25 éves a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet

A Bihari-sík Tájvédelmi Körzetet 1998 februárjában hirdették ki  több, mint 17000 hektáron, Hajdú-Bihar-megye déli részén. A védett területek mozaikosan helyezkednek el szétszórva Sárándtól Komádiig, Bárándtól Biharkeresztesig. Az élőhelyek nagyon változatosak, de legjellemzőbbek és legnagyobb kiterjedésűek a szikes puszták.

A Tájvédelmi Körzet háta mögött lévő időszak mozgalmas volt mind az itt található élővilág, mind a tájegységben dolgozó kollégák számára. Szemtanúi lehettünk számos változásnak, örömteli és szomorú eseményeknek. Láttuk védett és fokozottan védett fajok állományait megerősödni vagy megjelenni a területen, míg más fajok állománycsökkenését egyelőre nem sikerült megállítanunk.

Fotó: Simay Gábor - Bihari táj

Feltehetjük a kérdést, ugyan miért is van szükség a védett természeti területekre? Az eltelt idő azonban igazolta a kiemelt oltalom szükségességét.  A térségünkben is jellemző egyszerű példáknál maradva élőhelyek, fajok eltűnésétől kellett tartani és ezek érdekében beavatkozásokra volt szükség.

Következzen néhány szemléletes példa az elmúlt negyed évszázad sikereiből, érdekességeiből:

Mindannyian átéltük a gyepek rendkívül rossz „haszontalan” megítélését, leromlását. Alulhasznosítás, kiszántás, beépítés, ipartelepítés, depózás, gyomosodás volt a jellemző.  Jelenleg (jelentős részben a különböző védelmi intézkedések hatására) állapotuk sokat javult, megbecsült, jelentősen támogatott területekké váltak és alapvető szerepük van az állattartás megmaradásában. Természetesen a hozzájuk kötődő fajok állományai is jelentősen fejlődhettek.

A másik jellemző élőhelycsoport a vizek, melyek leromlását, olykor eltűnését sajnos nem sikerült megakadályozni, de ez nem csupán a védelem eszköztárának, hiányaként magyarázható. Komoly eredményeket tudtunk elérni vizes élőhelyek kialakításában, rekonstruálásában. Berettyóújfalu és Derecske külterületén is sikerült oly módon helyreállítanunk és már hosszú évek óta fenntartanunk területeket, melyek az egykori Sárrét vízivilágát idézik, madarak tömegeit vonzva évről-évre. Ennek köszönhető, hogy egy világviszonylatban is veszélyeztetett faj, a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) mára rendszeresnek tekinthető a területen.

Fotó: Simay Gábor - Vörösnyakú ludak

A harmadik, talán sokunk számára szemléletes példa, a beavatkozás szükségszerűsége egyes fajok jelentős állományváltozása miatt.

Egyik közismert, faj ilyen szempontból a közönséges ürge (Spermophillus citellus) (de említhetnénk például a mezei verebet vagy a bíbicet is). Nem is oly rég a füves pusztákra oly jellemző kisemlős még csaknem minden bihari település legelőin közönségesnek számított. Jelenleg a faj állománya oly mértékben megfogyatkozott, hogy fokozottan védetté kellett nyilvánítani. Így elpusztítása bűncselekmény. Sok más faj mellett szüksége van tehát a védelemre a védett területekre.

A Tájvédelmi Körzet megalapításakor is egyik legjelentősebb természeti értékünknek a túzokot (Otis tarda) tekintettük. E rendkívül érzékeny és sérülékeny faj védelme érdekében a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai a kezdetektől a mai napig rengeteget tesznek. Elmondható, hogy számos partner – többek között helyi gazdálkodók, civil természetvédelmi szervezetek, önkéntesek – segítségével sikerült a fajt megőriznünk a tájegységben, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági, ipari, közlekedési, kutatási, bányászati tevékenység sokkal intenzívebbé vált a térségben és a faj kifejezetten rosszul tűri a zavarást

Fotó: Simay Gábor - Túzokok

Tudjuk azonban, ahhoz, hogy a tájegység 50. születésnapján hasonló hírrel szolgálhassunk, a következő 25 évben is rengeteget kell tennünk.

Amikor megalapult a tájvédelmi körzet, az akkor itt dolgozó kollégák csak olykor-olykor, mint ritka kóborlóval találkozhattak a parlagi sassal (Aquila heliaca). Ahogy ennek a fokozottan védett, impozáns megjelenésű ragadozó madarunknak nőtt hazai állománya, úgy lett egyre rendszeresebb vendég nálunk is, majd megtelepedett az első pár. Terjeszkedése máig tart és már több, mint egy tucat fészkelő párról van tudomásunk.

Fotó: Simay Gábor - Parlagi sas

Az elmúlt 25 év felmérései, kutatásai során számos védett és veszélyeztetett faj állományáról gyűjtöttünk adatot, ismertük meg jobban azok környezetük, élőhelyük iránti igényeit. Világossá vált, hogy bár a természeti értékekben leggazdagabb területek jó része országos védelemben részesült, számos természeti értékünket nem tudjuk megőrizni kizárólag ezeken a területeken. Kiderült, hogy a fokozottan védett és veszélyeztetett halfajunknak a lápi pócnak (Umbra krameri) a tájegységben nagyon jelentős állománya él, ám ezek sokszor a védett területeken kívüli csatornákban és egyéb víztestekben találhatóak. A szántóföldek között megbúvó, akár egy hektárnál kisebb gyep maradványok is sokszor jelentős értékkel bírnak. Ilyen élőhelyen került elő például a védett fátyolos nősziromnak (Iris spuria) sok ezer töves állománya.

Fotó: Simay Gábor - Fátyolos nőszirom

Láthatjuk, hogy rengeteg természeti értékünket sikerült megőriznünk, hála a 25 éve született döntésnek, mely létrehozta hazánk egyik talán kevéssé ismert, de természeti értékekben bővelkedő védett területét. Változó világunkban, ahol egyre szárazabb és melegebb időjárással, fokozódó antropogén hatásokkal, terjedő invazív fajok tucatjával kell szembenéznünk, az elkövetkező idők természetvédelmi szakmai munkájához jelentős támaszt nyújtanak majd a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet első negyedszázadának eredményei és sikerei.

Az elkövetkező időszakban igyekszünk rendszeresen hírt adni a tájegységben történő természetvédelmi vonatkozású érdekességekről, eseményekről, illetve beszámolni a hátunk mögött lévő időszak jelentősebb eredményeiről, változásairól.   

A Bihari-sík Tájegység munkatársai

Szöveg: Mazsu István és Simay Gábor

Magyarország kiemelkedő művészei, ismert személyiségei osztják meg velünk gondolataikat egy-egy videóüzenetben a pusztáról, a  Pusztán Gondolatok című videósorozatunkban. Havonta megjelenő Kalendárium kisfilmjeink, pedig az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Park természeti értékeit mutatják be.