Közép - Tisza - Jászság Tájegység

Közép - Tisza - Jászság Tájegység

 

5000 Szolnok, Rezeda u. 20.
Tel.: +36 30 523 9963
E-mail: kozeptisza@hnp.hu

Ügyfélfogadás: előzetes telefonos bejelentkezéssel Hétfő és Csütörtök

A tájegység Jász-Nagykun-Szolnok Megye nyugati felében a Jászságot, a Közép-Tisza-vidék Kisköre-Csongrád közötti részét, a Tiszazugot és a Nagykunság nyugati részén fekvő települések külterületét fedi le. A terület peremrészein elsősorban a szomszédos megyékből átnyúló országos jelentőségű védett természeti területeken a természetvédelmi kezelő, az illető megyében illetékes nemzeti park igazgatóság. Ennek megfelelően a déli határ mentén, a Hortobágy-Berettyó, Hármas-Körös hullámterén és azok mentett árterének egyes részein a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Tiszasas külterületén a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a nyugati és az észak-nyugati határok mentén a Jászkarajenői pusztákon és a Tápió-Hajta vidéken a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, míg az észak-keleti határok mentén, Jászivány külterületén a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság látja el a természetvédelmi kezelési feladatokat.

A tájegységben a legnagyobb kiterjedésű országos védettségű terület a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet, ami elsősorban a Tisza hullámterére terjed ki a Kisköre és Tiszaug közötti folyószakaszon. A Közép-Tisza-vidék számos egyedi és kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű értékeinek megóvása érdekében a tájvédelmi körzet tervezett bővítése felöleli a Csongrádig terjedő hullámteret és a mentett ártéren megmaradt gyep és mocsár jellegű területeket. A tájvédelmi körzet határain belül három fokozottan védett rész is található, amelyeket eredetileg a gémtelepek szigorú védelme érdekében hozták létre. Ezek a területek a Pélyi madárrezervátum, valamint az Óballai és a Vezsenyi fokozottan védett területek. A Tisza védett hullámterében négy ún. szentély holtág van (Kovácsi-Holt-Tisza, Szórói-Holt-Tisza, Csatló-Holt-Tisza és a Gói-tó), amelyek mindenekelőtt a mocsári és állóvizekre jellemző életközösségek maradványainak megmaradást segítik. Jelentős országosan védett természeti terület még a Tiszakürti Arborétum Természetvédelmi Terület, ami a botanikai gyűjteményes kert funkció mellett, a természetes flóra és fauna jelentős menedékének is számít.

A számos helyi jelentőségű védett természeti terület közül a legjelentősebbek Jásztelekhez tartozó Pusztamizsei Holt-Zagyva, a Jászberény-Jászfelsőszentgyörgy közötti Zagyva-ártér, Szolnokon az egykori Tüdőkórház parkja és a Csépai-fertő.

A törvény erejénél fogva védett területek közül szikes tavak főként a Tiszazugban találhatók: Cserkei-fertő (Cserkeszőlő), Csépai-fertő (Csépa), Csukati-lapos, (Kunszentmárton), Ér-halmi-legelő (Tiszaföldvár), Göböly-járás (Cserkeszőlő), Hangácsi-lapos (Tiszainoka), Homokréti-lapos (Tiszaug), Kékes-lapos (Kunszentmárton), Lápi-legelő (Tiszasas). Lápok a Tiszazugban és a Jászságban egyaránt vannak: Csukás-fertő (Tiszakürt), Kutykó (Tiszasas), Varrók-széke (Jászboldogháza), László-tanyai láprét (Jászberény), Székes-ér menti láp (Pusztamonostor), Nagyménesjárás laposa (Újszász).

Az értékes fajok és azok élőhelyeinek védelmét az európai közösségi természetvédelmi rendeltetésű területek hálózata is segíti, amelyek a tájegységben jórészt fedésben vannak más országos és helyi védettségű területekkel. A Tiszát, mint ökológia folyosót magába foglaló Közép-Tisza (HUHN20015) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és a Közép-Tisza (HUHN10004) különleges madárvédelmi területek mellett főleg a Tiszazugban és a Jászságban vannak jelentős egyéb Natura 2000 területek. Ezek a Mezőtúri Szandazugi-legelő (HUHN20149), Kunszentmártoni Bábockai-legelő (HUHN20152), Szelevényi Tó-köz (HUHN20153), Csépa-szelevényi gyepek (HUHN20154), Cserkei Nagy-fertő (HUHN20155), Tiszasasi Láp-legelő (HUHN20156), Tiszaugi Körtvélyes és Bokros (HUHN20157), Tiszakürt-tiszainokai gyepek (HUHN20158), az Alsó-Zagyva (HUHN20089), Újszász-Jászboldogházi gyepek (HUHN20081), Borsóhalmi-legelő (HUHN20076), Jászsági Zagyva-ártér (HUHN20078), Pusztamizsei-erdő (HUHN20079), Alattyáni Berki-erdő (HUHN20074), Újszász-Jászboldogházi gyepek (HUHN20081), illetve Jászapáti-Jászkiséri szikesek (HUHN20085),és Jászárokszállási szikesek (HUHN20073) és a Jászdózsai Pap-erdő (HUHN20044) és mint különleges madárvédelmi terület a Jászság (HUHN10005).

