Táncoló darvak - Darutáncosok

A darvak tánckészsége, ahol csak előfordulnak a világban, mindenhol ismert. Mindegyik darufajnál megfigyelhető ez a viselkedés, de a mi szürke darunkat is magába foglaló Grus nemzetségbe tartozó fajoknál különösen "kedvelt" szokás.

Az októberi "Darvak nyomában" nemzeti parki programsorozat kapcsán, hűséges olvasóink kedvéért, álljon itt néhány briliáns kép Dr. Kovács Gábor kollégánk fényképezőgépéből.

A tánc sok elemből tevődik össze: merev lábú menetelés, megiramodás és kiterjesztett szárnyakkal a levegőbe ugrálás, dobogás, meghajlás, kecses piruett, rövid megállás és olykor gallyak levegőbe dobálása váltja egymást.

A darvak táncának többféle oka,  motivációja is lehet: párok közötti összehang megteremtése, a felnőttek    fiókáik védelmében folytatott rivalizálása, vonulási időszakban a repülési izgalom, vagy ragadozó felbukkanása. A fenti videón éppen egy róka, közeledtére reagálnak. A szülő madarak igyekeznek izgatottságukkal jelezni a fiókának, azt is izgalmi állapotba hozni, és ezzel tanítani, hogy ragadozó közeledik, és hogyan kell helyesen reagálni. A róka valódi veszély, de ha figyelnek rá és riasztanak, akkor elkerülhető a baj.

A daru jelkép és példakép az emberi világban is. Az alábbi táncok elemeiben egyértelműen megfigyelhetők a darvaktól átvett tánclépések.

MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Adatbázis

Tápéi darudübörgő: tápéi páros tánc (→ páros táncok), melynek egyes alaplépése (dobogós kétlépéses csárdás, amelynek vége felhúzott térddel végzett félfordulat) a gázlómadár mozgására emlékeztet, s tréfás helyi elnevezése innen származhat (Néprajzi lexikon).

Darutánc már az újkőkorban is dívott.

Az amerikai Cornell Egyetem kutatói, a Kr.e. 6500 évesre datált neolit településen, a törökországi Çatalhöyükben zajló ásatásokon érdekes "jelmeztárra" találtak egy szűk üregben. A 8500 éves szárnyak - amikor még volt toll rajtuk - a karokra fűzhető táncjelmezek lehettek. A szarvasmarhatülök, két vadkecske szarv, egy kutyakoponya és egy kőbalta társaságában megtalált szárnyak használatát művészi rekonstrukción láthatjuk. A világ más népeinél is, így az ősi kínai temetési szertartás és okinawai szüreti fesztivál keretében, de a japán ainuknál, a dél-afrikai BaTwa és a szibériai osztjákoknál is fellelhetők hasonló kosztümös darutáncok. Sőt Plutarkhosz a Minotauruszt elpusztító Thészeuszról és társairól is feljegyezte, hogy midőn Délosz szigetén partra szálltak örömükben darutáncot lejtettek.