A Hortobágy és Nagykunság természetvédelmi tájegységek vizes élőhelyeinek természetvédelmi célú helyreállítása 

A projekt adatai

KEHOP-4.1.0-15-2016-00018

A projekt kezdő időpontja: 2016. július 1.

A projekt fizikai befejezésének időpontja: 2022. június 30.

A projekt összköltségvetése: 947 389 650 Ft       

Összefoglaló

A kisvízterek, vagy ún. „wetlandek” természetvédelmi, ökológiai szerepe felbecsülhetetlen. Értékük a folyószabályozások előtti tájkép maradékainak őrzésében, azok egyedi flóra és fauna elemeiben rejlik, de kicsit nagyobb léptékben a klímaváltozás elleni küzdelemben is rendkívül fontosak. Egyrészt mikroklimatikus hatásuk (nagyon leegyszerűsítve hűtik a közvetlen környezetüket, illetve a hőingadozást csökkentik), másrészt hatalmas szénmegkötő képességük révén, mely több mint kétszerese a gyepeknek és erdőknek. Kisvízterek közé soroljuk többek között a szikes tavakat, szikes mocsarakat, buckaközi laposokat, láp- és mocsárréteket, ártéri- és mentett oldali holtmedreket.Mint víztől függő élőhelyek, fennmaradásukat elsősorban vízellátottságuk határozza meg. Számuk a folyószabályozásnak és a napjainkban is sajnos jelen lévő helytelen vízkormányzási gyakorlatoknak (jellemzően belvízlevezetéseknek) köszönhetően drasztikus mértékben lecsökkent, a fennmaradó élőhelyek ökológiai állapota pedig erősen leromlott. A Hortobágy és a Nagykunság a folyószabályozások előtt egy hatalmas kiterjedésű árterület volt. A felszínen kanyargó egykori medrek nyomvonala légifelvételeken mai napig jól kivehető. Csapadékos években ezekben a medrekben szabad szemmel alig érzékelhető áramlások zajlanak, hiszen alig néhány centiméter szintkülönbség van akár több száz méter hosszan is. Ezek a felszíni vízmozgások és egyáltalán a víz rövidebb vagy tartósabb jelenléte a hortobágyi és nagykunsági puszta ökológiájának egyik fontos mozgatórugója. A csapadék mennyiségére sajnos nincs ráhatásunk, annak megtartására bizonyos mértékben azonban igen.

A projekthelyszínek többségének esetében kisebb vízvisszatartásokat kezdeményeztünk a megjelenő vizek visszatartásához, így a természetközeli állapotú vizes élőhelyek fenntartásához, javításához szükséges vízkormányzás feltételeinek megvalósításához. Néhány helyszín esetén nagyobb volumenű műtárgyépítés, újjáépítés vagy felújítás történt. Egyidejűleg az időlegesen vízjárta területeken az átjárás biztosítását értük el, hogy az ideiglenes nyomvonalakon okozta gyepfelszín sérüléseket elkerülhessük, a vízjárások medreiben a víz természetes mozgását akadályozó nyomvonalakat kiválthassuk. Így a hasznosítási célból szükséges műveletek (pl. legeltetés, takarmányszállítás) és a természetvédelmi kezelés infrastrukturális feltételei biztosítottak az adott év vizes periódusaiban is.

A projekt megvalósulás során is érzékeltük, hogy mennyire időszerű és indokolt a tevékenységünk. Az elmúlt száz évben példátlan szárazság tapasztalható a projekt (kvázi az egész ország) területén, így sokszorozódik a beavatkozások szükségessége. A vízvisszatartások, vízkormányzások által érintett területek kimagasló természetvédelmi értékű (az Európai Unió területén is ritka, unikális értékes képviselő) élőhely típusokat hordoznak, melyek javításával, az élőhelyek degradációjának csökkentésével, visszafordításával számos védett és fokozottan védett faj hosszú távú megőrzését biztosíthatjuk, illetve a terület aktív természetvédelmi kezelését is folytathatjuk.

A projekt célfajai közül kiemelhető a fokozottan védett piroslábú cankó (Tringa totanus) és gólyatöcs (Himantopus himantopus), a védett nagy kócsag (Egretta alba), a mocsári teknős (Emys orbicularis), míg a védett kétéltű fajaink közül a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus). A vizes élőhelyekhez kötődő védett növényfajaink közül pedig többek között például a védett kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) védelmét tűzte ki célul a projekt.

