2020-as szalakóta költések a Bihari-sík Tájegység területén
 

A szalakóta (Coracias garrulus), vagy népies nevén kékcsóka, hazánkban fokozottan védett, a pusztai élőhelyek színpompás madara. Különösen kedveli a legeltetett vagy kaszált gyepterületeket. Költéshez pedig idős, odvasodó fák odúit használja, illetve előszeretettel foglalja el az ember által kihelyezett „D” típusú" költőládát is.

Mivel feltehetőleg már az utolsó szalakótafiókák is elhagyták már kelésük óta biztonságot nyújtó otthonuk, ideje számot vetnünk a faj költési sikeréről. 2020. május-július során sorra vettük a Bihari-sík Tájegység területén fellelhető mintegy 220 mesterséges szalakótaodút, melynek során 97 odúban regisztráltunk sikeres költést, valamint további 4 szalakótafészkelést figyeltünk meg vércse-, illetve természetes odúban. Az ellenőrzések alkalmával több odúban ornitológiai gyűrűvel meg is jelöltük a madarakat, hogy mozgásukat nyomon követve még több információt kapjunk a faj viselkedésére, élőhelypreferenciájára, illetve a fajt veszélyeztető tényezőkre (pl. gázolás) vonatkozóan. Érdekes információ számunkra például, hogy a korábbi években gyűrűzött madarakból idén két egyedet is visszafogtak Romániában Arad mellett (Köszönjük a munkát és az adatot Daróczi J. Szilárd-nak, aki romániai területeken végez nem kis munkát a faj megóvása, illetve megismerése érdekében).

A szalakótának kihelyezett odúk más fajok számára is biztonságos költőhelyül szolgálhatnak, így 4 odúban kuvik (Athene noctua), 4 odúban seregély (Sturnus vulgaris), 5 odúban verébfaj (Passer sp.), 7 odúban búbosbanka (Upupa epops), 1 odúban pedig füleskuvik (Otus scops) fészkelését tapasztaltuk.

A következő költési időszakig sem fogunk unatkozni, hiszen rengeteg egyéb elfoglaltságunk mellett jövő májusig el kell végeznünk egyes odúk tisztítását, szükség szerinti javítását, cseréjét, hogy a költeni visszatérő madarak megfelelő helyet találhassanak majd maguknak.

A szalakóta magyarországi állományának jelentős része a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Jászságban, a Hortobágyon, és a Biharban él, melynek tükrében a faj hosszú távú megőrzése szempontjából kiemelkedő jelentőségű az ide kötődő populációk megóvása.

Az odúk fenntartásában és a felmérésben részt vettek: Moldován Orsolya, Tóth Zsófia, Nyírő Bettina, Tóth Gabriella, Simay Gábor, Gebei Lóránt, Dávid Jenő, Szőke Tamás, Havasi Máté, Tóth Pál
 

Köszönjük a fajok megőrzésében nyújtott segítséget!!!

A beszámoló képekben:

1. kép: A kuvik fiókák izgatottan figyelik, mi történik

 

2. kép: A szalakóta fiókáknál nem ritka, hogy egyes fiókákon már tokos tollak figyelhetők meg, míg a kisebb(ek) még teljesen csupaszok

 

3. kép: Valamilyen oknál fogva a felnőtt szalakóta beledöglött az odúba, majd a búbosbanka nem törődve ezzel költésbe kezdett

 

4. kép: Már tollasodó szalakóta fiókák

 

5. kép: A gyűrűs madár visszafogásakor lejelentjük a Gyűrűzőközpontnak a gyűrűszámot, amely alapján pontosabb képet kaphatunk az egyes madarak mozgásáról, élettartamáról, élőhelyválasztásáról

 

6. kép: Olykor a szalakóták vércsék számára kitett odút választanak költőhelyül

 

7. kép: Nemrég kikelt füleskuvik fióka és két tojás, melyből később szintén kibújtak az utódok

 

8. kép: A Bihari-sík Tájegység területén kifejezetten ritkán futunk össze füleskuvikkal, azonban az utóbbi években többször is sikerült regisztrálni a költését.

Forrás, fotók: 
Tóth Pál 
Természetmegőrzési Osztály - HNPI