Szakmai interjúk az eltűnt rétisas fiókákkal kapcsolatban

Szakmai interjúk az eltűnt rétisas fiókákkal kapcsolatban

Több mint egy hete, hogy Emese és Hunor három fiókája - az éjszaka leple alatt - eltűnt a sasfészekből. A közönség, ami az élő közvetítéseken keresztül folyamatosan követhette a sascsalád életét, döbbenten szembesült a tényekről: a fiókák nincsenek többé. De mi lett velük? Mi okozhatta az eltűnésüket? Ragadozó volt, vagy ember? Milyen körülmények között történhetett a tragédia? Éjszakai felvételek hiányában a madárbarátok azóta is folyamatosan keresik a választ a kérdésekre.


Friss fejlemény, hogy éjjellátó webkamerák néhány órája rögzítették, amint egy nyest behatol egy parlagi sasok által épített, és vörös vércsék által használt fészekbe. A nyest hosszú perceket tölt a fészekben, és elfogyasztja a tojásokat. Minden jel arra mutat, hogy hasonló eset történhetett Emese és Hunor fészkében is.

Riportalanyok:

Dr. Horváth Márton, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, fajvédelmi csoportvezető

Dr. Csorba Gábor, megbízott tudományos főigazgató-helyettes, Magyar Természettudományi Múzeum

Tihanyi Gábor, HNPI, természetvédelmi őrszolgálat vezető-helyettes és a Hortobágy Természetvédelmi Tájegység vezetője

Dr. Tóth Mária, főmuzeológus, Magyar Természettudományi Múzeum

Stodulka Gábor, természetfilmes, biológia-földrajz szakos tanár, Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely

A Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatának tagjai a rétisas-fiókák hiányának észlelése után néhány órával megjelentek a helyszínen. Emberi jelenlét (autó, lábnyomok, mászásnyomok a fán) jeleit nem tapasztalták. A fészekben sem találtak árulkodó nyomot. Ennek alapján megállapították, hogy a fiókák elpusztultak, a halál oka természetes (ragadozó). El tudja fogadni ezt az állásfoglalást?

Horváth Márton: „Teljes mértékben, az ügy szempontjából független MME szakértők is ugyanerre a következtetésre jutottak volna."

Stodulka Gábor: „Tapasztalataink szerint a természetvédelmi őrszolgálatok tagjai komoly szaktudással rendelkeznek, és alapos munkát végeznek, így számomra elfogadható az állásfoglalás."

Tóth Mária: „Igen, de, hogy biztosan azonosíthassuk a fészekrablót sok részlet sajnos nem ismert az ügyben."

Mit lehet tudni arról, hogy a rétisas költések hány százalékban sikeresek? Előfordult már korábban is hasonló eset?

Horváth Márton: „Rétisasok esetében a költések mintegy egynegyede meghiúsulhat különböző okokból. Nem gyakori eset egy ilyen nagy termetű madár esetében a fészkek ragadozó általi kifosztása, de azért valószínűleg minden évben előfordul, akkor is ha esetleg nem tudunk róla."

Tihanyi Gábor: „Az általunk ellenőrzött pároknál (napjainkra 25-30 pár a HNPI működési területén) az utóbbi 10 évben a költések átlag 70-80%-a sikeres. Minden évben van néhány pár, melynek tönkremegy a költése. Rétisasnál nem emlékszem, hogy bizonyítottan tönkrement volna nyest miatt a költés, viszont a költés meghiúsulásának oka legtöbbször nem állapítható meg. Más fajoknál - mint pl.: kék vércséknél - a nyest predációja közismert és több tájegységünkben is előfordult az elmúlt években."

Aki látott rétisast közelről, és tudja, milyen hatalmas madár, az nehezen tudja elképzelni, hogy milyen Magyarországon honos - ennek megfelelően kistestű - ragadozó meri egyáltalán megközelíteni a sasfészket, a támadásról már nem is beszélve? Mennyire képesek ezek a madarak éjszaka, sötétben megvédeni a fiókáikat?

