Hol van már az idei hó?

A Pentezug Rezervátumban élő vadlovakról és hortobágyi tulkokról utoljára a januári nagy havazás után adtunk hírt. Akkor a -20C fokhoz közeli hőmérsékletben és a 20 centit meghaladó hótakaró mellett nehéz lett volna elképzelni, hogy a tavasz és a nyár is ennyire meleg és aszályos lesz. Az áprilisi hónapban például egyáltalán nem hullott csapadék, és jelenleg augusztus végével 150 mm csapadékot mért a mérőállomásunk.
 

Az ilyen fajta extrém időjárás során mutatkozik meg igazán, hogy a Rezervátumban közel 30 év elteltével a kezdetben állatkertekből idehozott egyedek leszármazottjai az évtizedek alatt mennyire jól alkalmazkodtak a szikes puszta szélsőségeihez.

A vastag téli szőrzetet (ami a nagy hidegben és a hóban segítette őket) tavasszal levedlették, és mind a lovak, mind a marhák a rövid szőrzetükben vészelték át a nyár két 40C-os hőhullámát. Habár az olvadt hó által feltöltött laposok hamar kiszáradtak, az Árkus csatornából folyamatosan tudtak inni és fürdőzni az állatok.

A szaporulat sem maradt el, több, mint 20 csikó és 70 tulok borjú ugrándozik a területen.

A területhasználati adatokból jól látszik, hogy ebben a szárazságban a vadlovak és tulkok sokkal nagyobb területet járnak be élelem után kutatva, illetve táplálékpreferencia vizsgálat során az is kimutatható, hogy akár csak a téli időszakban, a szokásos tápláléknövények mellett sást, nádat, lombot (esetleg vadkörtét) és pl. a most a pusztát lilára festő sóvirágot is kisebb-nagyobb mennyiségben fogyasztják, kihasználva ezzel minden rendelkezésre álló táplálékforrást.
 

    
Milyen táplálékot nyújthat a kiszáradó puszta:
folyóparton növő nád, sóvirág, esetleg vadkörte.
 

A nagy meleg kedvez a rovaroknak is, amik sokszor nagy felhőkben lepik meg a puszta közepén pihenő állatokat, amiket pl. a seregélyek nagy csapatai fogyasztanak el. Érdekesség, hogy sem a lovak, sem a marhák nem használják a területen meglévő árnyékot nyújtó erdőfoltokat a legmelegebb napszakokban sem.

Ahogy a téli bejegyzésünkben is írtuk, ezek az állatok egyáltalán nem igénylik a segítségünket. Ezt azért is tudjuk biztosan, mert mind a lovak és tulkok kondícióját, mind a vegetáció állapotát és a területen fellelhető ivóvízforrást folyamatosan monitorozzuk. Fel vagyunk készülve a segítségnyújtásra, de amíg az állatok nem mutatják a leromlás jeleit, nem avatkozunk be. Hiszen a projekt célja a kezdetektől fogva: nem egy emberektől függő állatállomány létrehozása, ami dacol a természet adta lehetőségekkel, hanem az, hogy kialakuljon egy önálló, alkalmazkodni képes rendszer. 

    
Vadlovak a Khomyn-Tal Nemzeti Parkban
 

A vadlovak egyébként is jól tűrik a szélsőséges pusztai időjárást, hiszen pl. a Mongóliában a -40C és +40C szélsőséges hőmérsékletű, és kevésbe gazdag vegetációs területeken is jól elboldogulnak, ha van számukra elég élettér és víz.
 

Írta és a képeket készítette:
Csobán Péter
Pentezug Rezervátum