A Természetvédelmi Őrszolgálat és hortobágyi pásztorok közreműködésével lobbant fel az első gyertya lángja Debrecen város adventi koszorúján

A Debrecen szomszédságában elterülő természeti örökség, Hortobágy, melynek a város évszázadokon át őrzője is volt. A természeti értékek gazdagsága és a hagyományos, ezer éves legeltetéses állattartás fennmaradása révén mára már felkerült a kulturális világörökségi értékek közé is. Hazánk első és máig legnagyobb nemzeti parkja január 1-jén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját.

Ezen alkalomból a nemzeti park megőrzésében közös erőfeszítéseket tevő természetvédelmi őrök és pásztorok az adventi első gyertyagyújtáson együtt vettek részt. A délelőtt folyamán a Református kistemplom előtt meggyújtott pásztortűz lángját Medgyesi Gergely Árpád, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatója, Tihanyi Gábor természetvédelmi őrszolgálatvezető, és ifj. Kosina Péter csikós számadó hozták el, s adták tovább az első adventi gyertya meggyújtásához Papp László polgármester úrnak, Kocsis Fülöpnek, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitájának, Palánki Ferencnek, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökének és Püski Lajosnak, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzőjének.
 

A Hortobágy egy sajátos táj, mely igazán közel áll a magyarság lelkületéhez. A zabolázatlan szabad természet, a puszta végtelenje, az ősök nomád állattartó-harcos múlt visszatükröződésének szimbóluma, mely hajlamossá tesz a romantikus elrévedésre. Ugyanakkor a Hortobágy 50 éve a hazai természetvédelem rendszerének egyik legfontosabb pillére, a természet zöld szigete, mely már bár mintegy kétezer éven át legeltetett táj, mégis a több ezer évvel ezelőtti arcát mutatja. Nemcsak a magyarságtudat emblematikus tája, de ezer szállal kötődik a területet évszázadokon birtokló kárpát-medencei kulturális, gazdasági és vallási régióközpont, Debrecen történelméhez. A nemzeti park peremén található települések is évszázadok óta veszik hasznát a pusztába kihajtott állatállományaik révén, így kiváltja a debreceniek és a térség települései lakosságának is vonzódását, ragaszkodását. Magukénak érzik, holott mindenkié. A magyarság közkincse. Mindenki tud vele azonosulni lélekben.

A természetvédelem a Hortobágyi Nemzeti Park megalapítása óta, intézményesített formában immáron 50 éve teszi a dolgát, mely változatos tevékenységgel őrködik az időközben világörökségi értékek közé beválogatott Hortobágy felett. A Hortobágy természet közeli állapotának megőrzésében jelentőséggel bírt, hogy Debrecen évszázadokon keresztül a közösségi legeltetés színterévé tette a pusztát, majd azon nemzetközi hírű tudósok közreműködése is kellett, akik több, mint 50 éve kiáltványban fordultak az akkori politikai hatalomhoz sürgetve a védelmét. A nemzeti park alapítása óta számtalan élőhely helyreállítása történt meg, sikerült visszafordítani a kedvezőtlen hatások nagy részét (pl. vizes élőhelyek lecsapolása, gátak, légvezetékek építésével a táj felszabdalása), s ezáltal nemcsak, hogy helyre állt a természetes működése a tájnak, de a táj látványromboló elemei is eltűntek. A társadalmi szemléletformálás terén is jelentős küldetéssel bíró nemzeti parkban a bemutatást segítő létesítmények létesültek, látogatópontok lettek kijelölve, miközben az igazán értékes területek zavartalanságát, szigorú védelmét is sikerült megtartani. Az áldozatos munkát több elismerés is fémjelzi, mint az UNESCO világörökségi értéktárba felvétel, a nemzetközi jelentőségű sötét égbolt helyszínné nyilvánítás, vagy a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek sokasága.
 

Ebben a munkában a természetvédelmi őrök szövetségesei a pásztorok és jószágaik, akik most a nemzeti park alapításának 50. évfordulóját közösen ünneplik, s vesznek részt az Adventi gyertyagyújtáson Debrecenben, mely város több szállal kötődik hazánk első és legnagyobb nemzeti parkjához.

Szöveg: Danyi Zoltán
Fotó: Lisztes László