Nagykunság Tájegység

A tájegység az Alföld keleti részén, a Közép-Tiszavidék középtájban helyezkedik el, szinte teljesen lefedi a Nagykunság kistáj területét. Kiterjedése 187.927 ha. A tájegységhez tartozó települések: Abádszalók,  Berekfürdő,  Egyek (részben),  Karcag, Kenderes , Kisköre (Tisza-tóra eső része), Kisújszállás , Kunhegyes , Kunmadaras,  Nagyiván, Nádudvar (részben ), Poroszló (Tisza-tóra eső része), Püspökladány (részben), Sarud (Tisza-tóra eső része), Tiszabábolna (Tisza-tóra eső része),Tiszaderzs, Tiszadorogma (részben), Tiszafüred, Tiszaigar, Tiszaörs, Tiszaszentimre, Tiszaszőlős, Tiszavalk (Tisza-tóra eső rész ), Tomajmonostora.

31.687 ha. országos jelentőségű védett természeti terület, 51.824 ha. különleges madárvédelmi terület és 51.013 ha. kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület található a tájegységben.

A Tisza-tó védett természeti területei, a Kunkápolnási-mocsár és az Egyek-pusztakócsi mocsarak a Ramsari egyezmény hatálya alá tartoznak.

Legfontosabb élőhely- és fajvédelmi tevékenységek a tájegység területén:

• Adatgyűjtés, monitoring munkák, védett és fokozottan védett fajok esetében a Tájegység működési területén. Szinkron számlálások. Értékes botanikai és zoológiai adatok gyűjtése nem védett fajok esetében is.
• Fészektérképezés. Földön fészkelő fajok esetében ( pl. túzok, székicsér ) védőzónák kijelölése, gazdálkodókkal kapcsolattartás, felvilágosítás.
• Mesterséges fészekodúk kihelyezése, karbantartása.
• Élőhely rehabilitációk.
• Mezőgazdasági munkák természetvédelmi szempontú irányítása, felügyelete.
• Saját vagyongazdálkodású területek természetvédelmi szempontú  kezelése és ellenőrzése.
• Invazív fajok visszaszorítása.

A folyószabályozásokat követően, a vizes élőhelyek visszaszorulásával hatalmas területek kerültek szántóföldi művelés alá. Az intenzíven művelt, fajszegény monokultúrák által uralt nagykunsági tájat kisebb-nagyobb gyepterületek, egykori vízfolyásokat jelző laposok, érmaradványok színesítik. Ezek a mozaikos jellegű területek szolgálnak otthonul számos fokozottan védett, értékes madárnak is, úgy mint a túzoknak (Otis tarda), a kerecsensólyomnak (Falco cherrug) és a parlagi sasnak (Aquila heliaca).

A térség legértékesebb élőhelyeit alkotó gyepterületek is számos fokozottan védett fajnak nyújtanak táplálkozó- és fészkelőhelyet, ide sorolható többek között a kék vércse (Falco vespertinus), a szalakóta (Coracias garrulus), az ugartyúk (Burhinus oedicnemus), a hamvas rétihéja (Circus pygargus) és az inváziószerűen megjelenő réti fülesbagoly (Asio flammeus) is. 

Kunmadarasi-puszta

A Nagykunság Tájegységben található halastavak hálózata, illetve a nagy kiterjedésű rizsföldrendszerek számos vízimadár fajnak nyújtanak pihenő-, táplálkozó- és fészkelőhelyet a természetes vizes élőhelyeken túl. Kiemelkedő a térség fészkelő és vonuló cigányréce (Aythya nyroca) állománya. Az őszi és tavaszi vonulási időszakban számos védett és fokozottan védett réce-, illetve lúdfaj keresi fel a Nagykunság vizes élőhelyeit. Külön említést érdemel a nagy lilik csapatokkal érkező vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) és kis lilik (Anser erythropus), melyek évről-évre egyre nagyobb számban jelennek meg térségben.

