Cikksorozat

a hagyományos pásztoroló legeltetésről

Egy sorozatot inídtunk útjára, melyben időről-időre a hagyományos pásztoroló legeltetésről, azzal kapcsolatos témákról fogunk szólni. Megismertetni a pásztoremberek munkáját lehetetlen, azonban néhány, a legeltetéshez kapcsolódó aktuális vagy visszatérő teendőről, munkáról mindeképpen szólnunk érdemes, legyen az emberrel, jószággal, kutyával, legelővel kapcsolatos. A gyepterületek legjobb hasznosítási módja a legeltetés - amikor pásztorember LEGELTETI a jószágot. Ez természetvédelmi és gazdasági szempontból a legkedvezőbb hasznosítási mód. (Michel Meuret & Fred Provenza; The Art & Science of Shepherding, Acres U.S.A., 2014.)

1. Témánk - A tövisezés

A jószág számára legfontosabb a legelő mező, legyen az bármilyen fajú legelő haszonállat. A legelőn  a jószág számára felvehető, úgynevezett hasznos mezőn azonban megtalálhatóak az ún. szúrós gyomok, legelőgyomok vagy népies nevén tövis(k)ek. A tövis egy összefoglaló név, amely több fajt jelent. A tövisek elszívják a tápanyagot, nedvességet a jószág számára hasznos mezőt alkotó növények elől. Ráadásul a tövisek a legelő állatok által kevésbé kedvelt, fogyasztott növények. Ezért felszaporodásuk elkerülhetetlen folyamat, mely gazdálkodási szempontból káros lehet, mivel általa csökken a legeltethető terület.

Ezt régen is tudták. Ennek érdekében végezték a kézi tövisezést. Lehetett végezni kapával, ,,aszottolóval”, csutkavágóval. Minden olyan eszközzel, ami a tövis szárát, "tövit" elvágta.

Ördögszekér kivágása kapával

Ezt a munkát a pásztorember a legeltetés mellett, legeltetés közben is végzi, valamint a jószágtartó gazdák is végeztek tövisezést, szintén kézzel. Ez természetes és kötelező feladat volt a legelő „tisztán tartása” érdekében, melyet a legeltetési idényben folyamatosan kellett végezni. A tövisek visszaszorítására leghatásosabb időszak a tavasz volt.

Napjainkban a kézi tövisezés "kiment a divatból", ugyanakkor kijelenthető, hogy a tövisek visszaszorítására a kézi tövisezés a leghatásosabb módszer. A gépi kaszálás, szárzúzás nem szelektív, a tövisek közötti legelőfüvet is levágja a jószág elől. Hátránya még, hogy a talajfelszín felett vágja el a növény szárát. A kézi kivágás a talajfelszín szintjében vagy az alatt történik.

Ördögszekér kivágása talajfelszín alatt

Sokszor előfordul, hogy a gépi kaszálást későn végzik, amikor a tövis elvirágzott vagy magot is érlelt ,,elszórta a magját, a pihéjét”.

Olykor még előfordul ilyen ,,jelenség” a Hortobágyon, mint ahogy a közelmúltban is történt kézi tövisezés Püspökladány határában, ahol 2 napig kapával végzeték mezei iringó (Eryngium campestre), helyi népies nevén forgótövis vagy ördögszekér tövisezését a Gólyafészkesen, a birkalegelőn.

Tövisezők

Fotók és szöveg: Hoffmann Károly, Természetvédelmi Őrszolgálat