Gólyafészek 
 

Akkor leírom. Mert sokan kérdezik ugyanazt, és nem tudok mindenkinek válaszolni. Mert a közösségi médiában, Facebook csoportokban, többnyire jószándékú, állatbarát, gólyaszerető, de laikus hozzászólók sokszor vérmesen követelik, hogy a villanyoszlopra, villanydrótra fészket építő gólyáknak az áramszolgáltató, vagy madármentő szervezet azonnal helyezzen el fészektartó állványt, mert a gólyáknak nehezen, vagy egyáltalán nem sikerül a fészek építés, és ha igen, akkor is veszélyes az áramütés miatt. Többféle megközelítés lehetséges.

A gólyák részéről

Ez teljesen helyénvaló és ésszerű márciusban, egészen április közepéig, amikor még van értelme a gólyáknak fészket rakni, egy hétre rá tojást tojni, azt egy bő hónapon át kikölteni és a kikelt kisgólyákat két hónapon át nevelni, és kiröptetni. Ez 100 nap. A gólyák augusztus 10 felé már elindulnak, de legkésőbb augusztus 20-án mennek el az utolsó csapatok. Ha csak augusztus 20-tól visszafelé számoljuk, akkor május 10, anyák napja körül, amikor már a legtöbb fészekben kikelt kisgólyák vannak, akkorra kéne megtojni a tojásokat, 2 naponta 1-et, összesen négyet-ötöt, ami 8-10 nap, ez azt jelenti, hogy április végén már kész fészeknek kéne lenni ahhoz, hogy az éppen kirepülő kisgólyák augusztus 20-án nulla repülési, táplálék keresési és életben maradási gyakorlattal elérjék az utolsó csapatot, mely elviszi őket Afrikába. Hogy ezek közül hány százalék ér oda egyáltalán, és tér is majd valamikor vissza, az sejthető. Hogy legyen két hetük felkészülni, akkor április 15-e a matematika szerint a legkésőbbi eredményes tojásrakás ideje. Persze vannak ettől eltérő példák, mert a biológiában nincs 100 %, vannak első éves öt fiókát sikeresen kiröptető párok, nálunk is van ilyen a madárparkban, és 5 évesen is eredménytelen fészkelők, de tendenciák vannak: minél érettebb, minél erősebbek a hormonhatások, annál korábban érkezik a hím, hogy fészket foglaljon. Így leginkább március 15-e és április első hete között érkeznek az eredményes fészkelők, melyek 3-4 évesen, már tenyészéretten jönnek vissza Afrikából. A fiatalabbak ott gyakorolnak, vagy ha valamilyen okból el sem vonulnak, vagy csak a Balkánig jutnak, onnan, vagy akár Afrikából április végén, május elején érkeznek.  Gyakorolhatják, hogy a fészek nem áll meg két szál dróton, lefele futón hármon sem, és azt is, hogy mekkora, milyen legyen az a fészek, mely megtartja a tojásokat, hogy ne potyogjanak ki alul. Ehhez idő, tanulás és tapasztalat kell.   

Ehhez képest persze, hogy elfoglalják, és tojásokat tojnak április közepe után is a fiatal, már ivarérett, de nem tenyészérett kajtár gólyák a számukra elhelyezett műfészkekben, melyet a túlbuzgó gólyabarátok helyettük megcsinálnak, és fel is szereltetnek civil szervezetek önerőből, vagy a konfliktust nem vállalni akaró nemzeti parki és áramszolgáltató erőkkel. Kérdés, hogy érdemes-e kicentizni az augusztus 20-i indulást, és reszkírozni a szeptemberi kirepülést, vagy a tűzoltókocsis gólyamentést a fészekben ragadt, itt hagyott fejletlen fiókáknak. Ezzel megindul a háziasítás folyamata. Mert ha itt maradnak télire, jövőre már nem mennek el, mert minek, úgyis kapnak enni, sőt nyáron is, ha aszály van, és már el sem kell repülniük a kajáért, mert azt is helybe hozzák, fészket sem kell építeni, mert azt is kapnak, és ezt látva eltanulják utódaik is. És ha majd az erre az életvitelre hajlamosító géneket örökítő egyedek szaporodását nem korlátozza a korábbi evolúciós tendencia, egy újfajta szelekciós nyomás hatására az ilyen gének gyakoribbá válásával örökletesen is megváltozhat a faj viselkedése.

