Éjjeli rovarmegfigyelések a Tiszakürti Arborétumban

A közel két évtizedes tapasztalatok szerint túlzás nélkül állítható, hogy a Tiszakürti Arborétum a Közép-Tisza vidék legfontosabb „biodiverzitás-rezervátuma”. A kert területén és annak környezetében megmaradt élőhelyek természetességét és annak, úgy természetvédelmi, mint tudományos jelentőségét igen jól jelzi az ízeltlábú-fauna rendkívüli gazdagsága. Főleg az élőhelyükbe mélyen beágyazott bogarak azok, amelyeknek a sok éves adatbázisa minden évben, sőt minden egyes gyűjtés alkalmával újabbnál újabb különleges értékű taxonokkal bővül. Az itt előkerült fajok, alfajok között jelentős számmal vannak olyan ritkaságok, amelyeknek a teljes Pannon biogeográfiai régióban, az utóbbi néhány évtizedből jószerivel nem is ismerjük másik előfordulását.

Allecula morio

A rovarvilág megfigyelésének igen hatékony és egyben a leglátványosabb módszere az éjjeli lámpázás. Ez a fajta adatgyűjtés, immár tradicionálisan az arborétum, közönség számára meghirdetett ismeretterjesztő programjai között is szerepel. Az idei nyáron ez idáig három ilyen eseményt rendeztünk, amit a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának természetvédelmi őre vezetett le. Az erősfényű, halogén izzóval megvilágított fehér vásznon, élő, „nagyképernyős” és valóban egyedülálló látványban lehetett része az érdeklődőknek. Az éjjeli rovarmegfigyelések élménygazdagságát és egyediségét minden alkalommal segítették a kifejezetten kedvező időjárás és más körülmények: holdvilág nélküli sötétség, betörő front előtti magas, éjfélig legalább 25 C° hőmérséklet és teljes szélcsend.

Carterus angustipennis lutshniki

A fényre repülő rovarok tömege mellett, számos olyan nagyméretű alakban volt mód gyönyörködni, mint például a környező élőhelyekre jellemző szenderek és más éjjeli nagylepkék, óriás csibor, orrszarvú bogár, csapó cserebogár. A látványos fajok mellett főleg a bogarak közül minden alkalommal kerültek elő nagy tudományos jelentőségű, értékes, ritka és védett fajok is. Kifejezetten nagy faunisztikai eredményként jegyezhetjük fel egyebek mellett a hazánkban csak néhány régebbi előfordulással ismert bécsi parti homokfutrinka (Cylindera arenaria viennensis), balkáni sztyeppfutó (Carterus angustipennis lutschniki), ritka bársonyfutó (Ophonus ardosiacus), bordás pöfögőfutó (Brachinus ejaculans) és a speciális élőhelyigényű nagy karmosbogár (Potamophilus acuminatus) megjelenését a fényen. Az erdő jó természetességét jelző, idős tölgyekben fejlődő, egzotikus kinézetű laposorrú ormányosnak (Gasterocercus depressirostris), a térségből és a Közép-Tisza-vidékről korábbról csak egy régi adatával rendelkeztünk. Megfigyelhettünk olyan bogarakat is, mint például a karcsú alkonybogár (Allecula morio), amelyek rejtett életmódjuk és kizárólag éjjeli aktivitásuk folytán, máskor aligha kerülnek szem elé.

 Szöveg és képek: dr. Tallósi Béla