Gémeskutak

A kutak az éltető víz forrásai. Az Alföld gémeskútjai gyors és biztonságos vízkivételi lehetőséget biztosítottak, biztosítanak a mai napig is. Jellegzetes formájukkal a puszta jelképévé váltak. A kútásók bandákban dolgoztak, ásásra az augusztustól októberig tartó időszakot tartották a legalkalmasabbnak. A kutakat az Alföldön előbb fadongákkal, később téglával bélelték, föléje ágas, gém, ostor és kútkáva került, majd felszerelték a vödröt és a gém végére a nehezéket, a koloncot. Az állatok létszámától függően a kutak egy, kettő, három, vagy akár négy gémre is járhattak. Volt idő, amikor kútbírákat jelöltek ki, akiknek az volt a feladata, hogy a kút körül minden rendben legyen, ők szedték be a gémpénzt is mind a helyi lakosságtól, mind a vándorló pásztoroktól. A kutak vizét szándékosan is megronthatták, dögöt dobtak bele, vagy égetett kutyahúst, amiről azt tartották, hogy attól a marha megdöglik. Az ilyetén való kútmérgezés a legnagyobb bűnök egyike volt, ha a pásztorok megtudták a kártevő kilétét, akkor azt eltették láb alól...

A gémeskutakhoz hiedelmek, babonák is kapcsolódtak: egyesek szerint a kút az élet forrása, a termékenység szimbóluma. Mások úgy vélték, hogy a kút nyílásán keresztül lehet eljutni az alvilágba. Ha a kútban megzavarosodik a víz, akkor az esőt hoz a népi természet - megfigyelések szerint. Jelzéseket is lehetett adni a kútgémmel: kész az ebéd, vagy baj, szerencsétlenség történt, pandúrok járnak a közelben, dög mérgezte meg a kút vizét és még sok minden mást tudathattak a puszta közös, egyezményes nyelvén.