Hortobágy Tájegység

A Hortobágy Tájegység (HTT) a Hortobágy kistáj keleti felét fedi le, azaz magában foglalja a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) keleti részét illetve csatlakozó nem védett területeket is, a pufferzónát is beleértve. A HNP hazánk első és legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkja, melyet az IUCN a II-es kategóriába sorol. A HTT területére esik a HNP-nek a Man and Biosphere Reserve (MAB) hálózatba tartozó keleti területegységei. Emellett a Tájegységnek a Ramsari Egyezmény alá tartozó területei a következők: Zám, Pente-zug, Angyalháza és Hortobágyi Halastó.

A tájegységben szolgálatot teljesítő őrök száma: 8 fő

A Tájegységnek a HNP területére eső részein a legfontosabb feladatok:

(1) A puszta jellegzetes természeti értékeinek védelme, illetve a Hortobágy sajátos pusztai tájképének, növény- és állatvilágának megőrzése

(2) A Hortobágy különleges madárvilága számára a háborítatlan fészkelés és vonulás feltételeinek megteremtése

(3) A kiveszőfélben lévő ősi magyar állatfajtáknak, a Hortobágy kulturális értékeinek, történelmi emlékeinek természetes körülmények között és hiteles formában történő megőrzése és bemutatása, tekintettel ezek kiemelkedő hazai és nemzetközi jelentőségére.

A Tájegység a következő települések külterületeit foglalja magában: Balmazújváros, Egyek, Görbeháza, Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hortobágy, Nagyhegyes, Nádudvar, Püspökladány, Tiszacsege, Újszentmargita.

A Tájegység mai képének kialakulásához legjelentősebben az elmúlt 50 ezer év szikesedési hullámai járultak hozzá, így a Hortobágy szikes talajai és az ahhoz kötődő társulások nem emberi tevékenység hatására alakultak ki, hanem természetes talajfejlődés eredményeképpen. A mai állapotban a Volga-menti Kalmükföldtől nyugatra földrészünkön nincs hasonló méretű természetes szikes talajelőfordulás.

A Hortobágy az Alföld flóravidékén belül a Tiszántúli flórajárásban helyezkedik el, ahonnan 850 őshonos és honosult növényfaj ismert. A Hortobágyon előforduló 60 védett növényfajból két fokozottan védett faj és két Natura 2000 élőhelydirektívás faj került elő. A Magyar Vörös Könyvben 51 fajt regisztrálnak. Az EU Élőhelydirektívája a következő társulástípusokat szerepelteti a jelölő élőhelyek listáján:

Pannon szikes sztyeppék és mocsarak

Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel

Síksági pannon löszgyepek

illetve Euro-szibériai erdőssztyepptölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) A Tájegységben élő növényfajok közül egyedül a kisfészkű aszat került fel a jelölő fajok listájára.

A Hortobágy állatvilágát tekintve a 387 védett fajból (320 madárfaj) 59 faj fokozottan védett (57 madárfaj) fordul elő a Tájegység területén, melyek közül 108 fajt (80 madárfaj) említ a Magyar Vörös Könyv, illetve 49 faj (42 madárfaj) került a Natura 2000-es direktívák függelékeinek listáiba.

A jelölő madárfajok közül a legfontosabbak a kis kárókatona, a kanalasgém, a batla, a kis lilik, a cigányréce, a kerecsensólyom, kék vércse, a túzok, a daru, és a csíkosfejű nádiposzáta. A jelölő állatfajok közül kiemelendő a sztyeplepke a korábban véltnél nagyobb számú jelenléte miatt, a nagy tűzlepke az erős állományai, a vöröshasú unka a nagy tömegei, a vidra pedig stabilan magas állománynagysága révén.

A fenti fajok közül nemzetközi fajvédelmi programokban vesz részt a Tájegység a kanalasgém, a kis kárókatona, a kis lilik, a túzok, a kék vércse és a csíkosfejű nádiposzáta kapcsán. Hazai fajvédelmi program keretében külön foglalkozik a Tájegység a szalakóta, a kerecsen és a réti sas védelmével.