Az élet körforgása: avagy a csatatér a harc után

A nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) szaproxylofág állat, ami azt jelenti, hogy imágó (kifejlett) állapotban a fák - főleg tölgyek - nedveit nyalogatja, azonban nem létfontosságú, hogy táplálkozzon.

A táplálkozásának szempontjából a lárvaként eltöltött évek a perdöntőek a fejlődése során.

A májusban - júniusban megjelenő imágók legfőbb feladata a szaporodás.

Nappal is aktívak, ilyenkor a fatörzseken pihennek vagy táplálkoznak, majd alkonyatkor a hímek útnak indulnak az erdőben párt keresve.

Repülésük korántsem egyenletes, suta repülés után gyakran ütközéssel állnak meg a kiszemelt fán.

A nőstények a partnerük felkeresése érdekében nem repülnek, a hímek keresik aktívan őket feromonok alapján, melyeket a nőstények bocsájtanak ki.

Ha egy nőstényre több hím példány is szemet vet, látványos harcra kerül sor melynek célja, hogy a szarvaikkal egymást megragadva ledobják a fáról kihívójukat. Ezek a szarvak valójában a rovar rágói, melyek olyan erősek, hogy képesek áttörni egymás páncélját.

A párosodás végével a hímek rövid időn belül elpusztulnak, mivel életmódjuk ezen szakaszában a táplálkozásra nem fordítanak energiát. A táplálkozásuk a 3-6 évig tartó lárvastádiumuk során a lényeges.(Az évek száma sok változó függvénye)

A szaporodási időszak végével, augusztusban a fák tövében találhatjuk a harc elhullott résztvevőit. Főképpen tölgyek alatt találkozhatunk velük, azonban zajlik egy másik fajoknál is megfigyelhető táplálékváltás, ezért egyre inkább más növények is szóba kerülhetnek. A jellegzetes "szarvasbogár-temető" azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott elhullott egyedek ugyanazon fán harcoltak és szaporodtak. Ezt a felhalmozódást azonban feltételezhetően egy eddig ismeretlen ok vagy okok váltják ki.

A nőstények petéiket a fatörzs közvetlen közelébe, a talajba rakja. Eleinte a lárvák (pajorok) kis földlabdákkal táplálkoznak, majd ha nagyobbak lesznek, a korhadó fát eszegetik.

Ekkorra akár elérhetik a 10 centiméteres nagyságot is, azonban ezek a pajorok átlagosan 3 és 8 centiméter közöttiek. Ezen mérettartomány kizárólag a hímekre vonatkozik, mivel a nőstények nem fejlődnek 5-6 centiméternél hosszabbra. Ezért is a méretbeli különbségeik és a rágóik különbsége miatt kiváló példa az ivari kétalakúságra. Mivel étkük kevésbé tápláló, fejlődésük akár 5 évig is eltarthat, míg végbe megy a teljes átalakulás (holometabolizmus) és megjelenik az általunk jól ismert rovar.

A képeken látható útszéli tölgyes is otthont adhat ilyen ritkábban látható rovarnak, bizonyítva ezzel, hogy a természeti értékek körülöttünk vannak akár olyan helyeken, ahol nem is gondolnánk!

A nagy szarvasbogárnak a mobilitása jelentősen korlátozott, ezért veszélyeztetettek az olyan élőhelyek, amelyek 2 km-nél nagyobb távolságra vannak más, lehetséges élőhelyektől, ugyanis nagyjából ennyi a hím példány maximális repülési távolsága.

Sajnos ezen útszéli fasorok rendszerint illegális szemetelések helyszínei. Előfordul, hogy emiatt a föld felszíne a fatörzsek körül megközelíthetetlen a bogarak számára.

A cikk írásának napján, a főúttól hat-hét méterre, 5 fa alatt 60-nál több egyedet találtunk.

Fotók és szöveg: Utassy Bence 

Természetvédelmi Őrszolgálat