Tavaszi túzoklesen jártunk

Április derekán a borús, esős hajnali időjárás ellenére tizenketten ültünk autóinkba, hogy megközelítsük a fokozottan védett túzokok (Otis tarda) egyik potenciális dürgőhelyét.

A megfigyelt dürgő túzokkakas 

A helyszínt, a területet és a fajt behatóan ismerő kollégánk ajánlotta, tekintve, hogy itt a legcsekélyebb zavarást is mellőzve jó eséllyel meg tudjuk figyelni ezeket a hatalmas, pusztai madarakat. A túzokkakasok tavaszi, látványos dürgése a párválasztásról szól.

Rövid keresést követően rátaláltunk egy dürgő túzokkakasra, így óvatosan, biztos távolságban megálltunk, majd az autók takarásából nagy nagyítású távcsöveink segítségével tanulmányoztuk a viselkedését. A résztvevők többsége ekkor látott vad túzokot első ízben, így érthetően nagy volt az örömük. Nemsokára előkerült három tojó is, akik addig a terep takarásában tartózkodtak. A túzokles közben természetesen sokat beszélgettünk a madárfajról, és a területen egyébként megfigyelhető madarakról is. Búbos bankák (Upupa epops), vörös vércsék (Falco tinnunculus) röpültek át felettünk, sordély (Emberiza calandra) énekelt egy közeli bokron, de végül két fokozottan védett parlagi sas (Aquila heliaca) tette fel a koronát a madarász-reggelünkre.

Túzokles takarásból

Mivel az idő egyre zivatarosabbá vált és elkezdett esni az eső, befejeztük túzok-kalandunkat és elhagytuk ezeket az igazán értékes és impozáns madarakat.

A túzok világszerte veszélyeztetett faj, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft, így kiemelt jelentőségű a hazai állomány élőhelyeinek, fészkelő-és dürgőhelyeinek a védelme.

Elégedett túzokmegfigyelők

Szöveg: Koczka András (HNPI)

Képek: Danyi Zoltán (HNPI), Koczka András (HNPI)