Felhívjuk tisztelt Látogatóink figyelmét,
hogy a Daru-láp tanösvény
átmenetileg NEM látogatható!
Megértésüket köszönjük!
Daru-láp tanösvény
| Megközelítés: | Létavértesről az újlétai úton a Kossuth-szőlőskert után keletnek fordulva rövid műúton a Juhtelepig, majd homokos földúton az útbaigazító táblákat követve a Daru-lápig. |
|
GPS - Parkoló: Indulási pont: |
47°25'30.31" N 21°54'59.76" E 47°42'19.32" N 21°91'64.71" E |
| E-mail: | delnyirseg@hnp.hu |
| Tájegységvezető: | 30/239-5547 |
Járják be a Daru-láp tanösvényt a DIGITÁLIS VÁNDOR applikáció segítségével!
A nyírségi táj és a Daru-láp kialakulása
A NYÍRSÉGI HOMOKBUCKÁS TÁJ KIALAKULÁSA
Már a földtörténeti pliocén korban, 2,5-3 millió évvel ezelőtt megkezdődött a Kárpát-medencét kitöltő Pannon-tó folyóvízi üledékkel történő feltöltése. Az alsó-pleisztocén elejétől pedig a folyók vették át a fő szerepet a felszín alakításában. Ekkor a Tisza-Szamos medrei a Nyírség területén keresztül délnyugati irányban húzódtak. A hegyvidékről lefutó folyók az évszázezredek alatt a medence belsejében nagy kiterjedésű hordalékkúp-síkságokat építettek, a térszín emelkedése után pedig, – mintegy nyolcezer évvel ezelőtt – elhagyták a vidéket. Elhagyott völgyüket nevezzük „nyírvízvölgynek”. A táj ármentessé válása után a hideg-száraz jégkori éghajlaton megindulhatott a folyóvízi eredetű üledék szél általi átformálása. Az átformálást főként az észak-északkeleti irányú munkaképes szelek végezték, és a mozgásba hozott anyagot néhány tíz-száz méteres szállítás után különféle formájú homokbuckákban halmozták fel. A Daru-láp környékén különösen a csonka nyugati szárú parabolabuckák és a szegélybuckák jellemzőek.
|
Jellegzetes csonka nyugati szárú parabolabucka a nyírség egyik legelőjén |
A homokban helyenként agyagos, ún. Kovárvány-csíkok is lerakódtak |
A DARU-LÁP KIALAKULÁSA
A Daru-láp kialakulását a Debreceni Egyetem természetföldrajzos és biológus kutatói vizsgálták, elsősorban az utóbbi évezredekben a nedves mélyedésekben leülepedett növényi pollenek feltárása segítségével. A láp az Északkeleti Kárpátokból lefutó folyók jégkorszakban kialakult hordalékkúpján kanyargó ún. nyírvíz-völgyek egy maradványa. Az utóbbi 30 ezer évben több, a mainál szárazabb éghajlatú időszakban az erős északi szelek által megmozgatott homok is hozzájárult néhány völgyszakasz elzáródásához. Az egykori nyírvíz-völgyeknek voltak a vízfolyás természetes elhalása, feltöltődése által kevésbé érintett szakaszai, mint pl. az itteni Daru-láp. Az egykori élő vízfolyás itt néhány ezer évig tó formát öltött. Később a feltöltődés és a dús növényzet hatására láppá alakult. Mivel az utóbbi 50-100 évben a terület vízborítása már erősen ingadozó volt, mocsarasodási folyamatok is megindultak. A természetvédelem célja azonban a Daru-láp értékesebb, lápi jellegének fenntartása.
Kilométer hosszan elnyúló, Ék-Dny-I iányú szegélybucka a Daru-láp mellett
A kokadi Daru-láp egykoron nyílt vízű tó lehetett, mára már teljes területét növényzet borítja
Megfigyelőtorony
LÁTKÉP A TORONYBÓL
A megfigyelőtoronyból egy jellegzetes nyírvízvölgy képe tárul a szemünk elé, amelyet az észak-északkeleti Kárpátokból lefutó folyók alakítottak ki. A folyók nyolcezer évvel ezelőtt hagyták itt ezt a vidéket. A völgy folyók általi vízutánpótlása megszűnt, és a táj is átalakulásnak indult. Létrejöttek a jellegzetes nyírségi élőhelyek.
