Vörösnyakú ludak újabb beáramlása a Hortobágyra

Tavasszal egy, a Hortobágyon megfigyelt, nagy példányszámú (343 egyed együtt) vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) csapatról számoltunk be itt a honlapon. Most, az őszi vonulás során újabb mérföldkőhöz érkeztünk a faj státuszát tekintve.

A Hortobágy és a Nagykunság Természetvédelmi Tájegységeink területein október utolsó szakaszában jelentős vadlúd mozgalmak vették kezdetüket. Természetesen most is a kiterjedtebb halastavak, valamint a nagyobb pusztai vizek mentén gyülekeztek az egyre növekvő példányszámú csapatok. A napról-napra növekvő számú nagy lilik (Anser albifrons) csapatok ellenőrzése alkalmával szembetűnő volt a fokozottan védett vörösnyakú ludak és kis lilikek (Anser erythropus) kimagasló létszáma. A tendenciákat látva és arra késlekedés nélkül reagálva egy vadlúdszinkron megfigyelést szerveztünk november 6-ra. Bár a Hortobágy-Nagykunság területén kívül nem volt érzékelhető a nagyobb csapatok megjelenése a szinkront megelőző időszakban, a megfigyelést már a szervezés során kiszélesítettük és megkerestük azoknak a társ nemzeti park igazgatóságoknak a természetvédelmi őreit, amelyek tradicionálisan fontos szerepet töltenek be a vadlúd vonulás hazai vonatkozásában, illetve az igazgatóságokkal kapcsolatban álló helyi madármegfigyelőket is megkértük, hogy csatlakozzanak az általunk jelzett szinkronhoz. Szerencsére sikerült lefednünk megfigyelőkkel szinte az összes általunk ismert nappali vadlúd gyülekező helyet és az időjárás sem nehezítette a munkát. A madarak jól láthatóak voltak és közlekedni is tudtunk a pusztai utakon.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a számlálás összesített eredménye a következő:

nagy lilik – 230432

nyári lúd – 13602

vörösnyakú lúd – 1806 példány 

vetési lúd – 49 

kis lilik – 48

apácalúd - 4

örvös lúd - 1

indiai lúd – 1

A vörösnyakú ludak mennyiségét előzetesen kevesebbre becsültük, így ez az eredmény óriási meglepetés volt számunkra. Természetesen az ország egyéb területeihez képest a Hortobágy dominanciája feltűnő.  Az Igazgatóságunk működési területén kívül összesen mintegy kétszáz egyed került elő, de ezzel a mennyiséggel számuk elérte a kétezret hazánk területén, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt.

Kép: Tar János, HNPI Archivum

Bár a 230 ezer példányt meghaladó nagy lilikek mennyiségéhez képest ez a szám alacsonynak tűnhet, valójában mégis kiemelkedő, ha figyelembe vesszük, hogy a vörösnyakú lúd a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján veszélyeztetett (Endangered) státusszal jelen lévő madárfaj, mely Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke példányonként 1.000.000 Ft! A faj világállományának nagyságát teljes pontossággal nem könnyű meghatározni, lévén Oroszország ritkán lakott, távoli, arktikus területein költ, ugyanakkor – mivel ez a madár hosszú távú vonuló - a vonulás során és a telelő területeken a csapatok nagy létszámban verődnek össze, ahol megfigyelhetőek. A mögöttünk hagyott fél évszázadban a vörösnyakú lúd világállományát 40-90.000 példány közé becsülték az őszi – téli – kora tavaszi számlálások alapján, de fontos megemlítenünk, hogy az ismert telelőhelyeken adott időszakban tapasztalható időjárás jelentősen befolyásolja a madarak megjelenését, illetve korán sem biztos, hogy nincsenek ismeretlen helyek, ahol a faj jelen van. Az elmúlt évtizedek kutatásai rámutatnak, hogy a korábbi telelő területeinek egy része – mint például a múlt század közepén még legjelentősebb gyülekezőnek számító Kaszpi-tenger partvidéke - átalakult és megszűnt, ezáltal a vonulási útvonalak is áttevődni látszanak.

Kép: Tihanyi Gábor, HNPI Archivum

A nyári ludak (Anser anser) viszonylagos nagyszámú jelenléte ebben az időszakban az enyhe időjárással magyarázható.

Fontos tapasztalat számunkra a vetési ludak (Anser fabalis) elképesztően alacsony létszáma, mely adat sajnos tökéletesen beleillik az utóbbi 10-15 év tragikus és drámai állomány csökkenési tendenciájába! Elgondolkodásra ad okot, hogy a rendkívül ritka kis lilikkel szinte azonos példányszámban került elő.

A kis lilikek átlaghoz képes nagyobb létszáma ugyanakkor a vörösnyakú lúd robbanásszerű megjelenésével állítható párhuzamba, hiszen ők is valószínűsíthetően a nyugat- szibériai populációból származnak. Az európai kis lilik populáció már a görögországi telelőhelyen tartózkodik. Az apácalúd (Branta leucopsis), az örvöslúd (Branta bernicla) és az indiai lúd ( Anser indicus) előfordulásoknak nincs nagy természetvédelmi jelentősége, ez a néhány egyed csak színesíti a vadlúdfajok palettáját a Hortobágyon.

Az eredményeket összesítve reális képet kaptunk a jelenleg a térségben tartózkodó vadludakról, fajonkénti megoszlásban, mely kiváló alapot ad ahhoz, hogy a vadászati hatósági eljárások számára segítséget nyújthassunk. Az idényen kívüli vadászatok engedélyezési eljárásánál  figyelembe kell venni a fokozottan védett és ritka lúdfajok aktuális létszámát és mozgási területeiket. Az illetékes nemzeti park igazgatóságok és a vadászati hatóság közötti haladéktalan, folyamatos információcsere tudja szavatolni továbbra is a természetvédelmi értékek megóvását.

Tar János –Katona József –Tihanyi Gábor

Természetvédelmi Őrszolgálat