
Tel.: (54) 415-919 |
A tájegység közigazgatásilag Hajdú-Bihar megye déli felén fekszik. Földrajzilag több kistájat is érint: a Bihari-sík vagy Kiskalota, a Berettyó-Kálló köze, az egykori Berettyó- és Körösök Sárrétje, mint a Nagy- és Kis- Sárrét, (északi rész), de benyúlik a Dél-Hajdúhátság és egy kicsiny részen az Érmelléki löszös hát is.
A tájegység 46 település közigazgatási határát fedi le.
Ártánd | Darvas | Konyár | Sárrétudvari |
Bakonszeg | Derecske | Körösszakál | Szentpéterszeg |
Báránd | Esztár | Körösszegapáti | Szerep |
Bedő | Földes | Magyarhomorog | Tépe |
Berekböszörmény | Furta | Mezőpeterd | Tetétlen |
Berettyóújfalu | Gáborján | Mezősas | Told |
Bihardancsháza | Hajdúszoboszló (dél) | Nagykereki | Újiráz |
Biharkeresztes | Hajdúszovát | Nagyrábé | Váncsod |
Biharnagybajom | Hencida | Pocsaj | Vekerd |
Bihartorda | Kaba | Püspökladány (dél) | Zsáka |
Bojt | Kismarja | Sáp | |
Csökmő | Komádi | Sáránd |
Igen nagy területen fekvő és jellemzően mozaikos elrendeződésű, különböző védettségi szintű területek alkotják.
A rendeletben kihirdetett országos jelentőségű védett természeti területek a következők:
Rendkívül nagy kiterjedésűek az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű (Natura-2000) területek:
Nagy számban találhatók az 1996. évi LIII. törvény erejénél fogva védett (ex-lege) kunhalmok, szikes tavak, földvárak és néhány láp is.
Hencidai Csere-erdő
Bihari legelő
A konyári Kerek-szík
A pocsaji Leányvár
A tájvédelmi körzet létesítéséről szóló rendelet szerint: „A védetté nyilvánítás célja a Körös-vidék részét képező sajátos természeti, táji és kulturális arculattal rendelkező kistáj értékeinek védelme. A terület földtani, hidrológiai értékei, az ősgyepek és az egykori természetes erdővegetáció maradványai változatos fajösszetételű növény- és állatvilág fennmaradását tették lehetővé. Különösen értékes a terület nemzetközi jelentőségű túzokállománya. A tájegység régészeti, kultúrtörténeti és néprajzi értékei ugyancsak megőrzésre és védelemre érdemesek.”
Az az egykori mocsárvilág megszűnte (lecsapolások, belvízmentesítések) után a legjellemzőbb élőhelyek a természetközeli állapotban megmaradt szikes gyepek, időszakos vízállások, nedves rétek, kisebb mocsárrétek lettek. A nagy kiterjedésű szikes legelőkön hagyományos legeltetéses állattartás és kaszálás folyik. Akad még néhány kisebb kiterjedésű, de természetes növényzetű erdőfolt is (sziki tölgyes, tölgy- kőris-szil ligeterdő). A gyepek közzé ékelődő löszhátakon ma már uralkodó a szántóföldi gazdálkodás szerepe. Vizes élőhelyekként ki kell emelni a Sebes-Körös magyarországi felső szakaszát, a Berettyót, az Ér csatornát és a Kállót, és még néhány jelentősebb vízfolyást melyek igen értékes és ritka fajok tömeges élőhelyei. Jelentősek még a belvízi vésztározók, nagyobb mocsarak, szikes tavak, élőhelyrekonstrukciók során helyreállított területek. Az egyéb vizes élőhelyek a lecsapoló csatornák miatt jellemzően hamar kiszáradnak.
A tájegység botanikai jelentőségét a mocsarak és száraz szikesek találkozása határozza meg. Nem elhanyagolható a kisebb löszfoltok és a természetes állapotú erdők aljnövényzete sem. Helyenként a hegyek közelsége is meghatározó. Egyes területeken (Pocsaji-láp, Hencidai Csere-erdő) rendkívüli fajgazdagság tapasztalható. Igen értékesek a jellemzően szikesekhez kötődő növényfajok jelentős állományai.
Kornistárnics
Magyar zergevirág
A változatos, mozaikos táj, kedvez az értékes rovar- és hüllőpopulációk fennmaradásának is. A kutatások még nem elégségesek, de rendszeresen új fajok kerülnek elő.
Egyes vízterekben a mocsári teknős és a lápi póc állománya kiemelendő a vöröshasú unka mellett.
Az agrárterületek közzé ékelődő nagy kiterjedésű gyepekhez köthető a térség nemzetközi viszonylatban is nagyon jelentős túzok és ragadozómadár állománya. A vízimadarak szempontjából költő-, szaporodó helyekként néhány nagyobb kiterjedésű, de már emberi közreműködéssel kialakított terület (vésztározók, élőhelyrehabilitációk) szerepelnek. Ősszel és tavasszal rendkívül nagy faj- és egyedszámban láthatók a vonuló fajok. A tájegység, két jelentős vízimadár gyülekezőhely a Hortobágy és Biharugra között fekszik.
Dürgő túzokkakas
Az emlősök közül a legeltetett gyepekhez köthető ürge és pusztai görény érdemel kiemelt figyelmet.
A Érmelléki löszplató szélén a terület földtani értékei és őslénytani anyaga is nemzetközi jelentőségűek.
A tájegység tehát jelentős természeti értéket őriz. A magyarországi jogszabályok által védett, vagy fokozottan védett, illetve értékes, kímélendő fajok mellett az Európai Unióban jelentős, úgynevezett jelölő fajok állománya is kimagasló. A szikesekhez köthető élőhelyek is kiemelt értéket képviselnek.
E területen 5 természetvédelmi őr teljesít szolgálatot, településhatárokhoz igazodó őrkerületekre osztva működési területét.
A természetvédelem és ezen belül a tájegység természetvédelmi őreinek legfontosabb feladata az élőhelyek és a természeti értékek megóvása, a területek természetvédelmi kezelésének biztosítása, helyreállítása, a régészeti lelőhelyek felügyeleti ellenőrzése és a hagyományos gazdálkodási módok ösztönzése. Feladatuk az érintett nagyszámú önkormányzattal, rendőrséggel, társhatóságokkal, vadgazdálkodókkal, helyi gazdálkodókkal és egyéb szervezettekkel való kapcsolattartás, együttműködés a hatósági ügyekben való részvétel is. Az őrszolgálat részt vesz a tájegységben zajló oktatási, kutatási, szemléletformálási tevékenységekben.
Halfaunisztikai felmérés a Berettyón
Fészekodúk kihelyezése
Legeltetés és szárzúzás
Lefoglalt hóvirágok Ártándon
Iskolai terepgyakorlat, Andaháza
Fajismeret
Múzeumok, kiállítások, látnivalók
Szállás, étkezés
Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek
Fejlesztések, projektek
Turista információ
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
4024 Debrecen, Sumen u. 2.
Telefon: +36 52 529 920
Mobil: +36 30 383 1612
E-mail: hnp@hnp.hu