A Daru-láp madártávlatból
A megfigyelőtoronnyal szemben lévő szegélybuckát jelenleg akácültetvények uralják. Az akác betelepítését megelőzően azonban homoki sztyeprétes tisztásokkal tarkított pusztai tölgyesek boríthatták. Napjainkban a pusztai tölgyes a Nyírség legveszélyeztetettebb növénytársulása, maroknyi helyen maradt csak fenn. A szegélybuckán túl homoki legelők húzódnak, amelyek erdőirtással jöttek létre.
A Kálló-völgy a nyírség egyik legértékesebb nyírvízvölgye
A lápon végigtekintve jól elkülönül a nádas élőhely, ahol a láp medre a legmélyebb. Kevés helyen láthatunk egynemű nádast, a legtöbb helyen rekettyefüzek (Salix cinerea) vegyülnek a sűrű nádrengetegbe. Könnyen felismerhetők a láp szélén lévő puhafaligetek a törékeny füzekkel (Salix fragilis), a meder északi részén pedig a zsombékos tisztásokra láthatunk rá. A Daru-láptól keletre jelenleg szántóföldek húzódnak. Művelésbe vonásuk előtt keményfa-ligetek és láprétek, lápi magaskórósok boríthatták ezt a térszínt.
A pusztai tölgyes társulás a kipusztulás szélére került
Nádas
A nádasok Eurázsia mérsékelt és szubtrópusi övében előforduló növénytársulások, állóés folyóvizek mentén, lápokon és ártereken fordulnak elő. Jellemzőjük, hogy élőhelyüket legalább ideiglenesen víz önti el. Uralkodó növényük egy nagy termetű fűféle, a nád (Phragmites australis), amely termőhelytől függően akár 4 m magasra is megnő. Levelei szürkészöldek, laposak, 15-30 cm hosszúak. A levelek széle nagyon éles, könnyen elvághatja az óvatlan látogató kezét. Virágai 20-40 cm hosszú, sötétbarna bugában nyílnak. A növény a föld alatt hosszan kúszó gyöktörzset növeszt, a föld felett pedig indákat fejleszt, amelyből az alkalmas élőhelyen új egyedeket hoz létre, vagyis klónokat képez. Éppen ezért egy nádasról nem tudjuk megállapítani, hogy hány egyed hozta létre. A gyöktörzsek, indák alkotta sűrű, víz alatti szövedéken különféle élőlényekből álló, hatalmas felületű élő bevonat alakul ki, amelynek a vizek tisztításában fontos szerepe van.
|
A Daru-láp nádasaiban helyenként szőnyeget alkot a védett tőzegpáfrány (Thelypteris Palustris) |
Nagyon jellegzetes a nádirigó „kara-kara-ki-ki-ki” recsegése |
A nádasok növényvilága meglehetősen fajszegény. A sűrű, mély árnyékot adó állományaiban nem sok más növény él meg. Azok is jobbára a ritkásabb részeken, vagy tisztásokon képesek megtelepedni. Jellemző virágos növényei az élénksárga virágú vízi kányafű (Rorippa amphibia) és a vastag, üreges szárú vízi mételykóró (Oenantha aquatica). Lápi állományokban előfordul a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) és a kúszó csalán (Urtica kioviensis) is. A nádasok összekapaszkodó gyöktörzsei alkotta aljzaton sokféle állat él. Különösen jellemzőek a különféle fonálférgek, amelyek igen nagy egyedszámban lehetnek jelen, illetve a piócák is igen kedvelik ezt az élőhelyet.
A Daru-láp nádas-rekettyefüzes részeinek tisztásain él védett hínárnövényünk, a békaliliom
Fűz-nyár liget
A fűz-nyár ligetek, vagy puhafaligetek a vízpartokat kedvelik. Talajuk évente több hónapon keresztül vízzel itatódik át. Különösen kedvelik a folyópartokat, ahol évente önti el őket az áradás, és 3-4 hónapig vízben állhatnak. A füzek ebben az időszakban törzsük alsó részén is gyökereket fejlesztenek, így alkalmazkodnak a vízborításhoz. A vízszabályozások előtt az elöntések rendszeresek voltak a Daru-láp fűznyárligetei esetében is, manapság azonban már csak a talaj nedvesedik át. Jellegzetes fái a törékeny fűz (Salix fragilis), és a fehér- és szürke nyár (Populus alba, Populus canescens).
A kis tavasziaraszoló hátsó szárnyán feltűnő mintázatot visel
|
A nyuszt ügyesen mászik fára |
|
A nagy fakopáncs hímje tavaszonta hangos „dobolással” jelöli ki területének határait |
A puhafaligetek különösen az üde tavaszi időszakban fajgazdagok. Sok madár szeret lombjaikban bujkálni. Jellegzetes énekesük a kerti geze (Hippolais icterina), egy apró, gurgulázó hangú madár. Puha fájukban kis és nagy fakopáncsok (Dendrocopos minor, D. major) kutatnak élelem után, és odúikat is törzsükbe ácsolják. További jellegzetes madaruk a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), amely hangja inkább a kabócákéra hasonlít. Többfelé megtalálható bennük a védett ragadozó kisemlős, a nyuszt (Martes martes). Értékes rovarfajai közé tartozik a védett, Natura 2000-es jelölő skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), amelynek lárvája és maga a kifejlett bogár is kidőlt fák kérge alatt él. Jellemző lepkéje a kis tavasziaraszoló (Archiearis puella), amely az egyik legkorábban, már február végén megjelenő lepkénk. Hernyója fehér nyáron él.
A skarlátbogár lárvája és imágója is lapos testű, a kéreg alatti mozgáshoz alkalmazkodott
Zsombékos
A zsombékok a láp szintjéből kiemelkedő növényi oszlopok, amelyeket sásfajok hoznak létre. Ezeknek a sásoknak nincs tarackja, vagyis nem kúsznak el távolabbra, hanem leveleiket évről évre egymás mellett hozzák. Kezdetben 20-100 cm átmérőjű, tömött gyepet alkotnak. Leveleik és száraik telente elhalnak, majd az új hajtások a levelek hónaljából erednek, az előző évinél néhány mm-rel magasabbról. Ilyen módon az évek során az elhalt növényi részekből zsombék képződik. A Daru-lápban három zsombékképző sásfaj fordul elő: a zsombéksás (Carex elata), a védett rostostövű sás (Carex appropinquata), és a szintén védett bugás sás (Carex paniculata). Utóbbi magassága a 1,5 métert, szélessége az 1 métert is elérheti idős korában. A zsombékosokat tavasszal, a csapadékos időszakot követően víz borítja. Ekkor csak azsombékok felső része emelkedik ki a vízből. Ebben az időszakban nehéz a közlekedés ezen az élőhelyen, száraz lábbal csak zsombékról zsombékra lépkedve járhatunk. A zsombékok közötti térségeket semlyékeknek nevezzük. Ez a különleges élőhely olyan érdekes növényfajoknak az otthona, mint pl. a vidrafű (Menyanthes trifoliata), vagy a lápi csalán (Urtica kioviensis). A helyi zsombékosok egyik legnagyobb állattani értéke a fokozottan védett elevenszülő gyík (Zootoca vivipara). Előszeretettel napfürdőzik a vízből kiemelkedő zsombékokon, szükség esetén ügyesen úszik. A védett szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) könnyedén közlekedik a víz felszínén, így les zsákmányára. Nőstényeinek testhossza eléri a 2 cm-t, a hímek jóval kisebbek.
|
A bugás sás impozáns méretű zsombékokat alkot |
A vidrafű már csak tucatnyi helyen fordul elő a dél-nyírségben |
|
A szegélyes vidrapók kisebb halakat, békalárvákat is képes zsákmányolni |
A lápi csalánt jellegzetes habitusa miatt kúszó csalánnak is nevezik |
Jégkorszaki maradványfaj a fokozottan védett elevenszülő gyík |
Fűzláp
A fűzlápok a legelterjedtebb láptípusok hazánkban. Kialakulásuk úgy kezdődik, hogy a feltöltődő medrekbe, ahol a víz már elég sekély, betelepülnek a jellegzetes, félgömbös formájú hamvas- más néven rekettyefűz (Salix cinerea) bokrok. Az idő múlásával egyre terebélyesebbé válnak, és évről évre szaporodva benőhetik az egész vizes élőhelyet. A fűzbokrok nap- és szélárnyékolásukkal hűvös, páradús mikroklímát hoznak létre, ezért több jégkori maradványnövénynek adnak otthont. A bokrok között több helyen sűrű szőnyeget alkotnak a védett tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) üde zöld levelei. A tisztásokon és szegélyeken a dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens) magasra növő gyepjeit figyelhetjük meg.
A vörös rókalepke évtizedekre eltűnt magyarországról, mostanában újra terjedőben van
A Kálló völgyének egyik legnagyobb rovartani értéke a keleti lápibagoly (Arytrura musculus) nevű lepke. Ez a faj június végén, július elején, az éjszakai órákban repül. A hímek és nőstények ekkor találnak egymásra. A nőstény tojásait a rekettyefűzre rakja, a hernyók a füzet fogyasztják. A nyár közeledtével bebábozódnak, majd a következő év júniusának közepén bújnak ki a bábokból a kifejlett lepkék. Szintén a rekettyefűz leveleit fogyasztja a védett vörös rókalepke (Nymphalis xanthomelas). Petéit víz fölé hajló ágakra rakja.
|
A vörös rókelepke hernyói a rekettyefűz levelét fogyasztják |
A nyírségi fűzlápok jellegzetes sásfaja a villás sás |
|
Fokozottan védett lepkénk a keleti lápibagoly |
Jégkori maradványnövényünk a babérfűz, már csak néhány helyen él a nyírségben |
Pihenőhely
Tájátalakítás a Nyírségben
A Nyírségnek a honfoglaló magyarok által itt talált utolsó természetes képe a síklápokkal, mocsarakkal, pusztagyepekkel tarkított erdőssztyepp lehetett, melynek uralkodó fafaja a tölgy volt. Ebből alakult ki a középkorban az a mozaikos táj, ahol kis falvak sokasága húzódott meg, lakóik az erdős-lápos-buckás területen rét és legelőgazdálkodást, kis parcellákon szántóföldi művelést folytattak. A XIX. század második felétől felgyorsult a természet átalakítása. Az ún. nyírvízmentesítő társulatok 1892-től kezdve csatornákkal hálózták be a Nyírséget, a korábban lefolyástalan nyírvízlaposok vizét összegyűjtötték, és a Berettyóba vezették, hogy minél több terület váljon művelésre alkalmassá. Ez a tevékenység okozta a legtöbb nyírségi láp pusztulását. A természeti értékek védelme érdekében a tájátalakítás hatásainak mérséklésére van szükség. Az egyik legfontosabb feladat a területek kiszáradásának megakadályozása. Ennek érdekében a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság pályázati forrásból vízvisszatartó műtárgyat építtetett a Daru-lápot lecsapoló csatorna medrébe.
A vízvisszatartó műtárgyak a természetvédelem nélkülözhetetlen eszközei
Gyakorlati természetvédelem a Daru-lápon
Nagyon fontos az idegenhonos növényfajok elleni védekezés is. A láp szélén, a szárazabb területekre több helyen benyomult az amerikai eredetű akác (Robinia pseudoacacia) és a kései megy (Prunus serotinus). A nedvesebb élőhelyeken terjed az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), a rekettyefüzeket pedig a süntök indái (Echinocystis lobata) futják be. Az idegenhonos növényfajok ellen mechanikus és kémiai módon is védekezünk.
|
Kéreggyűrűzéssel történő Késeimeggy-irtás |
A lecsapoló csatornák gyorsan elszállítják a lápokban összegyűlt vizet |
Erdőkkel, gyepekkel, lápokkal mozaikos nyírségi táj |
PocketGuide az Ön személyes idegenvezetője.
