A Nyírség - Szatmár - Bereg Tájegység

Tájegységünk azokat az. országos jelentőségű védett természeti területeket foglalja magában, melyek az Alföld ÉK-i részére esnek. Feladata, hogy megóvja a vidék élővilága mellett annak geológiai és tájképi értékeit, továbbá egyes kultúrtörténeti emlékeit.

Kiterjedése közigazgatási szempontból megközelítően Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területét fedi le, tájföldrajzi besorolását tekintve több közép- és kistájat ill. tájtípust is érint.

Az ártéri síkságok tájtípusába az Alföld legalacsonyabb, a szabályozások előtt még folyóvíz formálta területei tartoznak.  Tájegységünkben ezt a tájtípust a Felső-Tisza-vidék ide eső kistájai  képviselik, úgymint a Szatmári-sík, a Beregi-sík és a Rétköz. Alacsony és magas ártéri szintekre tagolódó felszínükön az életközösségek szerveződésben a vidéket egykor rendszeresen látogató áradásoknak és a pangó vizek nagy arányú jelenlétének volt kiemelkedő szerepe.

A hajdani folyóárterek élővilága legszebben a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet, a Tiszadobi Ártér ill. a Tiszatelek-Tiszaberceli Ártér Természetvédelmi Terület egyes részein maradt fenn.

A Beregi-sík elhagyott folyómedrekkel szabdalt felszínéből két aprócska vulkáni szigethegység emelkedik ki. Míg a tarpai Nagy-hegy a tájvédelmi körzet részét képezi, a Barabás község határában elterülő romvulkán Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület néven önálló természetvédelmi területet alkot.

A Szatmári-síkon a Kende-kúria és annak vadregényes, angol stílusú tájképi kertje mint  Cégénydányádi Park Természetvédelmi Terület kapott védettséget.

A futóhomokos hordalékkúp-síkságok tájtípusához tartozó Nyírség területén a homok legelőször sok ezer évvel ezelőtt, a folyóvízi felszínformálás megszűnését követően lendült mozgásba. Legutoljára pedig néhány száz éve, a homoki tölgyesek kiirtásának, valamint a kellőképpen át nem gondolt legeltetésnek az eredményeként.

A változatos nyírségi táj természetvédelmi szempontból kiemelkedő értékeit további védett területek őrzik: a Baktalórántházi-erdő Természetvédelmi Terület, a Bátorligeti-legelő Természetvédelmi Terület, a Bátorligeti ősláp Természetvédelmi Terület, a Fényi-erdő Természetvédelmi Terület, a Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület, a Tiszavasvári Fehér-szik Természetvédelmi Terület és a Vajai-tó Természetvédelmi Terület.

A tájegységen belül az országos jelentőségű természetvédelmi területek sorába tartozik  számos kisebb kiterjedésű „ex lege” védett láp és szikes tó is, míg a Tisza folyó Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó hullámtere nemzetközi jelentőségű vadvízként kiemelten óvja a vízimadarak élőhelyeit.

Az Európai Unió Madárvédelmi ill. Élőhelyvédelmi Irányelve alapján lehatárolt Natura 2000 hálózat jelentős részben átfed a többi védettségi kategória kijelölésével.

Élőhely-és fajvédelmi tevékenységek a tájegység területén:

• a fehér gólyák költési sikerének nyomon követése, a problémás villanyoszlopok és egyéb, madarakat veszélyeztető áramszolgáltatói infrastruktúra felderítése, fészektartók kihelyezése

• a fekete gólyák költési sikerének nyomon követése, az ismert fészkelőhelyeken a költések zavartalanságának biztosítása

• a harisok területfoglalásának feltérképezése az éneklő hímek jelenléte alapján, a kaszálások térbeli és időbeli korlátozása a költőhelyeken

• a sziki kocsordos foltok felmérése, a kaszálások térbeli és időbeli korlátozása a nagy sziki bagoly állományának fennmaradása érdekében

•  fészektálcák, odúk, költőládák kihelyezése a vércsék, baglyok, denevérek számára

• láprétek, fás legelők, erdei és vizes élőhelyek kezelése

Védett természeti értékek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében