A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet természeti értékei és azok védelme

A Tájvédelmi Körzet legjelentősebb élőhelyeinek számítanak egyrészt maga az élő folyó és annak medre, továbbá az ártéri vizes élőhelyek, a holtágak, kubikok és egyéb mocsár, mocsárrét jellegű habitatok. Úgy a hullámtéren, mint a mentett ártéren fenntartható különféle gyepterületek számos olyan egyedi jellemzővel rendelkeznek, aminek okán azok megőrzése a prioritások között szerepel. A természetes eredetű különböző szerkezetű puhafás ligeterdők közül különös jelentőségük van a folyópartot kísérő galériaerdőknek és a folyószabályozás idejéből származó kubikerdőknek. Ezeknek az erdőknek a természetes megújulása tekintetében nagy jelentőségük van az elmúlt másfél évtized árvizei során természetes úton települt állományoknak. A Tájvédelmi Körzet jellemző és legnagyobb értéket képviselő növény- és állatvilága zömmel ezekhez az erdőkhöz kötődik. Az emberi tényező kizárásával az ártér jelentős részén, s a hullámtérben is a szukcessziós folyamatok folytán puhafás ligeterdők tartósan fennmaradó zárótársulásnak tekinthetők, még akkor is ha annak eredete, illetve megtelepedése pionír jelleggel történik. A füzekkel és nyárakkal meghatározott állományok – eltekintve az alsóbb vegetációs szintekben rendszeresen jelen lévő adventív cserje- és fafajoktól – jelentősen különböznek más, az Alföldre jellemző erdőtípustól. Jelentősebb puhafaerdők természetes úton, szinte kizárólag nagy árvizek után, a fátlan, szántóként használt vagy zátonyszerű területeken telepednek meg, amelyeken a területhasználat nem tűri meg a fás vegetációt.

A védett terület fenntartásánál fontos célkitűzés és feladat a víz-, mező- erdő- és vadgazdálkodás érdekei, valamint az élőhelyek továbbá a természeti értékek védelme közötti összhang megteremtése, illetve ott, ahol a gazdálkodás következtében az élőhelyek sérültek, a természetes élővilág számára kedvező élőhelyek kialakítása. Ezek között kiemelt fontosságú a nemes nyár ültetvények visszaszorítása, a tájhonos illetve természetszerű erdők területarányának növelése, az idős őshonos fajokból álló erdőállományok megőrzése, a hullámtéri rétek hagyományos gazdálkodási módszerekkel történő fenntartása, továbbá a feliszapolódásnak és egyéb degradációs folyamatoknak kitett holtágak további állapotromlásának megakadályozása, illetve helyreállítása.