A vidék tájtörténetében kulcsfontosságúak a Tisza itteni mellékvizei, amelyek mindegyikének torkolata a jobb oldali ártéren van. Jelentős vízfolyások az északról délnek haladva a Hanyi, Millér, a Zagyva és ennek mellékfolyói a Tarna, Hajta és Tápió, a Gerje (Gerje-Perje-csatorna), Körös-ér, Hármas-Körös és az abba ömlő Berettyó (Horobágy-Berettyó).

A jellegzetes síkvidéki térségben, a mai napig tartó vízrendezések során kialakult másodlagos táj jellegzetes alacsony és magasártéri élőhelyei jellemzők. A kedvezőbb talajadottságú, ármentesített területeket mára jórészt szántóföldi művelésbe vonták, illetve ültetvény jellegű faállományok létesültek rajtuk. Főleg a nagyobb települések övezetében mind nagyobb területek vesznek el az ipari zónák kiterjesztésével.

Az intenzív tájhasználat ellenére még mindig viszonylag jelentős a térségre jellemző természeti területek, illetve élőhelyek jelenléte, úgy a folyók hullámterében, mint azokon kívül. A jellegzetes ártéri rétek mellett a viszonylag nagy területeken találunk mozaikos szerkezetű gyepfoltokat. Kiemelt jelentőségük van a szikes pusztáknak, de magas fekvésű mezsgyéken, egykori magaspartok mentén löszgyepek maradványaival, a Tiszazugban és a Jászságban pedig homoki gyepek maradványaival is találkozhatunk. A térség természetes erdősültsége meglehetősen kisfokú. A kisebb-nagyobb régebben telepített, és viszonylag jó természetességű keményfa, főleg kocsányos tölgyállományok mellett, nagy a jelentőségük a Jászságban és a Tiszakürti Arborétum régi törzsterületén megmaradt a természetes eredetű keményfás ligeterdőknek. A Tisza és a Zagyva hullámterében jelentős területet borítanak természetes eredetű fűz-nyár ártéri erdők.

A tájegységben az ökológiai rendszerek meghatározó elemei a folyók, vagyis az egymással interakcióban lévő víztest és a meder, valamint azok élő rendszerei. A számos veszélyeztető tényező (szennyezések, mederkotrás, kövezés stb.) mellett Tisza és mellékvizeinek élővilága, a korábbi nagy átalakításokkal összehasonlítva, jelenleg viszonylag kis mértékben függ az ártéren ható antropogén folyamatoktól. Főleg a Tisza egyes szakaszain figyelhetők meg a folyó tájformáló munkája nyomán kialakuló természetes geomorfológiai elemek (zátonyok, homokstrandok, morotvák, szakadópartok, kanyarulatok stb.), amelyek egyben egyedi, jellegzetes élőhelyek is. Jellegzetes és természetvédelmi szempontból is kiemelkedő természeti értékek a folyami kagyló, tompa folyamkagyló, sárgás szitakötő és a tiszavirág, valamint számos értékes halfaj, közöttük a fokozottan védett magyar bucóval. A folyók gyér növényzetű vagy teljesen növényzetmentes partja, amely változó szélességben a part menti galériaerdő és a víz között húzódik, jellegzetes növénytársulásoknak az élőhelye, s emellett, értékes fajokat magukba foglaló egyedi ízeltlábú közösségek népesítik be.

 

A Közép-Tisza legdinamikusabban változó kanyarulata a Dobai-kanyar 

 

Az ártéren sokszor jelentős mértékben átalakított, a folyótól általában elzárt mocsár jellegű élőhelyek különböző változatai, ma is az Alföld kiemelkedően nagy fajgazdagságú életközösségeinek biztosítanak élőhelyet. Jelentősek a régi medrek maradványai és a szabályozások során levágott kanyarulatokban kialakult holtágak. A morotvák és holtágak feliszapolódott részein, a régi anyagnyerőkben is változatos mocsári életközösségek tenyésznek.

A mocsaras területeken az élőhelyi adottságtól függően gazdag madárvilág telepszik meg. Jelentős a tájegységben költő nagy kócsag párok száma, de egyre több a bütykös hattyú is. Vonulási időben a gémfélék, gólyák, récék és partimadarak nagy számban pihennek és táplálkoznak ezeken a területeken. Fontosak ezek az élőhelyek a kétéltűek és vízhez kötődő hüllőfajok (mocsári teknős, vízisikló) számára, de nem elhanyagolható a nagy természetvédelmi jelentőségű ízeltlábú fajok száma sem.