Vörösnyakú ludak

A Tisza-tavon, a nagyobb kiterjedésű mocsarakban, illetve az extenzíven művelt halastavakon, víztározókban több helyen alakultak ki vegyes gémtelepek, amelyek jelentősen növelik a térség biodiverzitását és természetvédelmi értékét. A nagyobb vizes élőhelyek közelében található őshonos, vagy telepített erdők fészkelője a fokozottan védett rétisas (Haliaeetus albicilla), a fekete gólya (Ciconia nigra), valamint a barna kánya (Milvus migrans).

A tájegység egyik kiemelendő madártani értéke a székicsér (Glareola pratincola), melynek  legjelentősebb hazai állománya jelenleg Kisújszállás és Karcag határában, a rizsföldrendszerek szomszédságában fekvő szántóterületeken fészkel. A másik kiemelkedő faj a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola), amely kizárólag a Kunkápolnási-mocsár térségében költött hazánkban.

Székicsér

Az állattartó telepek, egyházi épületek és a Nagykunságban is rohamosan pusztuló tanyavilág lakói a gyöngybagoly (Tyto alba) és a kuvik (Athene noctua).

Napjaink jellemző vizes élőhelyei a halastavak, csatornák, kisebb mocsármaradványok és rizstelepek. Ezen élőhelyeken számos védett növényfaj előfordul, mint például a lebegőhínár növényzet tagja a rucaöröm (Salvinia natans), de megemlítendő a négylevelű lóherére emlékeztető mételyfű (Marsilea quadrifolia) is. 

Mételyfű

A szikes puszták egyik legjellemzőbb és legkiterjedtebb élőhelye az ürmöspuszta. Az ürmöspusztákon szórványosan többfelé megtalálható a bennszülött és védett erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana).  A cickafarkos füves puszták kora tavasszal nyíló értékes, ritka növénye a pusztai tyúktaréj (Gagea szovitsii). Ágota-puszta és a Kunmadarasi-puszta cickafaros gyepjeiben több populációja ismert. Fontos megemlíteni a szikárszik (Petrosimonia sp.) nevű növényfajt, amely Kecskeri-puszta bárányparéjos vakszik nélküli padkás szikesén fordul elő. Zsombékos laposokban megtaláljuk a védett kisvirágú kakukktormát (Cardamine parviflora), buglyos boglárkát (Rannunculus polyphyllus), szíki boglárkát (Rannunculus lateriflorus) és az impozáns megjelenésű kisfészkű aszatot (Cirsium brachycephalum) is. 

Pusztai tyúktaréj

Korábban a nyílt sziki-és lösztölgyesek nagy kiterjedésben voltak jelen a tájban. Napjainkra csak néhány hírmondója maradt. Ilyen például a kisújszállási Öreg erdő, ahol még néhány idős kocsányos tölgy is megtalálható. A kocsordos-őszirózsás sziki magaskórós élőhelyek a korábbi erdőssztyepp meglétére utalnak.  Jellemző növényfajai a réti őszirózsa (Aster punctatus) és a sziki kocsord (Peucedanum officinale). Szórványosan gyepekben, mezsgyékben többfelé előfordulnak a Nagykunságban, ahol a sziki kocsordhoz kötődő tápnövény specialista nagy sziki bagolylepke (Gortyna borelii) is megtalálja életfeltételeit.

A jó minőségű csernozjom talajokon kialakult löszgyepek a szántóföldi gazdálkodás térnyerésével nagyon megfogyatkoztak. Főleg halmokon, mezsgyékben, valamint szikes pusztai környezetben kisebb-nagyobb kiterjedésben hátakon, padkatetőkön maradtak meg állományai. Értékes növényfajai közé tartozik a macskahere (Phlomis tuberosa), taréjos tarackbúza (Agropyron pectinatiforme), kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), szártalan csűdfű (Astragalus exscapus) , sztyeppcserjések hírmondója a törpemandula (Amygdalus nana). Megemlítendő továbbá a nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum) és a sáfrányos imola (Centaurea solstitialis) védett növényfajok, amelyeknek még jelentős állományai találhatóak a Nagykunságban.