A nagy őrgébics túrán téli, hortobágyi madárvendégeinket kerestük

Legutóbbi téli, hortobágyi túránk során három célfajunk volt: a nagy őrgébics (Lanius excubitor), a kékes rétihéja (Circus cyaneus) és a gatyás ölyv (Buteo lagopus).

A keresés helyszínéül olyan túraútvonalat választottunk, ahol jó eséllyel mindhárom madárfajjal találkozhatunk. Hortobágyról elvonatoztunk Kónyára, majd onnan, a régi „vadászúton” gyalogoltunk vissza Hortobágyra. Az időjárás eleinte elég szeles, borús volt, de később még a nap is kisütött.

A vonatról leszállva a „kötelező” csoportkép elkészítését követően ránéztünk a szikes pusztára, ahol nagy lilikek (Anser erythropus) és nyári ludak (Anser anser) csapatait vettük távcsővel szemügyre, majd elkezdtük négyórás gyalogtúránkat. Kis fakopáncs (Dryobates minor) keresgélt az út menti fákon.

Hamar a Kónya közeli tanyákhoz értünk, ahol a háziállatok népes csapata fogadott minket. Megemlékeztünk az 1950-1953 között működő internálótábor fogvatartottjairól, megnéztük az emlékoszlopot, majd a gúnyosan „Aranybirkának” nevezett U-alakú juhhodály mellett elhaladva (ahol a rabok egy része lakott) a kónyai erdő felé vettük az irányt.

Az erdő fái közé fürkészve, hallgatózva széncinkéket (Parus major), feketerigókat (Turdus merula) láttunk-hallottunk, holló (Corvus corax) hangja szállt messziről felénk. A nyíltabb részekre érve darucsapatok (Grus grus) húztak el felettünk, majd bekörözött felénk egy hatalmas rétisas (Haliaeetus albicilla).

Nem kellett sokáig várnunk és sikerült megfigyelnünk egy vadászgató gatyásölyvet. Rövid siklásait jellegzetes szitálásokkal szakította meg, hogy a levegőben függeszkedve jobban szemügyre tudja venni esetleges zsákmányának mozgását.

Újabb rétisast találtunk. Három holló társaságában egy távoli fán ülve szemlélte a tájat, felette egerészölyvek (Buteo buteo) keringtek. Második célfajunk is előkerült: egy alacsonyan a földfelszín felett repülő tojó kékes rétihéját, majd jobb fényviszonyok között egy szép hím példányt is sikerült megfigyelnünk.

Még a kékes rétihéjákról beszéltünk, amikor végre felbukkan túránk névadója, a nagy őrgébics. Egy bokor csúcsában üldögélve tisztelettudóan megvárta, hogy a nagy nagyítású távcsövön keresztül is mindenki kényelmesen megtekinthesse és elkészítse róla bizonyító fényképeit.

Immár elégedetten tettük meg utunk hátralévő részét, a gyepen kutakodó nagy fenyőrigócsapatok (Turdus pilaris) és seregélyek (Sturnus vulgaris) mellett. Itt-ott mezei nyulak (Lepus europaeus) ugrottak fel, nagy kócsag (Ardea alba) lépegetett, majd zárásnak még egy gatyás ölyv tűnt fel, szépen megforgatta magát a napfényben, hogy távcsövön át jól láthassuk jellegzetes farokvégszalagját és nagy, sötét kéztőfoltjait.

Szöveg: Koczka András (HNPI)

Képek: Koczka András, Vixathepné Ari Pálma