Túzoklesen jártunk a Hortobágyon
 

Április közepén megtartottuk immár hagyományosnak mondható tavaszi túzoklesünket.

Fő célunk a fokozottan védett túzok (Otis tarda) tavaszi dürgésének megfigyelése volt. Ilyenkor a túzokkakasok látványos viselkedésükkel hívják fel a tyúkok figyelmét magukra.

Kora este már a célterületre értünk, ahol hamar meg is leltük az egyik dürgő túzokkakast. Mivel nagyon érzékenyek a zavarásra, így mi is nagyobb távolságból, de nagy nagyítású távcső segítségével tanulmányoztuk Európa legnagyobb testtömegű, mégis röpülni képes madarát.

A kilátogatók közül sokak először tudtak természetes körülmények között megfigyelni féltett madarunkat, miközben beszélgettünk a faj jellegzetességeiről, szokásairól, természetvédelmi jelentőségéről.

Túzokcsapat a pusztán barna rétihéjával

Az idő előrehaladtával egyre több túzok jelent meg, méltóságteljes viselkedésükkel nyűgözve le minket. Megfigyeléseink alatt sordélyok (Emberiza calandra) énekeltek a bokrok csúcsán, kékbegy (Luscinia svecica) trillázott a közeli nádasban, barna rétihéja (Circus aeruginosus) vadászgatott körülöttünk, később kuvik (Athene noctua) ült ki egy közeli oszlop tetejére.

Összességében 20 túzokot tudtunk megfigyelni tavaszi lesünk alkalmával. A melegtől remegő levegő ellenére készült pár fénykép is, így mindenki elégedetten tért haza megkésett vacsorájához.

A túzok világszerte veszélyeztetett faj, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft, így kiemelt jelentőségű a hazai állomány élőhelyeinek, fészkelő-és dürgőhelyeinek a védelme.

Szöveg és képek: Koczka András (HNPI)