Nyíracsádi Jónásrész, vámospércsi Kőrises és Villongó

A terület Vámospércstől kelet-északkeletre található. Legdélibb része a Nyírábrány felé vezető 48. számú út mentén fekszik, így innen közelíthető meg legkönnyebben.

Ez a területegység felvonultatja a Nyírség szinte minden jellemző élőhelyét - az igazi száraz homoki erdő kivételével - de legkiemelkedőbb természeti értékeit a vizes-, illetve erősebb vagy gyengébb vízhatás alatt álló élőhelyek hordozzák. Az északi részen az Acsádi-ér folyik keresztül, míg délen a Villongó-ér a fő vízfolyás. Ez utóbbit duzzasztották fel a Villongó területén két töltés közé, így jött létre belvíztározási céllal a Villongó-víztározó. Az északi részen nagy területet foglalnak el a nedves kaszálók, melyeket idősebb és fiatalabb ligeterdő-jellegű állományok tagolnak, szegélyeznek. Van itt rekettyés fűzláp, kiszáradó láprét, magassásosok, nyílt és zártabb homoki gyepek is.

A botanikai értékek közül első helyen említendő a jégkori maradványnak tekinthető zergeboglár (Trollius europaeus). Egy méter magas, sárga virágait nem a patakparti kaszálón találjuk, mint a Kárpátokban, hanem a vizes mélyedésekkel tarkított, hűvös mikroklímájú ligeterdők felnyíló részein.

Zergeboglár (Trollius europaeus)

A hűvösebb éghajlatot kedvelő növények közül nagy számban él itt a két méter magasra is megnövő fehér zászpa (Veratrum album), és a láprétek kék virágú ékessége, a szibériai nőszirom (Iris sibirica) is. Nem különösebben feltűnő növény az ernyős virágzatú réti angyalgyökér (Angelica palustris). E fokozottan védett, euro-szibériai elterjedésű faj hazánkban csak a Nyírség néhány rétjén fordul elő. Területünkön sokezres állománya él, melynek megőrzése kiemelt feladataink közé tartozik. Az itt élő védett sások közül ki kell emelni hazánk egyik legritkább faját, a Buxbaum-sást (Carex buxbaumii).

Buxbaum-sás (Carex buxbaumii)

A tájvédelmi körzetnek ez az orchideákban leggazdagabb vidéke. Eddig 11 faj került elő. Legnagyobb állományai a pompás kosbornak (Anacamptis palustris subsp. elegans), az agárkosbornak (Anacamptis morio), a hússzínű ujjaskosbornak (Dactylorhiza incarnata), a békakontynak (Neottia ovata) és a kardos madársisaknak (Cephalanthera longifolia) vannak.

Hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata)   

Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia)

Különlegességnek számít a szürke veronika (Pseudolysimachion incanum) előfordulása, ami hazánkban már csak a Nyírség néhány pontján ismert. Hajtásának és leveleinek az erős szőrözöttség szürkés színt kölcsönöz, így jól megkülönböztethető a zöld levelű rokonaitól.

Szürke veronika (Pseudolysimachion incanum)

Az állatvilág is számos érdekességet tartogat. Igen különös például a vérfű- hangyaboglárka (Maculinea teleius) életmenete, melynek hernyója először az őszi vérfüvön táplálkozik, majd egy hangyabolyban nevelkedik tovább.

A lepkék közül említést érdemel a ligeterdők szépséges tarkalepkéje, a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) és a tűzvörös nagy tűzlepke (Lycaena dispar), melynek hernyója a vizenyős területek lósóskáin táplálkozik.

Díszes tarkalepke (Euphydryas maturna)

A szárazabb homoki gyepek fokozottan védett ízeltlábú ragadozója a magyar futrinka (Carabus hungaricus), melyet csak ritkán figyelhetünk meg napvilágnál.

A hűvösebb, lápos részeken az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) a jellemző hüllő, mely megriasztva néha úszva, vagy a víz alá bukva menekül. A homokbuckák nyílt gyepjeiben viszont a kifejezetten melegkedvelő homoki gyík (Podarcis taurica) vadászik.

Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)

Az erdei vízfolyások és lápfoltok a fekete gólyának (Ciconia nigra) jelentenek kiváló vadászterületet, a nedves kaszálók pedig a recsegő hangú, rejtett életet élő harisnak (Crex crex) adnak fészkelő helyet. A víztározón szintén számos fokozottan védett madár él. A nádasban jól rejtőzködő bölömbikát (Botaurus stellaris) többnyire csak búgó hangja alapján azonosíthatjuk, a törpegémet (Ixobrychus minutus) viszont láthatjuk is, amint egyik nádasból a másikba suhan. Rendszeres fészkelő a világszerte veszélyeztetett cigányréce (Aythya nyroca), és a fattyúszerkők (Chlidonias hybrida) is rendre megépítik kis, tutajszerű fészkeikből álló kolóniáikat.

A terület természetvédelmi kezelésének egyik legfontosabb feladata a cserjésedés kordában tartása. A cserjék terjeszkedése a gyepek felé  egyaránt szűkíti a réti angyalgyökér, a szibériai nőszirom, vagy a lápréti orchideák élőhelyét. Az erdei tisztásokon csak ősszel és télen végzünk kaszálást, vagy cserjeirtást, hogy a virágzás és magszórás zavartalan legyen, másrészt így a ritka lepkék „virágellátása” is folyamatos marad. A nagyobb kaszálók fenntartása viszont rendes kaszálással történik. Ennek során széles búvósávokat és egyéb, kaszálatlan foltokat, szegélyeket hagyunk, amik nemcsak a védett növényeknek, de a mező apró állatainak is menedéket nyújtanak.

Természetvédelmi célú kaszálás a Jónás-részen

Sajnos itt is növekvő probléma az inváziós behurcolt növények terjedése. A magas aranyvesszőt a kaszált területeken a rendszeres vágás sikeresen visszaszorítja, a szíriai selyemkóró terjedését viszont az évi kétszeri kaszálás is csak lassítani tudja. Legnagyobb állományát szerencsére már sikerült kipusztítanunk. Gyalogakác is van a területen, aminek a mechanikai irtás szintén keveset árt.

A botanikai szempontból legértékesebb részeket bekerítettük, ami jó védelmet nyújt az illegális szemétlerakás, a falopás, vagy a gépjárművek nem kívánatos közlekedése ellen is. A természeti értékek iránt érdeklődőknek a bejárást természetesen biztosítjuk. Előzetes egyeztetéssel szakvezetést is kérhetnek a csoportok. A legérdekesebb élőhelyfoltokon információs füzet segítségével látogatható tanösvény vezeti végig a természetjárókat.