A Dobai-kanyar (Csataszög) és annak különleges élővilága

A Tisza és annak mellékvizei alakították ki évezredek alatt a nagyalföldi táj számunkra is ismert képét, és egyben alapvetően határozták meg az itt honos élővilág szerkezetét is. Korunkban a folyók tájformáló képessége már csak a töltések közötti területen, vagyis a hullámtéren van jelen. A szabályozottság mellett, illetve annak dacára maradt néhány olyan folyószakasz a Közép-Tisza-vidéken is, amelyeken a Tisza síkvidéki viszonyok mellett, már rövid időtávlatban is jól érzékelhetően, képes megváltoztatni a mederalakulatait, főleg a partközeli helyeken. Az áramló folyóvíz romboló és építő munkája elsősorban a még megmaradt néhány nagyobb kanyarulatban jelenik meg markánsan.

A 2006-os árvíz előtt a terület nagy része még lapos, kisebb áradásokkal is már gyakran elöntött, jórészt iszapos volt.
(Fotó: Tallósi Béla)

Az utóbbi évtizedekben különösen a Csataszöghöz tartozó – lényegében a határos Besenyszög-Dobapusztánál található – a Tisza 354 folyamkilométerénél található Dobai-kanyarban lehettünk tanúi annak, milyen nagy hirtelenséggel változik meg a folyópart, és alakulnak át az élőhelyek egy-egy nagyobb áradás után.

A homokos hordalékból kialakult mederhát, száraz magasabb fekvésű felszínén megtelepedett speciális élőhelyigényű ízeltlábú-együttesek nagyon értékes tagjai a bécsi parti homokfutrinka (Cylindera arenaria viennensis) és a sárgás parányfutó (Microlestes plagiatus).

Ezen a folyószakaszon, akár egy év alatt, az árvíz tartósságának, a vízhozamnak és az vízszintnek megfelelően olyan változások mennek végbe, hogy a korábbi part menti tájformák teljesen átalakulnak. Így jött létre még 2006 nyarán, az akkor 10 m feletti vízszinttel levonult árvíz idején, egy közel félhektárnyi homokos mederhát, amely az átlagos nyári alacsony vízszint fölé közel 10 m magasságig emelkedik ki. Ezt a nagyon sok tekintetében egyedi mederalakulatot majdnem teljes egészében hordalék homok alkotja. A zátonyjellegű homokdomb az elmúlt közel másfél évtized alatt jelentősen összezsugorodott ugyan, de még most is impozáns eleme a tájnak. Azt, hogy a helyén a következő nagyobb, 8-10 m-es vízszinttel levonuló árhullám után mit fogunk majd találni, számos, előre nem látható tényezőtől függ.

 
Az átlagos nyári vízszint fölé magasodó kopár homokos élőhelyen számos különleges rovarfaj jelent meg, és évről-évre kerülnek elő újabb ritkaságok.
(Fotók: Tallósi Béla)

A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet egyik legkülönlegesebb mederalakulatának ennél a közel 90°-os kanyarulatnál és a Dobai-főcsatorna mély torkolatának környezetében önmagában is nagy a tájképi jelentősége, viszont az itt megtelepedett élővilág egyedisége az, ami akár országos kitekintésben is páratlannak mondható. A természetközeli folyómederre jellemző halfauna, az érdekes madárvilág és sok egyéb, bárki számára szembetöltő nagyobb állatfajok mellett, az igazi különlegességek azok az apró ízeltlábúak, amelyek csak alapos vizsgálattal és speciális módszerekkel figyelhetők meg. A vízpartközeli, gyér növényzetű, föveny vagy zátony jellegű, átmeneti, főleg homokos talajú élőhelyek speciális élőhelyigényű ízeltlábú-együttesei, a veszélyeztető tényezők (szennyezések, strandolók, egyéb taposás és igénybevétel stb.) ellenére meglepően sok ritka és különleges fajt foglalnak magukba. A kis lejtésű, homokos folyóparton, továbbá a száraz, gyér növényzetű vagy futóhomok jellegű élőhelyeken olyan bogárfajok kerületek elő az elmúlt évek vizsgálatai során, amelyek a jelenlegi ismereteink szerint szinte kizárólag ezen az élőhelyen fordulnak elő a tág térségben. Nem egy fajnak hazánkban ezen kívül legfeljebb egy-két apró populációját tartják még nyilván.