Eredmények

A 21 projekthelyszínen megvalósult beruházások során találkoztunk előre nem látott műszaki kihívásokkal, a világjárvány miatti korlátozások hatásai itt is érezhetőek voltak. Egyrészt a kommunikációban volt szükség alternatív megoldásokra, mivel a személyes találkozókat háttérbe kellett szorítani, illetve a nélkülözhetetlen terepi egyeztetések szervezését is nehezebbé tette. Másrészt sok műtárgy esetén okozott kihívást a nyersanyagok, fém- és betonelemek beszerzése, mivel erre az iparágra is hatással bírt a járvány, de végül orvosolhatóak voltak a problémák.Így egy olyan élőhely láncolatot sikerült alkotni a Hortobágy északi részeitől a Nagykunságig, mintegy 40 km-t átölelve, több mint 1200 hektáron, mely a vízháztartási viszonyaiban kedvezőbb feltételeket kínál a természeti értékek számára, mint korábbi állapotában.

Ökológiai alaptétel hogy a fajok védelmét leghatékonyabban az élőhely védelmén keresztül lehet elérni. Amennyiben biztosítjuk a megfelelő élőhelyi körülményeket a fajok számára úgy azok adott helyszínen továbbra is fenntarthatóak. A kisvizes élőhelyek esetében a legfontosabb ilyen élőhelyi körülmény (limitáló fakor) értelemszerűen a víz mennyisége, illetve a víz területen történő megmaradásának ideje. A megvalósult projekt esetében ennek az időszaknak a természetvédelmi célú optimalizálása, biztosítása volt a cél, mely a lehető legkisebb külső energia befektetéssel a természeteshez hasonló vízmozgásokat biztosít, illetve az élőhelyek a lehető legjobb természetességi állapotba kerülnek.Egyes műtárgyaknál csak átépítésre volt szükség, mert voltak használható részei, míg másoknál teljes újjáépítést kellett eszközölni a műszaki előtanulmányok, állapotfelméréseket követően. Több új műtárgyat is létesítettünk új helyszíneken, amik a vízkormányzást teszik lehetővé kontrollálható formában. Nagy kihívást jelentett az Öregtavak vízellátását biztosító tápcsatorna haszonállatok által letaposott rézsűjének helyreállítása, illetve egy nagy méretű műtárgy beépítése, mivel a csatorna funkcióját egy ideiglenes ún. „bypass” csatorna kialakításával kellett kiváltani a rekonstrukció és az építés idejére, de sikerrel vettük ezt az akadályt is.

A projekt során végül a 21 projekthelyszínen 81 műtárgy felújítása, építése, átépítése vagy javítása valósult meg, továbbá 2100 m földcsatorna iszaptalanítás/kotrás és közel 5500 m földmű építés/helyreállítás történt meg.

Érintett helyszínek, beavatkozások:

1. Újszentmargita, Petenye-ér, Ökör-kúti-legelő és Dögös-lapos elnevezésű vizes élőhelyek vízellátása
2. Újszentmargita, Dinnyés-lapos elnevezésű vizes élőhely vízellátása
3. Tiszacsege, Kecskés, Boca-lapos elnevezésű vizes élőhely vízellátása
4. Tiszacsege, Rókás elnevezésű vizes élőhely vízellátása
5. Tiszacsege, Kecskés, Kunrókási-legelő térségében lévő vizes élőhelyek vízellátása
6. Hortobágy, Máta, Rács-fok elnevezésű vizes élőhely vízellátása
7. Hortobágy, Máta, Rácz-laposi lecsapoló elnevezésű vizes élőhely vízellátása
8. Hortobágy, Ökör-föld, Bogárzó elnevezésű vizes élőhely vízellátása
9. Nagyhegyes, Gyilkos-lapos elnevezésű vizes élőhely vízellátása
10. Nádudvar, Szelencés, Nagyág-ér elnevezésű vizes élőhely vízellátása
11. Nádudvar, Szelencés, Sebes-ér elnevezésű vizes élőhely vízellátása
12. Nagyiván, Kásahát elnevezésű vizes élőhely vízellátása
13. Püspökladány, Ágota-pusztai vizes élőhelyek vízellátása
14. Balmazújváros, Fecske-réthez kapcsolódó időszakosan vízjárta területeken történő átjárás biztosítása
15. Balmazújváros, Nyírő-réthez kapcsolódó időszakosan vízjárta területeken történő átjárás biztosítása
16. Nagyhegyes, Szálka-ér elnevezésű időszakosan vízjárta területen történő átjárás biztosítása
17. Hortobágy-Nagyhegyes, Ökör-földhöz kapcsolódó időszakosan vízjárta területeken történő átjárás biztosítása
18. Hajdúszoboszló-Nádudvar, Angyalháza és Szelencés-pusztán található időszakosan vízjárta területeken történő átjárás biztosítása
19. Nádudvar, Sulymos, Kardos-ér elnevezésű időszakosan vízjárta területen történő átjárás biztosítása
20. Nádudvar, Őzesi-ér elnevezésű időszakosan vízjárta területen történő átjárás biztosítása
21. Kunmadaras, Füves-ér elnevezésű időszakosan vízjárta területen történő átjárás biztosítása