Horváth Márton: „A nyestek gyakran a fészekanyagon átfúrva is kirabolhatják a ragadozómadarak tojását, amelyek hiába nagyobb testűek, egy alulról érkező éjszakai támadás esetén nagy valószínűséggel elhagyják a fészket. Személyesen egy esetben voltam olyan rétisas-fészeknél amelyet nyest foszthatott ki, amit a nyomok (ürülék a fészekben) mellett az támasztott alá, hogy az eset után meg is tudtunk figyelni a fészeknél. De a nyest mellett például a sasokhoz hasonló testméretű uhu támadása sem zárható, ki amelynek szinte valamennyi európai nappali ragadozómadár szerepel a tápláléklistáján, mivel éjszaka hatalmas előnyben van velük szemben, ráadásul táplálék konkurensei is ezek a fajok."

Tihanyi Gábor: „Ezt nem tudjuk, mert Magyarországon ilyen tapasztalatok a szabad természetből - tudomásom szerint - még nem állnak rendelkezésre. A kamera telepítésekor annak érdekében, hogy ne zavarjuk a madarakat úgy döntöttünk, hogy kikapcsoljuk az infrát. A sasok költése a prioritás, a közvetítés csak a második helyen lehet. Azóta tudomásunkra jutott, hogy az USA-ban több fehérfejű rétisas (Haliaeetus lecocephalus) fészeknél működik infrás kamera is és látszólag semmilyen zavarást nem jelent, a költések sikeresek."

Csorba Gábor: „Nappali ragadozóként ez a képességük éjjel összemérhetetlenül gyengébb."

Tóth Mária: „A nappal aktív állatok éjjeli pihenésük során ugyan részlegesen éberek, de mindenképpen nehezebben tájékozódnak, könnyebben megriadnak. Amennyiben sas szülők éjjel nem maradnak a fészken, vélhetően azt nem is tudják megvédeni.”

Stodulka Gábor: „Egy alapvetően nappali életmódot folytató ragadozó és egy éjszakai életmódhoz alkalmazkodott vetélytársa közötti harc kimenetelét nem elsősorban a testméret határozza meg. Kiszolgáltatott helyzetben, amikor épp a küzdelemben fontos érzékelésben kerül hátrányba, érthető a menekülés az első ránézésre erősebb fél részéről."

A természetvédelmi őrök nem találtak sastól származó vért, se tollakat, se testmaradványokat. Milyen ragadozóra vall a nyomok hiánya?

Tihanyi Gábor: „Ilyen esetben szakmailag héja, uhu, nyest vagy nyuszt jöhetett szóba első ránézésre. A fiókák még nagyon kicsik voltak, így a szülő folyamatosan mellettük volt, ezért a héja - mint nappali ragadozó - támadását kizártuk. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy éjjel tűntek el a kicsik. Uhu - ismereteink szerint - nem él a környéken, pláne nem fészkel. Talán 3-4 megfigyelési adata van a Hortobágyról összesen. A nyest és a nyuszt él a területen. Előbbi jóval gyakoribb, bár az utóbbi is elő-előkerül. Mindkettő jól mászik fára, lombkoronában - fáról fára - ugrani is képes, vérmes ragadozó. Ezek valamelyike a legvalószínűbb elkövető."

Csorba Gábor: „Olyanra, amelyik elvitte a fiókákat, és nem helyben fogyasztotta el - bármelyik ragadozó ezt tette volna az adott helyzetben.”

Tóth Mária: „A nyest ugyan potenciális fészekrabló, de három fiókát élve valószínűleg nem tud elvinni nyomok nélkül, vérnyomok, tollak maradtak volna az elejtés után. Emellett a nyest leginkább a tojás-rablás mestere, azt néha helyben elfogyasztja, de nyomtalanul el is tudja vinni (még a tyúktojást is, épen!). Szóval nyilván nem zárható ki a nyest, de más ragadozó (pl. bagoly) szerintem valószínűbb."

Horváth Márton: „Bármilyen ragadozó is volt valószínűleg egyben vihette el a fiókákat, és feltételezhetően az utódait táplálhatta vele."

Stodulka Gábor: „Véleményem szerint ez egy éjszakai ragadozó madárra utal, de a nyesteknél is gyakori, hogy a megszerzett táplálékot magukkal viszik, és csak távolabb fogyasztják el. Azt már saját szememmel is láttam, hogy egy nyest tojást rabolt egy fán levő fészekből, és csak lent a földön ette meg."

Sokan azt feltételezik, hogy a fiókák nem pusztultak el, hanem az állatcsempészek kezei közé kerültek. Létezik olyan, hogy sasfióka-kereskedelem? És ha igen, kik és milyen célra keresnek ilyen madarakat?

