Ragadozómadarak fészkeit kerestük a Nagyerdőn
 

   

Fészekkeresők és fészektérképezők egy egerészölyv fészek alatt
Fotó: Marozs Ágnes és Koczka András
 

Az erdőkben a ragadozómadarak fészkeinek keresésére a téli, lombmentes időszak a legalkalmasabb.

Ilyenkor számba vesszük az esetlegesen lepusztult, a megmaradt vagy éppen az előző költési időszakban készült fészkeket. A fészkek koordinátái felvételre kerülnek, így később visszaellenőrizhetőek a költések. Egy-egy fészket hosszú éveken át használhatnak a madarak állandó tatarozásuk eredményeképp. A védett és/vagy fokozottan védett ragadozómadarak fészkeinek pontos feltérképezése nagyban segíti a természetvédelmi munkák és a fajvédelmi tevékenységek sikeres véghezvitelét.

   

Ködös Nagyerdő, erdei út 
Fotó: Koczka András és Marozs Ágnes
 

Ehhez az aktív természetvédelmi munkához az elmúlt hétvégén önkéntesek is csatlakoztak a Debreceni Nagyerdő területén. A fészekkeresés során megismerhették a téli erdő érdekességeit, hazánk első természetvédelmi területének jellegzetességeit.

Annak ellenére, hogy eleinte ködbe burkolózott a táj, számos állatot sikerült megfigyelnünk. Őzeket, mezei nyulakat riasztottunk fel, több helyen találkoztunk már revírt foglaló fekete harkályokkal, cinkék, csuszkák, fakuszok kutattak táplálék után, fenyőrigócsapatok, léprigók járták a magas lombkoronát. Az erdei madarak körében riadalmat okozva átsuhanó karvaly vagy a felkeringő egerészölyv is színesebbé tette erdei túránkat.

Aranyos rezgőgomba 
Fotó: Marozs Ágnes 

  

Téli fülőke és Júdásfülegomba
Fotó: Koczka András
 

A párás, nedves időjárás kedvezett a mohák és zuzmók megfigyelésének. Tipikus, télen is megtalálható gombafajokra is felfigyeltünk, többek között laskagombákat, téli fülőkéket, vagy aranyos rezgőgombákat leltünk. Néhányan ez alkalommal látták, fotózták először a bodzához kötődő, jellegzetes júdásfülgombát, vagy nagy hőscincérek által lakott fát is.

Cincértanya 
Fotó: Marozs Ágnes
 

Ezúton is köszönöm a terepi munkában résztvevők segítségét!

Szöveg: Koczka András (HNPI)
Képek: Koczka András, Marozs Ágnes