A régi vizivilág egyik utolsó fennmaradt emléke

A Kisszekeres-Nemesborzova települések határa egykor folyók, patakok által járt erdős, mocsaras, lápos vidék volt. A Szamos folyó kalandozásaiból itt maradt mederrészek, a Tapolnok, Csomota és Nóboroda patakok tavaszi vízbősége miatt az első katonai térképkészítők nagy kiterjedésű, ritkán kiszáradó mocsarakat, sűrű, különböző fafajú nehezen járható erdőket találtak.

Mára a folyóvölgyek feltöltődtek, a tavaszi áradások sem hoznak jelentős vizeket és az erdők is a töredékükre zsugorodtak. A régi vizivilág egyik utolsó fennmaradt emléke a mindössze 2,5 hektáron fekvő Nemesborzovai-égeres. A mézgás éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdő teknőjét napjainkban csak tél végén, kora tavasszal árasztja el a víz, az év nagy részében a meder szárazon áll.

Szöveg és fotók: Habarics Béla