Gyalogtúra során madarásztunk Kónya határában

Február közepén megtartottuk egyik téli terepmadarász túránkat, melynek fő célja a Nyárijárás-puszta és a Hortobágy-kónyai határ télen itt tartózkodó madarainak megfigyelése volt. Csapatunk Hortobágyról vonattal jutott el Kónyára, ahonnan gyalog tért vissza az un. vadászúton Hortobágyra.

A kónyai határban 

Sétánk kezdetén megismerkedtünk a szikes tájjal, miközben kisebb nagy lilik (Anser albifrons) csapatokat és már párba állt nyári ludakat (Anser anser) láthattunk. A kónyai halastavak körül sztyeppi sirályokat (Larus cachinnans), szürke gémeket (Ardea cinerea) zavart fel egy rétisas (Haliaeetus albicilla). A hatalmas ragadozómadár a kónyai erdő irányába siklott el.

  

Beköröző parlagi sas és öreg réti sas

Nemsoká elértük az „Aranybirkát”, mely az 1950 és 1953 között létező kónyai internálótábor hajdani szállásaként is működő hatalmas, U-alakú birkahodály. Az egyik régi épület tetején napozó kuvikot (Athene noctua) tudtunk - sokak örömére- szemügyre venni.

Legelésző nyári ludak
 

A kezdeti szél szerencsére alábbhagyott, kellemes, napsütéses időben sétáltunk tovább, miközben újabb és újabb madárfajokkal sikerült találkoznunk. Citromsármányok (Emberiza citrinella), szén- (Parus major), és kékcinegék (Cyanistes caeruleus), tengelicek (Carduelis carduelis) kísérték utunkat. 

Táj Kónyánál

A kónyai erdő északi részénél továbbhaladva újabb fajok kerültek távcsöveink elé.  Őszapókat (Aegithalos caudatus), fekete rigókat (Turdus merula) láttunk, fekete harkály (Dryocopus martius) repült át előttünk. Igen jó mezei nyulas (Lepus europeus) területen jártunk, de kis őzrudli (Capreolus capreolus) is átszaladt az úton.

Madarak után kutatva

Később nyíltabb részen haladva többek között hollókat (Corvus corax), fenyőrigócsapatokat (Turdus pilaris), seregélyeket (Sturnus vulgaris), vörös vércséket (Falco tinnunculus) láttunk, az idő melegedtével felkeringtek a sasok és ölyvek is, utunk során összesen hat rétisast és egy parlagi sast (Aquila heliaca) sikerült megfigyelnünk. Egyik célfajunk, a gatyásölyv (Buteo lagopus) is előkerült. Nagyobb távolságban keringett fel, de távcsöveinkkel így is szépen láttuk jellegzetes bélyegeit. A szerencsésebbek előtt egy alacsonyan vadászgató kékes rétihéja (Circus cyaneus) hím is elrepült.

Ez utóbbi két madárfaj hozzátartozik a téli puszta képéhez, azonban tavasszal visszatérnek északi költőhelyeikre. Az egyre enyhébb teleknek köszönhetően az utóbbi években szemmel láthatóan kevesebb figyelhető meg közülük a téli terepi alkalmak során. Téli vendégeink közül két fenyőpinty (Fringilla montifringilla) is kiült egy fácska csúcsába.

Nyolc kilométeres téli sétánk során kellemesen elfáradtunk, miközben számos madárfajt sikerült regisztrálnunk.

Séta a vadászúton
 

Szöveg és képek:
Koczka András
HNPI