Hármashegy-alja és a Rauchbauer-erdő

A terület a Halápi Csárdánál kezdődik, a 48-as számú út északi oldalán. Igen mozaikos táj, hiszen számos tanya és szántóföld választja el egymástól a természetes növénytakaró maradványait. A nagyjából északkelet-délnyugat irányú szegélybuckák alatt kisebb lápmedrek láncolatát figyelhetjük meg, partjukon neves botanikusunk, a Soó Rezső által kutatott halápi keményfás ligeterdők utolsó maradványaival, valamint fűz- és nyárligetekkel, itt-ott néhány nyírfával. A szegélybuckák övezte széles völgyben a Gúti-ér folyik, melybe északon a Zúgó-ér torkollik. Ez utóbbi vizének töltések közé szorításával hozták létre a Hármashegyi-tározót, ami ma horgásztóként üzemel. Alatta égeres láperdő húzódik. Az erek mentén kaszálóként, vagy legelőként hasznosított mocsárrétek ékelődnek a szántók közé. A kissé keletebbre található erdőtömb hajdan nagy kiterjedésű tölgyeseinek jelentős részét erdei fenyőre és akácra cserélték, de a megmaradt foltok őrzik még a hajdani erdő fenségét, és gazdag élővilágának emlékét. Egy részük fokozottan védett, csak engedéllyel látogatható.

A keményfás ligeterdők aljnövényzete hidegebb időszakok emlékét őrzi. Az impozáns megjelenésű fehér zászpa (Veratrum album) valószínűleg a jégkorszak végéről maradt itt, a gombernyő (Sanicula europaea) pedig középhegységi lomberdeink lakója. Utóbbi növény nem védett, azonban alföldi viszonylatban mindenképpen ritkaságnak számít. Két mérsékelt övi orchidea is él az ilyen erdőkben: a fehér virágú kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) és a zöld virágú békakonty (Neottia ovata).

Fehér zászpa (Veratrum album) növekedésnek indult hajtása

Békakonty (Listera ovata)

A terület legritkább harkálya, az Alföldön szórványosan költő hamvas küllő (Picus canus) is megtelepedik itt, de nem fészkel minden évben. A lápok mélyén sokfelé láthatjuk a jellegzetesen sallangos levelű védett hínárunkat, a békaliliomot (Hottonia palustris). A májusban tömegesen nyíló virágai rózsaszín fátylat terítenek a víztükör fölé. A mocsárréteken a pompás kosbor (Anacamptis palustris subsp. elegans) képviseli az orchideákat. Az ilyen rétek jellemző lepkéje a valóban tűzvörös szárnyú nagy tűzlepke (Lycaena dispar). Hernyója sóskaféléken rág.

Pompás kosbor  (Anacamptis palustris subsp. elegans)    

Kúszó csalán (Urtica kioviensis)

Az égeres láperdő belsejében lévő rekettyés fűzláp szélein él a kúszó csalán (Urtica kioviensis) szép állománya. Néhány éve a botanikusok a Nyírségben csak Bátorliget környékéről ismerték, azonban az utóbbi időszakban – a szisztematikus keresés eredményeként – számos más területről is előkerült ez a ritka lápi növény. Az égeresnek a telepített erdei fenyvessel érintkező szélén észleltük a fenyvescinege (Parus ater) fészkelését, ami alföldi területen szintén ritkaságnak számít. A száraz tölgyesek kiemelkedő botanikai értéke a magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica). Ezt a ma már fokozottan védett ritkaságot a nyírségi tölgyesek akácra cserélésével, az erdők aljának felszántásával csaknem teljesen kiirtották. Szerencsére itt még fennmaradt néhány állománya.

Magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica)

Közelükben gyakran megtaláljuk az erdei borkórót (Thalictrum aquilegiifolium), melynek levele – ahogy tudományos neve is mutatja – hasonlít a harangláb levelére. Tükörfordítással akár „harangláblevelű borkórónak” is nevezhetnénk. A tölgyesek elhalt fáiban az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) lárvái fejlődnek. A nagy termetű, gömbölyded imágók hímjei jellegzetes nyúlványt viselnek a fejükön, innen ered a faj neve. Ritkán figyelhetjük meg a fák lombkoronájában élő a smaragdzöld színű pompás virágbogarat (Protaetia aeruginosa). Az erdei utakon járva időnként találkozhatunk a magasból lepottyant és kissé esetlenül mozgó egyedeivel. Az erdőszegélyek mentén májusban repül a díszes tarkalepke (Euphyrdyas maturna). Erősen helyhez kötött faj, kedveli a ligetes, kőrissel elegyes tölgyeseket. Párzási időszakban a hímek revírt tartanak, egy-egy fűszálról vagy alacsonyra nyúló ágvégről kísérik figyelemmel a környezetükben megjelenő lepkéket és elzavarják a területükre betévedő többi hímet. Másik, szemet gyönyörködtető lepkefaj a nagy éjjeli pávaszem (Saturnia pyri). Ha szerencsések vagyunk, nyári éjszakákon megpillanthatjuk  lámpafényre repülő, hatalmas példányait.

         Díszes tarkalepke (Euphyrdyas maturna)      

Nagy éjjeli pávaszem (Saturni pyri)  

Mint a legtöbb nyírségi élőhelyen, itt is problémát jelent az idegenhonos növények terjedése. Az akác itt különösen a száraz tölgyesekben okoz kárt. Gyökérsarjak útján behatol a nyílt erdőkbe, növeli az árnyékolást, és a talaj minőségét is gyorsan megváltoztatja. A szintén Amerikából behurcolt kései meggy magjai útján terjed, de legalább olyan gyorsan. Igen erős árnyékolásával szintén az erdőssztyep tölgyesek fényigényesebb aljnövényzetét – köztük a magyar nőszirmot – károsítja. Visszaszorításukat a nőszirom élőhelyein rendszeresen végezzük.