Vízvisszatartás és vízkormányzás Ágota-pusztán

A korábbi évek vízgazdálkodási gyakorlatából adódó körülmények, a megváltozott és folyamatosan változó klimatikus viszonyok és a területhasználat folyamatos változása miatt a természetvédelmi szempontból értékes és vízháztartási szempontból érzékeny gyepterületek kezelése, fenntartása számos kihívás elé állítja a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (továbbiakban HNPI) szakembereit is. Fontos megjegyezni, hogy jelenleg a természetes/féltermészetes gyepek a klímaváltozás és a változó területhasználat által leginkább veszélyeztetett élőhelyek közé tartoznak világszerte. A legtöbb ilyen élőhely vízháztartásának javítása azonban nem vagy nem teljes mértékben oldható meg a vízügyi kezelő közreműködése nélkül.

Ágota-puszta képe műholdfotón. Jól láthatóak az egykori vízfolyások medreinek maradványai.
(forrás: GoogleEarth)

A Hortobágy legdélebbi pusztarészén, a Hortobágyi Nemzeti Park országos jelentőségű védett természeti terület, valamint a Hortobágy (HUHN20002) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület és a Hortobágy (HUHN10002) különleges madárvédelmi terület részét képező Ágota-pusztán is hosszú ideje gondot okoz az élőhelyek szárazodása. A terület jelentős része egykor, a Nagy-Sárrét részeként, vízjárta terület volt, azaz jellemzően mocsarak, mocsárrétek, folyók holtmedrei és más vizes élőhelyek, valamint az ezeket összekötő vízfolyások, ún. erek voltak megtalálhatóak a területen. A terület „vizes” voltáról tanúskodnak a máig élő területrész elnevezések is, úgymint Nagykunlapos, Hatos-ér, Serke-fok stb. A 19. század második felében a vizes élőhelyek lecsapolása, majd a 20. században megindult intenzív mezőgazdasági termelésbe vonása jelentősen megváltoztatta a terület vízháztartását és így a terület jellegét is. A mélyebb fekvésű területek azonban mind a mai napig jelentősen víz által meghatározottak, azaz a többletvíz ezeken a helyeken jelenik meg először és ezeken a helyeken marad meg a legtovább is. A klímaváltozás következtében egyre gyakrabban kialakuló szélsőséges, csapadékhiányos időjárás tovább rontja a terület vízellátottságát.

Vizes élőhely Ágota-pusztán
(fénykép: Hoffmann Károly)

A területen a természetvédelmi szempontból értékes vizes élőhelyek tekintetében a korábban mesterségesen kialakított csatornákban a mozaikosan előforduló, sávszerű parti-mocsári zónában a nádas, sásos, harmatkásás, békabuzogányos, virágkákás élőhelyek a jellemzőek, míg a közvetlenül partközeli víztestben, illetve a mocsárnövényzet öbleiben hínármozaikok vannak jelen. A tavalyi évben a védett rucaöröm (Salvinia natans) és az impozáns megjelenésű közönséges rence (Utricularia vulgaris) is előkerült a vízvisszatartással érintett csatornaszakaszokon. Utóbbi faj érdekessége, hogy hazánk egyik őshonos, „húsevő” növényfaja.

Közönséges rence (Utricularia vulgaris) 
(fénykép: Pompola Krisztián)

Rucaöröm (Salvinia natans)
(fénykép: Pompola Krisztián)

A területen található pusztai mocsarakban, laposokban a védett kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), buglyos boglárka (Rannunculus polyphyllus) és sziki boglárka (Rannunculus lateriflorus) tenyészik.

Buglyos boglárka (Rannunculus polyphyllus)
(fénykép: Gál Lajos)

Kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum)
(fénykép: Gál Lajos)

A kétéltűek közül a védett vöröshasú unka (Bombina bombina) és dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) jelenlétét is ki tudtuk mutatni a területen.

Vöröshasú unka (Bombina bombina)
(fénykép: Habarics Béla)

A vizes élőhelyek számos védett madárfajnak nyújthatnak élő- és fészkelőhelyet, melyek közül ezidáig, többek között a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), a kékbegy (Luscinia svecica), a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), a nádi sármány (Emberiza schoeniclus) és a bíbic (Vanellus vanellus) fészkelését sikerült kimutatni.

Nádi Sármány (Emberiza schoeniclus)
(fénykép: Borza Sándor)

Kékbegy (Luscinia svecica)
(fénykép: Borza Sándor)

Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus)
(fénykép: Borza Sándor)

Az egyértelműen kijelenthető, hogy a csatornákban a mocsári-vízparti és hinaras élőhelyek természetessége, fajgazdagsága növelhető azzal, ha a vízháztartás egész évben megfelelő és nem alakul ki vízhiányos állapot. A csatornákban az egész évben megfelelő vízháztartás biztosítása pedig kedvező hatással van a meglévő természetes mocsarak, laposok természetességére, fajgazdagságára is.

A terület szárazodásának problémája a 2010-es évek végére jutott el olyan szintre, amikor szakembereink arra az elhatározásra jutottak, hogy a terület és az ott előforduló természetvédelmi értékek védelme érdekében meg kellett vizsgálni minden olyan lehetőséget, amellyel a területen több víz tartható, ezzel biztosítva a kedvezőbb körülményeket a terület természetvédelmi értékeinek. A cél alapvetően az volt, hogy a területen található csatornák, erek és meglévő vizes élőhelyek jobb vízellátottsági állapotba kerüljenek, és irányított vízvisszatartás valósuljon meg, azaz a lehető legtovább maradjon a területen, a talajban és a tájban, a természetes úton megjelenő víz. A jobb vízellátottságú talajok lokális éghajlatra gyakorolt hatása kedvező lehet, mivel lassabban és később szárad ki a terület. A szélsőségesen meleg nyári időszakban a visszatartott víz ivási lehetőséget biztosít az élővilág számára, amely többek között vadgazdálkodási szempontból is jelentőséggel bír. A többlet víz, több és jobb minőségű fűtermést is jelenthet a terület kaszálóin és legelőin.