A gyér növényzettel benőtt laposabb helyeken éppúgy találunk az ilyen élőhelyre jellemző ritkaságokat, mint a leszakadó, homokos vízparton.
(Fotók: Tallósi Béla)

A folyóparton leggyakrabban különböző futóbogár-fajokkal találkozhatunk. Hosszabb száraz időszakok forró nyarain, nagyon alacsony vízállásnál a Tisza nagy homokstrandjain megjelenő, élénken mozgó foltos sziki homokfutrinkát (Lophyridia littoralis nemoralis) itt nagy egyedszámmal figyelhetjük meg. Nemrég előkerült azonban egy nálunk igen ritka rokona, a bécsi parti homokfutrinka (Cylindera arenaria viennensis) egy példánya is. A homokos föveny nedves homokjában helyenként előfordul az egzotikus megjelenésű gömböc futó (Omophron limbatum), az ékes, türkizkék színű parti gyászfutonc (Poecilus striatopunctatus), továbbá a csupán 3-5 mm-es, de igen különleges aprófutoncok (Bembidion) néhány olyan faja, amelyeket más élőhelyeken hiába keresnénk. Ez utóbbiak közül a homokstrandokon élő szélesnyakú aprófutonc (Bembidion laticolle) és zátonylakó aprófutonc (Bembidion striatum) különösen jellemző erre a helyre. Az újabban innen előkerült ezüstjegyes aprófutonc (Bembidion argenetolum) a teljes Kárpát-medencében csak néhány helyről ismert, és az utóbbi évtizedben csak itt sikerült megfigyelni több egyedét. A homokos folyópart, kissé szárazabb részein megtaláltuk az Alföldön valódi kuriózumnak számító négyfoltos fövenyfutót (Lionychus quadrillum) is. A magasabban elhelyezkedő, száraz, gyér növényzetű élőhelyen egy különleges élőhely igényű, szintén nagyon ritka apró futóbogárnak, a sárgás parányfutónak (Microlestes plagiatus) számos egyedét sikerült megfigyelni, ami azt jelzi, hogy stabil populáció telepedett meg itt.

A Dobai-kanyar
(Fotó: Monoki Ákos)

A vízparti élőhelyeken élő futóbogarak mellett legalább ekkora értéket képviselnek a homokos mederhát magasabban fekvő részén, gyér növényzetű vagy futóhomok jellegű élőhelyeken fellelt egyéb rovarfajok. A térségből már teljesen eltűnt nyílt homoki gyepek vagy kopár homokpuszták jellemző apró állatfajai mellett különös figyelmet érdemelnek a nemrég innen, a száraz homok átrostálásával kimutatott, máshol nagyon ritka apró lemezescsápú- és sutabogárfajok.

Az apró talajfelszíni állatok mellett, leginkább a bal parti meredek, kemény agyagos mederben találhatók a térség legnagyobb tiszavirág (Palingenia longicauda) telepei, és ez az a terület, amelyen a Szolnok feletti folyószakasz leglátványosabb tiszavirágzásai figyelhetők meg júniusban.

Tiszavirágzás a Dobai-kanyarban
(Fotó: Monoki Ákos)

A rendkívül izgalmas és értékes rovarvilág mellett nagy jelentőséggel bír a közvetlen környék madárvilága is. Az állandóan változó és sokszor leszakadó partok a telepesen fészkelő partifecske (Riparia riparia) valamint a jégmadár (Alcedo atthis) költőhelyei. A mederháttal szomszédos folyóparti füzesek jelentik szinte kizárólagos fészkelőhelyét a Közép-Tisza egyik ritka fészkelő madárfajának az eredetileg déli elterjedésű halvány gezének (Iduna pallida). A folyókanyar hullámtéri puhafás ligeterdeiben fészkel fekete gólya (Ciconia nigra), barna kánya (Milvus migrans), rétisas (Haliaeetus albicilla) és fekete harkály (Dryocopus martius), valamint itt található a Közép-Tisza-vidék egyik népes szürke gém (Ardea cinerea) telepe is.

A terület országos jelentőségű védett természeti területen fekszik és a már 41 éves Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet része. Emellett európai közösségi természetvédelmi rendeltetésű területként Közép-Tisza kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület, valamint különleges madárvédelmi terület része is.