Nagy szikibagoly-lepke – egy értékes ízeltlábú az éjszakában

Az elmúlt hetekben tetőzött a nagy szikibagoly-lepke (Gortyna borelii, Pierret, 1837) rajzása a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területének sziki kocsordos gyepjein.

Nagy szikibagoly

Ez a lepkefaj Európa egyik legveszélyeztetettebb éjjeli lepkéje, annak ellenére, hogy számos országban előfordul az Ibériai-félszigettől Közép-Európa legtöbb államán át egészen Oroszország nyugati részéig. Állományainak egy része Nyugat-Európában csökkenő tendenciát mutat, ami azért is aggasztó, mert ezek a populációk a legtöbb helyen egymástól elszigeteltek. (Bár nagyméretű, impozáns fajról van szó, az egyedek repülési képessége töredéke a nappali lepkékének és mindössze 15-20 kilométerben maximalizálható a kutatók vélekedése alapján.) Magyarország az európai állomány szempontjából kiemelkedő jelentőségű, tekintetbe véve azt a kb. 130-200 előfordulási helyszínt, ahonnan ez az állat ismert.

A nagy szikibagoly tápnövény specifikus rovar, amelynek fejlődése hazánkban a sziki kocsord (Peucedanum officinale) nevű növényhez kötődik, mert a lepke ugyan a kocsord közelében lévő pázsitfüvek hajtástengelyébe rakja petéit, de a kikelés után a lárvák a kocsordra vándorolnak át, ahol számos lárvastádiumon keresztül érik el a bebábozódás időszakát, majd lepkeként jutnak a külvilágba. Ez idő alatt először a sziki kocsord hajtásának felületén, később szárának földfelszín feletti részében, majd végezetül a növény gyökérzónájában élnek a növény szöveteivel táplálkozva.

Sziki kocsord a nagy szikibagoly tápnövénye

A kocsordos gyepeken a lepke jelenléte az imágó megfigyelése nélkül is bizonyítható, ugyanis a lárva jellegzetes, sárgásfehér rágaléka már júniusban szembetűnő az általa „lakott” sziki kocsord tövek körül, hiszen a lárva időről-időre a külvilágba juttatja a rágás járatában visszamaradt ürülékét és az összemorzsolódott növényi részeket. Ez a momentum kimondottan fontos a faj előfordulási és állomány adatainak pontosításához, mely a természetvédelem fontos – és részben még előttünk álló – feladata.

Nagy szikibagoly rágásnyoma - a jelenlét kétségtelen

A kifejlett lepkék szeptember végén, október elején repülnek. Ahogyan a legtöbb éjjeli lepke, fényre ez is érzékeny, így éjjel fénycsapda mellett vagy zseblámpás keresés során akadhatunk rájuk.

Számos veszélyeztető tényező ismert a faj szempontjából, de a lepke védelme elsősorban az élőhelye védelmével, illetve annak megfelelő kezelésével oldható meg. A kocsordos gyepeken a talajforgatás, a gyepösszevágás és az égetés elkerülése evidencia, de a legeltetés és a kaszálás mikéntjének az egyes, speciális helyekhez kötődő alkalmazása, annak kidolgozása számos helyen még előttünk álló feladat.

Leégett kocsordos gyep

A tápnövénye védett, maga a lepke pedig fokozottan védett státuszú Magyarországon. A nagy szikibagoly hazánkban Natura 2000 jelölő faj (például a Hortobágy Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Területen), szerepel az élőhelyvédelmi irányelv II. és IV. mellékletében (EGK, 92/43.), illetve az ennek folyományaként megjelenő 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet (az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről) 2.A) mellékletében, a Vörös Könyvben (VARGA, 1989.), valamint a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) minimális programjában. Természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Forrás:

•        Sum Sz. (2014): Nagy szikibagoly Gortyna borelii Pierret, 1837. In: Haraszty L. (szerk.) Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 351-359.

•          Internet: www.macrolepidoptera.hu

•          Sum Szabolcs szóbeli közlései, melyeket ezúton is köszönök!

Tihanyi Gábor – Természetvédelmi Őrszolgálat