Az Ágota-pusztán található, a vízvisszatartás szempontjából releváns műtárgyak és csatornák
(forrás: HNPI)

A területen jelenleg vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkező csatornák üzemelője a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban TIVIZIG), a termőföld a Magyar Állam tulajdonában van, amelyet földhasználók a HNPI-vel kötött érvényes haszonbérleti szerzős alapján hasznosítják, így a tervezett vízvisszatartás szempontjából ellenérdekelt fél tulajdonképpen nincs jelen a területen. A TIVIZIG szakembereivel történt egyeztetések után 2019-ben született meg a HNPI és a TIVIZIG között az az együttműködési megállapodás, amely alapján a területen található, a TIVIZIG kezelésben lévő csatornák műtárgyainak segítségével a védett területen elsősorban irányított vízvisszatartás, másodsorban, amennyiben szükséges vízkormányzás valósulhat meg.

A műtárgyak zsiliptábláit a TIVIZIG szakemberei kezelik
(fénykép: Hoffmann Károly)

Az együttműködés létrejötte után először az érintett műtárgyakban a hiányzó betétpallók behelyezése történt meg, amelyekkel a kívánt vízmennyiség tartható vissza a csatornákban, így csökkentve azok vízelvezető hatását a környékbeli területekről. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy a műtárgyak betétpallózásakor a szivárgás mentesség biztosítását a hagyományos módszer alkalmazásával, azaz szalmával kevert marhatrágya a betétpallók közé történő tömörítésével végeztük. A szalma és a marhatrágyában található kisebb-nagyobb növényi részek minden rést kitöltenek a betétpallók között, így biztosítva az átjárhatatlanságot a víz számára. A betétpallózás hatására a műtárgyak környékén, a csatornákban ugyan tovább megmaradt a víz, azonban a 2019-ben és 2020-ban tapasztalt száraz, csapadékhiányos időjárás következtében a vizes élőhelyek már nyár elejére, idő előtt kiszáradtak. A további vízvesztés megakadályozása érdekében a terület legdélebbi pontján található műtárgy is lezárásra került.

  

A betétpallók behelyezése után a víz számára teljes szivárgás mentességet szalmával kevert marhatrágya a betétpallók közé történő tömörítésével érjük el
(fényképek: Hoffmann Károly, Gyömbér Zsolt)

A vízvisszatartás jól látható eredménye a műtárgyban
(fénykép: Hoffmann Károly)

Vízzel telt csatorna a műtárgyak zárása után
(fénykép: Hoffmann Károly)

2021. január első napjaiban a terület legdélebbi pontján korábban lezárásra került műtárgy alvizén azonban magasabb vízszint volt megfigyelhető, mint a felvizen. Ez lehetőséget nyitott arra, hogy megvalósuljon az első tényleges, természetvédelmi célú vízkormányzás a területen. A HNPI és a TIVIZIG szakemberei megvizsgálva a körülményeket arra jutottak, hogy lehetőség van a műtárgy megnyitásával vizet engedni az Ágota-pusztát behálózó csatorna-rendszerbe. A műtárgy zsiliptáblája mintegy 5 napon keresztül nyitott állapotban volt, amely eredményeképpen a műtárgy felvizén a korábbihoz képest mintegy 46 centiméterrel magasabb vízszint alakult ki és a csatornákban is szemmel láthatóan megnövekedett a vízmennyiség. A vízkormányzással nem csak az Ágota-pusztai vizes élőhelyek és gyepek vízháztartását sikerült javítani, hanem a környező területek belvizesedését is sikerült lassítani, illetve sikerült a belvíz befogadókat némileg tehermentesíteni, hiszen a korábbi évek hasonló időszakában általában szivattyúzás segítségével juttatták a vízfelesleget a Hortobágy-Berettyó csatornába.

 

A vízkormányzás eredménye a terület legdélebbi műtárgyánál
(fényképek: Hoffmann Károly)

Szakembereink bíznak benne, hogy amennyiben szükséges, úgy a jövőben további vízkormányzási beavatkozásokra is lehetőség lesz. A TIVIZIG szakembereivel közös célunk, hogy a területen a vízmozgásokat és a csatornákban, műtárgyak közelében tapasztalható vízszinteket nyomon kövessük, a terület vízháztartásának javítása érdekében minél több tapasztalatot összegyűjtve, a lehetséges vízkormányzási lépéseket a megfelelő időben megtegyük. Ezen tevékenységekkel remélhetőleg hosszú távon is javítható többek között a mezőgazdasági vízmérleg, kedvezőbb mikroklimatikus körülményeket teremthetünk, jobb minőségű és nagyobb mennyiségű fűszéna termés várható, javul a talajok vízellátottsága és hozzájárulhatunk a víz tájban történő megőrzéséhez.

Vízzel telt ér Ágota-pusztán
(fénykép: Hoffmann Károly)

Készítette:

Hoffmann Károly
Természetvédelmi Őrszolgálat, Nagykunság Tájegység és

Bereczki Csaba
ökológiai szakreferens, Természetmegőrzési Osztály