelenlétét is feltételezhetik. A későbbiekben célzott kereséssel tervezzük az állományviszonyok pontosabb feltérképezését.

Holtmeder a Keményháti-erdőben

Szöveg és fotók:
Tihanyi Gábor
Természetvédelmi Őrszolgálat

Irodalom:

• Demeter L., Szél L. (2022): A kúszó csalán (Urtica kioviensis) előfordulásai a Dél-Nyírségben - Kitaibelia 27(1): 126-131.; 2022. DOI: 10.17542/kit.27.016
• Király G. (szerk.) (2009): Új magyar fűvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 616 old.
• Molnár A. (szerk.) (2005): Hortobágyi Mozaikok. Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen. 112 old.