A korábban már említett jelentős számú szikes tó többségének a partján általában nem jellemző a vastag sólerakódástól fehérlő meder. Erős sókoncentrációt a változó vízborítottság mellett a Csépai-fertőn találunk. Ez a terület amellett, hogy értékes madárélőhely, egy sok száz évvel ezelőtti, ősi folyómederben alakult ki. A terület maradvány jellegét jelzi nagy számú, igen ritka, többnyire dél-kelet európai elterjedésű bogárfaj jelenléte, amelyek közül olyan is van (bordás pöfögőfutó), amely egyetlen recens adata a Kárpát-medencében innen ismert. Csapadékos periódusokban inkább a mocsárszerű jelleg jut kifejezésre, amit az időnként bekövetkező aszályos években a fokozatos kiszáradás vált fel.

 

A Csépai-fertő a gazdag madárvilág mellett, főleg annak keleti, erősen sós partján megmaradt halofil növényzet és páratlan gazdagságú ízeltlábú közösségek folytán a térség legértékesebb területének számít

 

A tájegység füves pusztái ugyanúgy, mint az Alföld más vidékein, főleg a mély fekvésű vízjárta területeken vagy másodlagosan elszikesedett talajokon fordulnak elő. Jellemző rájuk a mozaikos struktúra, ami az életfeltételek viszonylag nagy diverzitását teszi lehetővé. A mikrodomborzat változatosságának következtében a talajviszonyok kis területegységenként jelentősen különböznek. Ez utóbbi a növénytársulások összetételét éppen úgy meghatározza, mint a jellemző állatvilágét is. A szikes területeken uralkodó szélsőséges életfeltételek miatt jellegzetes élőviláguk sokfélesége is messze elmarad a jobb adottságú egyéb gyepekétől. A mozaikos szerkezetnek köszönhetően a tipikus faunaelemek mellett rendszeresen előfordulnak a kedvezőbb területrészekről bevándorló fajok is. A Jászságban és a Közép-Tisza mentén megmaradt sziki erdőspuszta jellegű foltokon jellemző sziki kocsordon fejlődik a térség egyik természetvédelmi tekintetben legjelentősebb lepkefaja a nagy szikibagolylepke. A jórészt felszántott, egykor kiterjed legelők mezsgyéjén megmaradt fasorokban, ligetekben főleg a Jászságban jelentős parlagi sas, kékvércse és szalakóta költőállomány van.

A folyók hullámterében és a gátakon kívüli ártér mélyebben fekvő, jó vízellátottságú területein, gyakran szikes talajokon kiterjedt ecsetpázsitos rétek vannak. Elsősorban kaszálórétként hasznosítják őket. Nedves években a mélyebb fekvésű tocsogós, zsombékos helyeken számos mocsári faj is megjelenik, amelyek aztán a nyári kiszáradással gyorsan el is tűnnek. Ilyen években, főleg a Tisza mentén olykor jelentős harisállomány telepszik meg. A Jászságban nemrég még több nagy goda pár is költött a zsombékosodó állományrészekben.

A homoki és löszgyepek, mint az Alföld legnagyobb dirverzitású sztyepptársulásai, apró foltokban maradtak már csak fenn. A Jászságban ezek az élőhelyek számos olyan növényfaj (macskahere, fekete kökörcsin) utolsó menedékei, melyek többsége ma már országosan is ritkának számít. A fajgazdag vegetációt nagyszámú értékes állatfaj kíséri, amelyek közül a különösen a hólyaghúzó fajok érdemelnek említést (óriás-, díszes és pompás nünüke, torzcsápú bogár stb.).

 

A tájegység legnagyobb egybefüggő gyepterülete a Borsóhalmi-legelő

 

A szabályozatlan alföldi folyók árterén egykor nyilván jóval kiterjedtebb tölgy-kőris-szil ligeterők foltjaiban a jellemző növény és állatvilág csak néhány helyen maradt meg. Ilyen például az Alattyán melletti Berki-erdő és a Jászdózsa melletti Paperdő. A gátakon belüli területekre inkább jellemző idős fűz-nyár állományokban jelentős a rétisas és fekete gólya költőpárok száma, de számos kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű madárfaj és denevérfaj is él bennük. Tisza és a Zagyva szélesebb hullámtéri szakaszain az őshonos erdők helyén sokfelé létesítettek tájidegen, intenzív művelésű faültetvényeket, amelyek amellett, hogy nem kedveznek a természetes élővilágnak, segítik a tájidegen gyomfajok nagyarányú elszaporodását és terjedését. A legértékesebb természetközeli erdők a kubikgödrök, övzátonyok és csatornák mentén maradtak meg. Tény azonban, hogy ezekben az egykori puhafás ligeterdőhöz hasonló szerkezetű faállományokban is sok az olyan nem őshonos elem, mint az amerikai kőris, zöldjuhar és a különböző nyárhibridek. Az elöregedő állományok természetes összeomlása az amerikai kőris és számos tájidegen liánfaj (amerikai vadszőlő, süntök) előrenyomulását eredményezi. Ez utóbbit némileg ellensúlyozza, hogy az árvizes időszakban jelentős területeken spontán jönnek létre természetszerű fűz-nyár újulatok. A hullámterek természetközeli faállományai kimagasló esztétikai értékük mellett nagyszámú veszélyeztetett zoológiai és botanikai természeti érték utolsó menedékei, ezért megőrzésük kiemelkedően fontos.

 

Nyomtatás
Érdekes tartalmak
Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet