A Kilenclyukú híd

"Debrecennek van egy vize,

Kinek Hortobágy a neve,

Arra van egy kőhíd rakva,

Kilenclyukra van állítva."

Alig épült meg a kőhíd, dalt fakasztott. Mert annyira odaillő ahol van, hogy a Hortobágy már el sem képzelhető nélküle. Tervezője Povolny Ferenc ezzel a művével írta be nevét a magyar hídépítészet történetébe. Az 1833-ban elkészült híd Magyarország leghosszabb és legszebb közúti kőhídja. A teljes hossza 167, 3 méter, a hídtest maga 92 méter. Építéséhez a követ Tokajból Tiszacsegéig hozták a Tiszán, onnét pedig szekerekkel szállították a helyszínre. A szükséges 400.000 téglát helyben az ohati tölgyerdőből hozott fával égették ki.

A Hortobágy folyón itt vezetett át mindig a legfontosabb útvonal, amely Erdélyt kötötte össze Pest-Budával. a középkortól jelentős kereskedelmi út. Debrecen város fejlődése tovább növelte ennek az útnak a jelentőségét a sószállításban és a marhakereskedelemben. Mindig volt itt fahíd, ahol vámot is szedtek. A XIV. századtól írások is említik. Az 1702-ben teljesen felújított híd még fából készült. Debrecen tanácsa 1827-ben határozta el a kőhíd megépítését, mely 6 év múlva lett kész.

Az ármentesítés előtt több fahíd is volt a Hortobágy folyón és mellékvizein. A Karcag közelében lévő Zádor hidat építették a Kilenclyukúhoz hasonló stílusban, még a Tisza szabályozása előtt, de az árvíz két-két szélső pillérét elmosta. Ma ez a terület víztelen, a híd is szárazra került.