Horváth Márton: „Szerencsére az elmúlt három évtizedben nagyon ritkává vált a fiókák kereskedelme, mivel nagyon nagy a lebukás veszélye és komolyak a büntetések (több évig terjedő börtönbüntetés), és nincs rá felvevő piac sem. Az elmúlt 15 évben mindössze három esetről tudunk, amikor sasfiókákat elraboltak, viszont minden ilyen esetben egyértelmű nyomai vannak annak, ha valaki megmássza a fészket, így ez kizárható."

Tihanyi Gábor: „Magyarországon elsősorban korábban létezett és nem is kimondottan sasok kapcsán. Ez olyan fajok esetében lehetett releváns, melyek - adottságaik és életmódjuk miatt - solymászati célra szóba jöhetnek. Amennyire tudom, a rétisas nem ilyen faj, hiszen nagymértékben fogyaszt tetemeket, valamint fő táplálékai közé a hal, a teknős és a vízi szárnyasok tartoznak. Főleg sólymok fészekaljainak kirablásáról szólnak a korabeli leírások. A sasok közül a szirti sas az a madárfaj a Nyugat-Palearktiszban, amely solymászatra alkalmas, a rétisas nem igazán az."

Stodulka Gábor: „Vannak olyan országok, ahol komoly kereslet van ragadozó madarak iránt, de Magyarországon szerencsére már elég súlyos büntetés szabható ki az ilyen természetkárosításért ahhoz, hogy elvegye a kedvét ettől a bűnözőknek."

Az élő közvetítés révén többen tudtak a fészekről, mint eddig bármikor. Ön szerint ez előnyösen vagy hátrányosan befolyásolja a madarak költését?

Tihanyi Gábor: „Mivel a fészek helyét soha nem közöltük, ez nem kapott nyilvánosságot. A madarak költése szempontjából a bekamerázás indifferens volt, bár meg kell jegyeznem, hogy egy esetleges szélvihar esetén a fészekből kipottyanó fióka életét megmentheti a kamera által közvetített kép, hiszen azonnal a helyszínre menve be tudunk avatkozni! Emellett a ritka madarak mindennapjaiba történő bepillantás lehetősége szerintem újabb híveket szerzett a madárvédelem, természetvédelem ügyének."

Csorba Gábor: „Ha egy adott fészek esetében a kamera felhelyezése jelent is némi zavarást, hosszú távon - az élményeken, általános tájékoztatáson, szemléletformáláson keresztül - feltétlenül pozitív és hosszan tartó hatás van."

Horváth Márton: „Egyértelműen előnyösen hiszen olyan pillanatokba enged valós idejű bepillantást, amelyeket az átlagember sohasem láthat."

Tóth Mária: „A rejtett kamerás felvételek nélkülözhetetlen információkat nyújthatnak, a módszer már kifinomult annyira, hogy nem zavarja az állatok természetes viselkedését, így a költést sem."

Stodulka Gábor: „Védett fajoknál a bekamerázott fészkek helye nem publikus, a munkálatok során maximálisan figyelembe vesszük a természetvédelmi szakemberek utasításait, így a költést nem veszélyeztetjük. A nyilvánosság pedig a védett fajok megismerésén és elfogadásán keresztül pozitív hatást fejt ki, a bűncselekményeket is inkább megelőzi, mint serkenti."

Az élő közvetítés nézői közül többen látni véltek állatcsempészek jelenlétére utaló jeleket a felvételeken (fénycsíkok, stb.), mások a rendőrség bevonását hiányolják. Ön szerint elégséges volt a helyszínelő munka, nem kellett volna mást is tenni?

Tihanyi Gábor: „Véleményem szerint az adott természetvédelmi helyzetben a rendőrségi helyszínelés nem valószínű, hogy egyéb megállapításhoz vezethetne, hiszen mi - a mögöttünk lévő több, mint száz fióka gyűrűzése miatt - a mászás, a fészek megközelítése, technikai feltételek tekintetében pontosan tudjuk, hogy egy emberi cselekmény esetében milyen nyomok lennének."

Horváth Márton: „Teljes mértékben elégséges volt. Mi is, akárcsak valamennyi ténylegesen természetvédelemmel foglalkozó szakember hasonlóan járunk el minden ilyen esetben. Kizárt bármilyen összeesküvés elmélet, hiszen ezen ritka ragadozómadár-fajok felmérésében és védelmében mintegy 500 elhivatott természetvédő dolgozik, így semmi nem történhet rejtve a színfalak mögött."