Ahelyett, hogy hagynánk az óvodásokat a homokban várat építeni, papás-mamást játszani, majd az iskolában hagynánk őket megtanulni, hogy mit kell tudni ahhoz, hogy elboldoguljanak a világban, és ha leérettségiztek fészeképítésből, amikor már tudják, hogy mikor, hova és hogyan építsenek olyat, amihez közel van a táplálékforrás, amely biztonságos, tartós, védhető a sihederektől anélkül, hogy áramütést kapjanak, és meg is tudják védeni azt, és olyan párt találnak maguknak, aki ugyancsak leérettségizett, akkor éretten, emberi segítség nélkül is boldogulnak. És ha mindezek mellett kap egy még biztonságosabb fészekalapot, mely az áramszolgáltatónak is jobb, akkor és úgy, fészkelési időn kívül, jogszabály által előírt módon, hogy nem zavarja meg a költést, sem annak előkészületét, az teljesen rendben van.

A hatóság részéről

A jogszabály úgy szól, hogy védett állatot semmilyen élettevékenységében nem szabad korlátozni, különösen szaporodásában nem. A gólyák esetében március 15-e után nem szabad a fészkelést semmilyen módon zavarni. Ha valamilyen alapos okból indokoltan, a hatóság által határozatban leírt módon megváltoztatható a fészek, de ez a fészkelési időszakon kívüli időpontban, szeptembertől márciusig történhet.    

Az áramszolgáltató részéről

Őket nem a gólya érdekli, hanem az, hogy ne legyen zárlat, meghibásodás, ne kelljen hibát elhárítani, gólyát leszedni, gólyák, vagy áramszünet miatt a TV híradóban szerepelni. A gólyák viselkedését jól ismerik. Tudják, hogy mikor gondolják komolyan a fészkelést, melyik fészek lesz olyan veszélyes helyen, ahova nem szabad engedni őket. Ahol 20-25 ezer voltos gyilkos oszlop van, amely áthúz a szigetelésen és megöli a gólyát, közben zárlatot okoz, sőt, megolvad a vezeték, és egy ónos eső után a szélnyomástól egyszer elszakad. Ezért ezekről a helyekről az épülő gólyafészket leverik és fészkelés gátló idomot szerelnek fel. Ez helyén való a gólyák érdekében is.

A lakott területen leginkább megtalálható 380 voltos vezetékek oszlopain az általában 4 drótra épített fészek stabil, a gólyák tollal szigetelt testén ritkán okoz áramütést, de a fészek anyaga, a faág, mely száraz állapotban nem vezeti az áramot, és a gólyákat sem a fészek építésekor, sem tojáson ülve nem veszélyezteti, eső esetén viszont a dróthoz érő része zárlatot okozhat. Ekkor áramszünet lesz, és az áramszolgáltatónak a hibabejelentésre ki kell menni, a hibát elhárítani. Ezt megelőzendő azokon az oszlopokon, ahol komoly a szándék, és eredményes fészkeléshez már későn, nem ivarérett gólyák már állékony fészket raktak, azokat a fészkelési időszakon kívül leverik, de fészektartóval ellátva újraépítik, hogy a következő tavasszal a várhatóan oda visszatérő, már ivar- és tenyészérett gólyapár biztonságosan használhassa. Tudják azt is, hogy az évente arasznyi rőzsét ráépítő gólyapár egy tonnát is meghaladó fészket tud emelni, mely a saját súlyától is leborul, és a fészektartó állvány teherbírása véges, nem beszélve az idővel korrodálás miatt meghajló állványok szükséges karbantartásáról, ezeket időnként leverik és felújítják. De leginkább a jogszabály adta lehetőség szerint, a fészkelési időszakon kívül. Ha vis major van, mert leborult a fészek, vagy már a fészkelési időben, április közepe előtt olyan komoly szándékú gólyapár állékony fészket épít, melyet a szakemberek is annak tartanak, de van rá mód, hogy gyorsan, előre bejelentett áramszünet nélkül, kellő körültekintéssel megoldható a fészektartó elhelyezése, akkor soron kívül is elhelyezik.

A madármentő részéről

Az áramütés nem a fészeképítő gólyákat veszélyezteti, hanem a kirepülőket, és a fészekharcban résztvevő, főleg ebben is tapasztalatlan kajtár gólyákat a fészektartós fészkek körül ugyanolyan arányban, mint nélküle. Erről 32 évre visszamenő intézményes madármentő tevékenységünk alatt több ezer áramütött gólya jól dokumentált, tudományos biomatematikai számításokra teljesen alkalmas adataival tudok szolgálni. Ha a gólya a szárnyával a fázist a 0-val összeköti, akkor áramütés kap, és vagy azonnal elpusztul, vagy később, vagy nem. 25 ezer Voltnál majdnem biztosan, 380 Voltnál az áramütés miatt szinte soha, de ha leesik, vagy fennakad, és összetöri magát, akkor másodlagosan belső vérzést, májrepedést, végtagcsontok törését szenvedheti el. Ezért az oszlop alatt talált, enyhe áramütést szenvedett, tünetmentes, de repülni nem akaró gólyát tegyük be egy garázsba, ólba, ahonnan másnapra sokszor ajtónyitással elengedhető. Ha nem, akkor kórház. Ha van valami más baja, végtagtörés, véres sérülés, akkor azonnal kórház.

Szintén saját, több tíz éves tapasztalat, mellyel más szakemberek is egyetértenek, hogy a gólya nem feltétlenül a kész fészket akarja elfogadni, hanem inkább a másik gólyapár által már birtokolt fészkét elfoglalni, akár harc árán is. Ennek oka a pontos hely, annak koordinátája, mely valamilyen gólyák által mérhető, érzékelhető paraméterekkel rendelkezik. Ez lehet földsugárzás, vagy valami más, elektromágneses térerő, mely különösen vonzza őket a számukra veszélyes, „gyilkos”  villanyoszlopokhoz is. Ahol valaha akár 20-30, vagy 100 éve gólyafészek volt, inkább oda fog fészkelni, akkor is, ha annak semmi nyoma, és hiába van annak közvetlen közelében műfészek. Aki ezzel foglalkozik, tudja, hogy akár hatósági határozattal engedélyezett, indokolt gólyafészek áthelyezést követően a gólyák az akár pár méterrel arrébb felkínált új fészket nem fogadják el, hanem igyekeznek azt az eredeti helyére visszaépíteni. Ez figyelhető meg a hortobágyi Madárparkban a gólyakertekben akár az ablakom alatt, röpképtelen gólyák földön készített fészkei esetében is. Most éppen 5 ilyen fészekre látok rá. Nem kamerán keresztül, hanem a saját szememmel, 3D-ben. De a Nagyröpdében 7 ilyen fészek van, melyet minden látogató lát. Ha a gólya a fészket egy talajmélyedésbe rakja, ahova eső esetén a víz összefolyhat és emiatt megpróbáljuk akár egy méterrel is áthelyezni a fészket, azt mintegy fél órán belül visszaépíti a gödörbe. Ezért kellő óvatossággal, centiről centire, naponta emeljük a fészek magasságát, hogy nehogy otthagyja azt a gólyapár. Ha túl sok rőzsét építünk be, a szomszéd, agresszívebb gólya lebontja, és beépíti a saját fészkébe. Tesszük ezt óvatosan egészen addig, amíg a tojások ki nem kelnek, akkor lehet akár fél méterrel is megemelni, mert a fiókákat már sokkal vehemensebben védi minden madár, és semmilyen körülmények között nem hagyja ott. Ezek a fészkek évente fokozatosan megemelhetők akár ember magasságúra is, a gyalogos gólyák számára lépcsővel elérhető módon.
 

Írta: Dr. Déri János

A cikk a Pusztadoktor Magazin áprilisi számában jelent meg. 
A Magazin IDE KATTINTVA olvasható.