Csorba Gábor: „Nem hinném, hogy a HNPI felkészült és szakértő kollégáinál többre lett volna képes a rendőrség egy ilyen speciális ismereteket igénylő helyzetben. Véleményem szerint kizárható az emberi károkozás, vaksötétben nincs ember, aki ezt az akciót külön fényforrás nélkül meg tudja csinálni, márpedig az látszott volna a felvételeken. Hazai kisragadozóink közül a nyest, nyuszt természetes módon zsákmányol madárfészkekből (ez közhely), és ismertek külföldi adatok, hogy kisragadozók, felfedezvén egy nagytestű madár fészkét (vagy fészektelepét), potenciálisan jelentős mennyiségű táplálékkal, visszajárnak ugyanazon helyre."

Stodulka Gábor: „A rendőrség bevonása egy bűncselekmény alapos gyanúja esetén indokolt, ebben a helyszínt átvizsgáló természetvédelmi őrök hoznak döntést a látottak alapján. Most nem láttak semmi olyat, ami ezt indokolta volna."

Tóth Mária: „Szőrszálakat, szőrcsomókat kerestem volna, melyek alapján esetleg meghatározható a ragadozó emlős."

Mit lehetne tenni azért, hogy a jövőben a sasfiókák biztonságban felnevelkedjenek, és hogy el lehessen kerülni a hasonló eseteket? Milyen szerepet játszik ebben az élő közvetítés, miben lehet fejleszteni a jelenlegi rendszert?

Tihanyi Gábor: „Tudomásul kell venni, hogy a természetben nem minden világot látott élőlény éri meg az ivarérett kort, tehát mindig lesznek tönkrement költések!
A bekamerázott fészek fájának törzsére egy fém gallért szeretnénk feltenni, mely megakadályozza a földről a fatörzsön történő felmászását a menyétféle ragadozóknak. Gondolkozunk rajta, hogy a következő szezon előtt lecseréljük a kamerát és infra segédfényt is igénybe veszünk."

Tóth Mária: „Mivel mind a ragadozók, mind a rablók veszélyeztethetik a sasok fiókáit, így a szigorú ellenőrzésen kívül a megelőzés is fontos lenne a későbbiekben:

- pl. a megközelíthetőség megnehezítése a talajszint felől (rácsok, drótok, ágak)

- szőrcsapda, nyomcsapda, melyek segíthetnek a próbálkozók azonosításában!

- fontos, hogy a felvételen ne látszódjon olyan táji részlet, jellegzetes fa, mely alapján a területet be lehet azonosítani.

- érdemes lenne egy az éjszakai felvételek megoldása is."

Horváth Márton: „Semmilyen módon nem lehet a hasonló természetes baleseteket elkerülni egy zárt erdőben költő fajnál. Ritkán megesnek ilyenek, de ez nem befolyásolja a faj túlélését, majd a következő évben remélhetőleg ismét sikeresen költenek. Természetesen ha éjszakai felvételeket is tud készíteni a kamera az segít rekonstruálni az eseményeket, de a fiókák megmentésére akkor sem lett volna lehetőség."

Stodulka Gábor: „A fészek környékén a talajszintet is megfigyelő kamera egy bűncselekmény elkövetőinek azonosításában segítséget nyújthat, a kamerák felszerelésekor a faágakat el lehetne látni olyan szerkezettel, ami megakadályozhatja a nyestek feljutását, de ez komoly beavatkozás a természet rendjébe, a védett fajok jelenlegi helyzete ezt nem indokolja."

Csorba Gábor: „Az, hogy madárfészkek pusztulnak el, természetes dolog, képtelenség minden fészket megvédeni."

Az esetet követően két héttel a szintén Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén levő, éjszakai felvételre is képes kamerával felszerelt parlagisas-fészekben, az oda beköltöző vörös vércsék első tojását bizonyítottan egy nyest vitte el.

Letölthető fotók a nyest támadásról a vörös vércse fészekben:

plus.google.com/u/0/photos/100677829433220468353/albums/6000560417412254977?cfem=1

Videó a nyest támadásáról a vörös vércse fészekben:

http://www.ustream.tv/recorded/45946628/theater

 

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely